Kétéves kalandunk 1. rész

Első évemet kezdtem az egyik fővárosi gimnáziumban. Ekkoriban édesanyámék keveset tartózkodtak otthon, rengeteget maszekoltak, így 1-2 óra körül amint hazaértem, mindig a nagypapánk fogadott minket. Két évvel fiatalabb húgom már 8. osztályba járt, mert én évvesztes voltam, ő már otthon volt, a játék karperecei, műanyag gyűrűi, gyöngynyakláncai már szanaszét hevertek a szobájában óriási felfordulást mutatva. Behajítottam a szobámba a táskát, és lehuppantam az ágyamra, hanyatt vágódtam, kezeimet hátradobtam. Nagypapa az ebédet készítette elő nekünk, amit anyukánk előző nap este megfőzött, és felszólt az emeletre, hogy mehetünk ebédelni. Kis hatásszünet után felpattantam és átöltözéshez készültem az otthoni gúnyákra. Amikor kiléptem az alsónadrágból, egyszer csak a húgom betoppant a szobámba, hogy menjek már. Hirtelen megfordultam és láttam az arcát, amint elkerekedik a szeme, és annyit mond: "Hm, jó segg! " Ezzel el is szaladt. Lehet attól félt, hogyha ott marad tátani tovább a száját, akkor beköpöm anyuéknak – de miért is tettem volna ilyet, sohasem spicliskedtünk egymás ellen. El is mosolyodtam rajta – a húgom szerint jó fenekem van. Amikor már átöltözve leindultam, mintha az előbbi eset meg sem történt volna, nekiláttunk ebédelni. Ebéd után kis pihi, majd leckegyártás ezerrel – szokásos délutáni tevékenységek. Nagypapa délután 4 óra körül indult el tőlünk, szüleink olyan 6-7 óra felé értek haza. Ez alatt a 2-3 óra alatt a leckét félredobva általában háborúsat játszottunk, az egész házunk tőlünk volt hangos. Többször átjött a húgom osztálytársa, és hármasban partizánkodtunk, nagyon jól imitáltuk a sérült katonát, a tábornokot, az ellenséget, stb., élveztük. E napon azonban nem jött senki, nagyapa elment, mi pedig kettőnkre maradtunk. Már untam a halmazok rajzolgatását, csak néztem magam elé, mondom csinálni kéne már valami mást. Eljátszottam a gondolattal, hogy a húgom adósom is lehetne valamivel, amit ő látott, azt miért ne láthatnám rajta én is. Átosontam a szobája ajtaja elé, a szobájában be volt sötétítve és a lámpa fénye szűrődött csak ki a résnyire nyitott ajtón.

"Na most rád hozom a frászt" – gondoltam, és ezzel a lendülettel betörtem egy hatalmas "húúú" felkiáltással.
"Te hülye, tiszta gyogyós vagy" – húgom szegény összecsinálta magát.

Bent minden játéka szanaszét volt.