A+ A-

A Kán 3. rész

Lüktet a szemem. Érzek magamban minden kis eret, ahogy a zúzódott csontok körül feszengenek, akár valami túlhúzott halászháló. Csak a gondolataim nincsenek meg, sötétség ül bent is, kint is.
Aludni akarok.
Azt hiszem.
Aztán lassan a zúgás abbamarad, és összevissza karistolt emlék-szellemek kezdik kergetni egymást körülöttem. Képek arcokról, tompán nyögő emlékeket húzva maguk után. Először egy kopaszt látok, azt mondja "Dúgjál Kottye!". Aztán gunyoros fanyalgással a kezembe nyom egy sárga kis könyvecskét, "ennek hasznát veszed". Másik férfi arc, szakállas; savanyú izzadtságszag, túl édes parfümmel keveredve, azt mondja "Ezért kellesz te." Átfut a megdöbbenés kicsit megkésve, fordít egyet a gyomromon. Aztán lovakat látok, valami mély hang a hátam mögött szól, "meg kell tanulni lovat lovagolni."
Valami megmelegszik belül, ez eddig a legjobb érzés. Lányillattal telik meg az orrom, mellettem áll valaki, érzem a kezét az enyémben. Oldalra akarok nézni, rá, de a fejemet nyomja a hideg kő, amin fekszem, nem tudom elfordítani.
Nyögve áthemperedek, csak azért is, a vállam iszonyúan fáj, tépi le saját magát a helyéről. Még mindig itt áll, ráteszi a kezét, már csak sajog. Köszönöm. Látom az arcodat, közel van. Szia. A vérrel ne törődj.
A látványomtól megijed a mosoly a szája szélén, elbújik a szeme mögé, várja, hogy mondjak valami vicceset. Vajon meg szabad csókolni? Nem tudok hozzá közel hajolni, a fejem érzem, csúszik a hideg kövön.
"Egész ügyes voltál ma, kis kozák." - csicsergi, színpadiasan felhúzva fitos orrocskáját. - "Ma csak tizennégyszer pottyantál le."
Villámgyors puszit kapok, puhát érzek az arcomon, és valami meleg csíkot, ahogy folyik le rajta a számhoz. Esik? Az ablakból látom, a zivatar-függöny pocsolyákat dagaszt az ügetőn, ő azzal a hogyishívják lovásszal suttog. Csalódottság és féltékenység keveréke nyilall a vállamba. Fáj. Csak áltattam magam. Végül is én, olyanhoz, mint ő...
"Csönd!" - torkol le, betapasztja a számat, nem az ujjával. Milyen finom a bőre, elbódít, körbeölel az illata mindenütt, puha és meleg az ajka, a sóhajtásait ízként érzem. Kár, hogy ezen a hideg, kemény kövön kell feküdnie,
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 2.82 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 23. szerda 15:53
HOlvan a folytatás?!
#6 A57L 2014. 05. 11. vasárnap 08:20
Hát erről ennyit.
#5 papi 2013. 12. 12. csütörtök 07:50
Nem rossz
#4 Anonymus 2009. 12. 27. vasárnap 14:54
nem rossz csak nem tom mit keres itt...
#3 City of Troy 2009. 12. 24. csütörtök 15:10
hát ez elég zavaros
#2 simon 2009. 12. 24. csütörtök 06:44
van folytatás?
#1 Törté-Net 2009. 12. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?