A+ A-

Erdészélet 2. rész

   Tudom, ma is elmarad a sikeres vadászat, nem találtam túl jó ötletnek, hogy Szilvia is velem jöjjön, de valóban régen találkoztunk, boldogan beszélgetek okos és szellemes barátnémmel. Szinte könyörgött, hogy vigyem el egyszer vadászni, mert nem volt még ilyenfajta élményben része, eddig mindig csak nappal voltunk az erdőben és akkor sem vadászni...
   Lekászálódunk a magaslesről, összebújunk, hosszan és forrón csókolózunk, kezeink felfedezőútra indulnak. Szilvi kigombolja zöld vászonzubbonyomat és élvezettel fúrja piciny kezecskéjét dús, fekete mellszőrzetembe. Lassan lehúzom szabadidő felsőjének zipzárját, megsimogatom fehér, csipkés Triumph - jába bújtatott feszes cickóit, egyiket kiszabadítom a melltartóból és hosszan játszadozom holdudvaros, keményedő bimbójával. Légzésünk elmélyül és szaporább lesz, kezem ismét remegni kezd. Szilvi felül a magasles lépcsőjének deszkafokára és lassan megoldja nadrágom övét, kigombolja sliccemet, nadrágom a kötésig lecsúszik. Komikus látvány lehetek lecsúszott zöld térdnadrágban, de ez engem e pillanatban már egyáltalán nem érdekel, Szilvi barnapiros mellbimbóit harapdálom nagyon - nagyon finoman és érzéssel. Ő alsónadrágomban feszülő mogyoróimat morzsolgatja, kis kezével lüktető fütykösömet markolássza. Hallom, hogy jobboldalról nagy csörtetéssel közeledik valami a sűrű fiatal gyetyánosból, nem számít, majd elugrik, ha kijön a kukoricára és meglát bennünket, hiszen még egyáltalán nincs olyan sötét. Szilvi is figyel, de alsónadrágomba bújtatott kézének morzsolgatása nem áll meg.
- Valószínűleg szarvas - mondom - hallottam megkoppanni agancsát.
   Valóban, fél perc múlva kint áll a tisztás közepén az a csapzott, borzasszőrű, lógófejű vén és beteg - kinézetű szarvasbika, aminek bal agancsszára csak egy csökött, tompa végű, rövid csonk. Régen figyelem az öregurat, megérett a golyóra, semmi keresnivalója a selejt példányoknak kiválónak mondaható állományunkban. Régen üldözöm, de nagyon óvatos, ravasz, vén állat, eddig még mindig sikerült megmenekülnie. Az ördög vinné el, pont most kellett idejönnie, most bezzeg vígan ropogtatja a kukoricát, fel sem néz, pedig láthatna valamit...
   Feszülten figyeljük őkelmét, Szilvi hozzám bújik, mintha kicsit félne. Lassan odalépek a magasles lábához támasztott Mauseremhez, kibiztosítom, megcélzom a bika feketésbarna vastag nyakát és meghúzom a ravaszt. Az egész addig sem tartott, míg ezt leírtam. Menydörgésszerű, éles robbanás hangja hasítja ketté az est meghitt csendjét, a bika tűzberogyik, meg sem moccan. Szilvi összerezzen, erősen átölel, szinte szorít, de azután azonnal el is enged.
   Ormótlan, kapitális barom vagyok, hogy lehettem ilyen tapintatlan! Én, aki különlegesen tisztelem a női nemet, és mindig gondosan ügyelek arra, hogy senkit meg ne bántsak udvariatlansággal. Tudom mi fog történni. Szilvi szótlanul és kimérten fel fogja húzni szabadidő felsőjének zipét és halkan megkér, hogy most azonnal vigyem be a városba és tegyem ki az első taxinál. Útközben én majd valami idétlen bocsánatkérés - félét fogok motyogni, amiért ilyen ostobán tönkretettem ezt a szépen induló estét, Szilvi nem fog szólni semmit, csak mereven néz majd előre a terepjáróban. Búcsúzáskor majd csak annyit fog mondani halkan és nyugodtan, hogy többé ne keressem. Holnap reggel pontban nyolckor az erdőből mobilról az irodájában fogom hívni, nevetséges magyarázkodásba kezdek, ő kimérten emlékeztet majd búcsúzáskori kérésére és leteszi a kagylót.
   Felrángatom lecsúszott nadrágomat - szörnyen nevetséges és idétlen lehetek, nagyon szégyellem magam.
- Akkor indulhatunk? - kérdem lehajtott fejjel, nem merek Szilvi szemébe nézni?
- Haza akarsz vinni? - kérdi. Meg akarom nézni közelről a szarvast, ilyen élményben még sosem volt részem!
Felpillantok, Szilvi zöld párducszemei különös tűzben izzanak, boszorkányos tekintet, szinte megijedek. Ilyennek még sosem láttam, úgy tűnik, hogy nem veszi rossznéven az események ilyetén formálódását. Furcsamód izgatott, felsője még mindig nyitva. Zavarodottan kisérem a tisztás közepén fekvő hatalmas állathoz. Szilvi közli, hogy mindenképpen szeretne segédkezni a zsigerelésnél, korábbi elbeszéléseimből tudja, hogy ez következik. Az állatot hátára fordítván, látom, hogy herezacskóján nagy forradás és egyik heréje sorvadt, szinte csak diónyi, ez magyarázza rosszul fejlődött agancsszárát. Gyorsan kizsigerelem, a terepjáróban mindig magammal vitt vízzel és szappannal kezet mosunk. Holnap reggel kiküldök a bikáért egy teherautót, minél hamarabb hűtőkamrában a helye!
   Szilvia furcsamód szokatlanul eleven, feldobott, újra meg újra feleleveníti az elejtés részleteit, állandóan csacsog és párducszemei, ha lehet, még borzongatóbban izzanak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (88 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2015. 09. 22. kedd 06:18
Közepes!
#4 A57L 2015. 06. 24. szerda 04:12
Egynek elmegy.
#3 genius33 2013. 01. 8. kedd 12:09
Szerintem elmegy smile nemrossz.
#2 tiborg 2010. 03. 3. szerda 07:34
A tortenet kuno,de hol az erotika??!!9.a fogalmazasert
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?