A+ A-

Lángoló selyem

Álmosan pislogtam a betűző reggeli napfényben. Éreztem valami kínzó hiányt, mintha elvesztettem volna valamit. A csörgés megismétlődött, ezúttal hangosabban. Hunyorogva tapogatóztam a szekrény felé, aminek nyitott részén a könyvek előtt a mobilom járta ébresztő táncát.
- Ki a fene lehet hajnali fél tízkor? - pillantottam a kijelzőre, majd vegyes érzelmekkel tudatosult bennem: a kedvesem hív. Hmm. Mostanában elég sok bajunk volt. A család mindkettőnk részéről igyekezett megőrizni minket gyerek voltunkban, mi pedig - örök lázadó ifjúság - igyekeztünk kitörni a körből. Sajnos, az utóbbi időben egymáson keresztül.
- Szia! - köszöntem röviden.
- Szia, felébredtél? - *biip..biip..biip*... letette.
Az egyik népszerű (?) telefontársaság átka. A telefon újra csöngeni-berregni kezdett.
- Mikor érkezel? - kérdeztem érdeklődve.
- Már itt vagyok - válaszolta, mire megindult bennem a véráram, agyam kezdte felfogni, hogy vége a szunyának, ideje lenne intenzíven használni az idegpályákat. A születésnapom volt, és a drága, némi vita után pár napja beleegyezett, hogy meglátogat a családi (vipera) fészekben. Nem állt túl jó helyzetben, voltak, akik szerették volna távol tudni tőlem. Esélyük sem volt... Sietve megráncigáltam néhányszor a takarómat, hátha rájön, hogy én most voltaképp megigazítom őt. Nem értette. Szétnéztem a lakosztályomban - ami egy gyéren bebútorozott padlásszoba és egy barlang törvénytelen utódára hasonlított - majd beletörődően elindultam lefelé a diófa lépcsőn, vigyázva, nehogy kettőnél több fokot érintsek. Dübb. Még jó, hogy nem lépett be senki az ajtón, szépen leült volna egy sarokba csendben fibrillálgatni.
A kapu előtt várt rám, addigra nagyanyó már elkezdte puhítani.
- Há, már itt vaaan! - vigyorgott sokat sejtve és keveset tudva őszülő ősszülőm. Rövid puszi-csók és szóváltás után a házba menekültünk, fel pazar hálószobámba, lepakolandó a kedves motyóit. A délelőtt, mint egy kehes vetítő, pergette a képeket, mígnem a Nap elvesztette - ismét - a Holddal vívott csatát. Az ezüst korong szabályos kör alakja ismét eszembe juttatta egy rég hallott megjegyzését valami múltba vesző ismerősömnek:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.58 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon53 2016. 03. 23. szerda 16:32
Netörődjél a fikázókkal.
#7 feherfabia 2016. 01. 14. csütörtök 06:28
Kezdetnek nem rossz !
#6 A57L 2015. 06. 16. kedd 04:21
Gyenge írás.
#5 zsuzsika 2015. 02. 2. hétfő 08:48
Hát ez tényleg gyenge.
#4 papi 2013. 04. 9. kedd 08:11
elég gyengécske
#3 genius33 2013. 02. 9. szombat 13:28
Elmegy. smile
#2 Gabi 2009. 11. 15. vasárnap 11:01
Snassz!
#1 Törté-Net 2009. 11. 13. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?