A+ A-

Mikulás

December 5.
Különleges ez a nap. Csilingelő szánon érkezik a Mikulás a messzi Lappföldről. Szánját rénszarvasok repítik. Puttonyát megrakták a szorgos kis manócskák, akik egész évben a jó gyerekek ajándékain dolgoztak. Két krampusza gonosz mosolyából ki lehet következtetni, hogy bizony szép számmal rosszalkodtak idén a lurkók. Egy nappal korábban indul, hogy mindenki megkapja már 6-án a jutalmát a jóságáért.
- Hóhahó! - kiabál a vén szakállas. Felnézek a sötét égre, és látom, nekem integet. Megállok, kíváncsian várom ezt a különleges, megismételhetetlen jelenést.
- Szia Mikulás! - köszöntöm, ahogy finoman földet ér a világítóan ragyogó havon. Lekászálódik a bakról, hatalmas pocakját követi pirosba öltöztetett alakja. Szakállából ételdarabok meredeznek, mutatván, hogy Télanyó nem bocsátotta éhesen útnak uracskáját. Arcát a borvirágok szőtték kellemesen pirospozsgásra. Szemöldöke vastagon, őszen burjánzik a piros sapkája alól. Kicsi szemei léleklátóak. Pillantása ruhaszaggató, átjár tőle a forróság.
- Szia Kicsikém! Ne ijedj meg, csak beszélgetni szeretnék veled. Úgy hallottam nagyon rossz kislány voltál az idén. Ez persze nem baj, mert a Mikulás bácsi is szereti az ilyen csintalan kislánykákákat, jól bedugja a virgácsát a húszon felüli, miniszoknyát hordó rosszalkodók takarója alá. Ne mosolyogj már olyan hitetlenül, ha tudnád, hogy mire vagyok képes, igenis sorban állnak értem az anyukák. Míg a kicsik sütikét és tejecskét készítenek nekem, addig az asszonykák forró, nedves ajkakkal és lüktető puncival várnak. Na, térjünk a témára, te drága, nem azért tépem itt a számat, hogy jót mulass rajtam. Szívességet szeretnék kérni tőled. Van egy kisfiú, alig 25 éves, akihez most nem tudok elmenni, mert befalazták a kéményt, ha volt neki valaha is. A levelében téged kért idén, szóval itt a címe, tedd meg ezt az öreg Mikulás kedvéért és jövőre hozok neked szép, kemény, sudár csokifiút vagy fehéret, sötét hajút, ártatlan arcút, tüzesen csókolót, hogy felmelegítse a szíved, esetleg hideget, zöld szeműt, amit csak kívánsz. Na, adj egy cuppantóst a pofikámra, aztán sietek is tovább, mert még hosszú az utam. - ezzel a kezembe nyomta a papírfecnit a címmel, a névvel. Pimaszul megcsipkedte az arcomat, megmarkolta a popsimat, majd korát és súlyát meghazudtoló módon felugrott a szánjára és a gondolat sebességével el is tűnt két tágra meredt szemem elől.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 23. szerda 16:40
10 Pont!
#6 v-ir-a 2009. 11. 7. szombat 20:17
igen...érezni és tudni kell, hogy mikor kell abbahagyni,hogy már nem érdemes küzdeni érte:(((((((
10 pont
#5 worluk 2009. 11. 6. péntek 20:18
Jobb Mikulást kívánok !!!

Worluk
#4 worluk 2009. 11. 6. péntek 20:17
Jobb Mikulást kívánok !!!

Worluk
#3 sarmos 2009. 11. 6. péntek 06:03
ez eletszeru..velem is megtortent..
#2 pamaci 2009. 11. 6. péntek 04:02
Jó kis történet, (sajnos) életszerű, fordulatos.
A "szácskámba" kifejezés... brrr!!! Jajjdekár!!!
Ezért csak 9 pont... A "pippant le" inkább mosolyogtató... :-)
Kívánom a Szerzőnek, hogy az idei Mikulás szebb-jobb ajándékot hozzon! (Ugye, idén már jó voltál?!)
#1 Törté-Net 2009. 11. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?