A+ A-

A vonaton

Sziasztok!
Egy történetet írnék le nektek, ami 3-4 éve esett meg velünk a kedvesemmel, aki azóta a férjem...
Egy téli késő délután utaztunk hazafelé egy kelet-magyarországi nagyvárosból vonattal. Kórházban voltunk - ha jól emlékszem - beteglátogatóban és az utolsó pillanatban ugrottunk fel a majdnem mozgó szerelvényre. Az utazás kb. másfél óra lehet hazáig és indulásnál tömve volt a vonat. Kipilledve nézelődtünk szabad helyek után, de mi sem gondoltuk komolyan... tömve volt a kocsi, tele fáradt, munkából hazautazó ingázókkal. Ám kedvesem szeme megakadt egy ülésen, ahová nem ült le senki, mert egy néni kosara elfoglalta. Zoárd odalépett és megkérdezte, hogy nem adná-e át a kosár a helyét az én számomra...? - A néni szeme villámokat szórt, de nem merte visszautasítani a kérést. A kast az ölébe vette és látványosan duzzogott. Én viszont megkönnyebbülve foglaltam helyet mellette. Ekkor pillantottam a velem szemközt ülő két fiatalemberre, nagyon helyesek voltak. Férfiemberrel lévén, nem foglalkoztam a mustrálgatásukkal és viszont. Egyetemi jegyzeteikbe mélyedve, vagy bambulva (?) inkább csak imitálták a tanulást.
Felálltam, hogy levegyem a kabátomat, hiszen így mégsem a peronon fogjuk végigállni az utat. Zoárd előzékenyen segített levenni, de a kabátakasztásból visszalóduló keze végigsimította a feszes bársonynadrágba bújtatott fenekemet. Kicsit elszégyellve magamat a fiúk felé pillantottam, hogy észre vették-e, és tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, aki még nem vette le szemét a csípőmről. Elpirultam. Védtelennek érezhettem magamat, szerettem volna Zoárd mögé bújni, mikor is agyamba villant párom arcvonásából, hogy a futáskor kiment a térde és most fájhatott, mert sziszegősre húzta a száját. Kértem üljön le Ő, amit kis huza-vona után elfogadott azzal a feltétellel, ha az ölébe ülök. Képzelhetitek, az öregasszony majd' fel durrant mellettünk, tekintetéből a "ti perverz állatok" felkiáltással majd fel nyársalt minket. Ám én kedvesem ölében ültem. Még pihegve, izzadtan, nem épp' a legnőiesebb beülésben, úgy mint a gyerekek apjuk ölébe. Lábaimat szétvetettem kedvesem lábain kívül és miután levetettem kötött pulóveremet, vékony ingecskémben hátradőltem mellkasára. Mivel Ő sokkal magasabb tőlem, nagyon kényelmesen hajthattam hanyatt fejemet a vállára.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.21 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 arfet 2009. 10. 21. szerda 21:10
nagyon ismerős ez a sztori,szerintem már olvastam itt:)
#3 Ati 2009. 10. 21. szerda 17:21
Speciel ez is ismétlés!!!!!
#2 Caligula 2009. 10. 21. szerda 00:35
Istenem!Az összes ideirkáló funkcionális analfabéta főiskolásnak meg egyetemistának hazudja magát s közben talán a nevét sem tudja helyesen leírni!Tudom,hogy kissé csökkent a felsőoktatás színvonala,de azért ennyire nem rossz a helyzet!
Miért nem lehet mínusz pontokat adni?!
#1 Törté-Net 2009. 10. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?