A+ A-

A szűz asszony 16-17. rész

XVI. rész
A hosszú, magányosan töltött hónapok megnyugtattak, és pihentettek. Azt hiszem, érettebb és kiteljesedettebb lettem. A vad és gyötrő vágyak elcsitultak bennem, helyettük egészséges ösztönök lettek úrrá felettem. Ha visszagondoltam az elmúlt eseményekre, a perzselő szenvedély helyett mindig valami érett vágy támadt ölemben. Időnként elő kellett vennem a párizsi szerszámot, azzal csapolni le a felgyülemlett, túláradó energiákat...
Így éltem, amikor egy csendes, álmosító hangulatú januári napon ismét belépett életembe Maurice, havasan, pirosra csípett, egészséges színben jött meg.
Álmodozva ültem a félhomályos szobában a pattogó kandallótűz előtt, néztem ablakomon keresztül a szürke téli délutánt. Ismered ezeket a perceket? Az abszolút magánynak a olyan percei ezek, amelyek felszabadítják a lelket és elindítják az ábrándok mezsgyéin.
Boldog, kitörő örömmel fogadtam Maurice-t, rég nem látott, kedves barátomat. Tele volt élményekkel, eseményekkel, ezer történettel, amik számomra, aki az elmúlt csaknem fél esztendőt magányosan töltöttem, a külső világ, az élet híreit jelentették. Szomjasan hallgattam a rég látott londoni és párizsi ismerősökről hozott híreket, az apró társasági pletykákat, a főváros rohanó életének eseményeit. És Maurice mondta, mondta szívesen, színesen. Mire kifogyott mondanivalójából, egészen beesteledett. A szoba megtelt árnyakkal, csak a pattogó tűz vörös fénye világított meg bennünket. A hol kihunyó, hol fellobbanó, táncoló lángokba bámultam és úgy hallgattam Maurice eleven, élénk elbeszéléseit. Szemben ültem a tűzzel, térdeimet önkéntelenül is széjjelebb tettem kissé, és úgy élveztem a tűz melegét. Az áradó hő kellemesen fűtötte ölemet; lassan csend borult a szobára.
Maurice mélyen hallgatott, mint aki a gondolataival van elfoglalva. Én sem kérdezgettem tovább, kifogytam a kérdeznivalóból. A férfi kis, rövid sóhajtás után az életünkre terelte a szót. Vállamra tette a kezét, és őszintén, egyenesen elmondta szándékát. Feleségül szeretne venni. Nem csak a vágyai, a szíve is felém űzi. Megdobbanó, hálás szívvel hajtottam erős karjára fejemet, és rövid gondolkodás után "nem"-mel válaszoltam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.73 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2014. 10. 29. szerda 04:47
8P
#7 zsuzsika 2014. 10. 27. hétfő 10:23
Jó sorozat volt.
#6 A57L 2014. 04. 11. péntek 08:04
Na ennek is vége lett.
#5 tomi19 2014. 02. 1. szombat 13:35
Élmény volt végig olvasni,sok ilyen történet kéne 10 pontos az összes.
#4 genius33 2013. 01. 28. hétfő 07:28
Királyi smile
#3 mackó2009 2012. 10. 29. hétfő 22:53
minden jó ha a vége jó
#2 sihupapi 2009. 12. 1. kedd 23:41
??
#1 Törté-Net 2009. 10. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?