A+ A-

Találka Kingával 2. rész

Az első szállodai együttlétünk után természetesen megkezdődött a megjátszós élet a többiek előtt, mert hát osztálytársak voltunk egy közösségben, és jobb volt, ha senki nem tud semmit. Persze, ha Kinga egyedülálló lett volna, akkor más a helyzet, de így jobb volt vigyáznunk magunkra. A többiek nem sejthettek semmit, de azért ez nem volt könnyű, már csak azért sem, mert minden egyes nap, akárhányszor csak leültem mellé a padba, képtelen voltam bármi másra figyelni, és csak ő járt az eszemben, meg az együttlétünk, és fél szemmel folyton őt figyeltem. Ezeket a pillantásokat néha elkapta, de olyankor csak mosolygott. Egy alkalommal úgy elrévedtem utána a folyosón, hogy egy srác térített magamhoz azzal, hogy a vállamra csapott. Meg kellett tanulnom kontrollálni magam, ha nem akartam, hogy a viselkedésem árulkodó legyen. És közben persze nagyon-nagyon vágytam egy újabb találkára.
Ez azonban nehezen jött össze. Ha túl sokat hiányzunk együtt - hiszen ő csak azokon a napokon léphetett meg otthonról feltűnésmentesen, amikor iskola volt - az előbb-utóbb feltűnik valakinek. Kinga szerint még az az egy délutáni közös távollét is magára vonhatta a többiek figyelmét, hiszen egyikünk sem hiányzott szinte soha. Nem vont le belőle persze senki messzemenő következtetéseket, de ha két, egyébként szinte minden alkalommal jelenlévő ember egyszerre hiányzik, az könnyebben megragad mások fejében.
Mondom, nehéz volt alkalmat találni, bár azért, ha ritkán is, sor került egy-egy váratlan közjátékra. Egy alkalommal például az osztályteremben estünk egymásnak. Mint azt már korábban írtam, mindig jóval az első óra megkezdése előtt értünk be az iskolába, és ekkor a mi tanáraink még, a délelőttösök pedig már nem voltak sehol, a takarítók is hazamentek, csak egy-két ember, a portás, meg talán egy-két gyerek lézengett még az épületben, de ők sem jöttek fel soha az emeletre, hiszen nem volt nekik miért.
Nos, egy ilyen alkalommal - szinte már egy szokásos rituálé menetrendjeként - bezártam a terem ajtaját, aztán, mint két, a suliban összejött tizenéves, vadul smárolni kezdtünk. (Ha valaki mégis feltévedt volna az emeletre, azt úgyis meghallottuk volna, mert a lépcső végén volt egy régi üvegajtó, aminek a pántjai úgy csikorogtak minden egyes nyitáskor, hogy talán még lent az utcán is hallották). Az ilyen alkalmakkor persze nem léptünk tovább a csóknál, mert Kinga szelíden, de határozottan visszafogott mindig. Ezúttal azonban valamiért ő sem bírt magával.
Emlékszem, hogy hosszú, bokáig érő szoknya volt rajta aznap, elegáns, barna csizmával. Könnyebben öltözködve indult el otthonról, mert bár még csak február volt, hetek óta először volt igazán kellemes, már-már meleg idő. Nos, a csókolózásba belemerülve ültettem fel a padra, és a kezeim újra meg újra besiklottak a szoknyája alá, és végigsimítottak a combjain. Az érintéstől, ha lehet, még erősebben, élénkebben rémlett fel bennem a korábbi együttlétünk, és a farkam a farmernadrágba szorítva máris olyan kínzóan feszült, amennyire az csak lehetséges volt. A szám megtalálta azt a pici gödröcskét, közvetlenül a válla és a nyaka találkozásánál, és az orromban éreztem azt a jól megszokott, édes parfümillatot. A kezem eközben végigvándorolt a szoknya alatt a combja belső oldalán, egészen addig, amíg el nem értem a bugyiját. Az ujjaimmal könnyedén félrehúztam a finom fehérneműt, és pár pillanat múlva már kedvemre foglalkozhattam a puncijával. Nedves volt már, és ahogy egyre jobban belejöttem a kézimunkába, úgy lett egyre síkosabb.
Kinga hirtelen eltolt magától, de ezúttal nem úgy, mint amikor le akar állítani. Épp ellenkezőleg. Huncut mosoly játszott a szája sarkában, ahogy hátat fordított nekem, aztán a karjaival megtámasztotta magát a padon. Végigmértem a gömbölyű hátsóját, majd a fenekéhez dörgöltem a keményen dudorodó nadrágom, mire kéjesen nyögött fel:
- Nincs sok időnk, kicsim - suttogta.
- Tudom - válaszoltam az izgatottságtól rekedt hangon. Sietve kigomboltam a nadrágomat, és a farkam máris ott ágaskodott teljes pompájában, vörösre duzzadva. Felhúztam Kinga szoknyáját egészen a derekáig, a bugyiját pedig egyszerűen félrehúztam, és újra megcsodáltam a nedvesen csillogó vágását. Az egész testemben zsibongott a jóleső érzés, hogy megint az enyém lehet.
Újra megcsodáltam a testét, kerek fenekét, és formás, hosszú lábait, amiket az elegáns, hosszú szárú csizmába bújtatott, aztán finoman odaillesztettem a farkam végét a szeméremajkai közé, néhányszor végighúztam rajta fel-le, hogy érezhessem a forróságát, majd lassan, centiméterről centiméterre, az érintés minden pillanatát alaposan kiélvezve becsusszantam a hüvelyébe. Hol van már a múltkori "bármit lehet, csak ne tedd belém" tiltakozása, gondoltam közben mosolyogva, és egy határozott lökéssel tövig szaladtam a testébe. Kinga felnyögött, majd néhány kapkodó mozdulatot követően felvette a ritmusomat, és együtt mozogtunk tovább.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.69 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 01. 4. vasárnap 05:48
10P Folytasd!!
#3 papi 2014. 01. 3. péntek 22:33
Nagyon jó
#2 Ati 2009. 09. 22. kedd 23:56
Jó mint az első, nekem tetszett de az iskolai és más helyen megeset együtlétek szerintem izgalmassabak mintaz othoni.Folytasd!!!!!
#1 Törté-Net 2009. 09. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?