A+ A-

Ősz van

Ősz van, kicsit fázom. Az ablakhoz nyomva orromat bámulom a kinti világot. Már esteledik, de a nap még mindig aranyos szálakként világítja meg a fák leveleit. Furcsa, boldog érzés kerít hatalmába, mint mikor az ember egy szerelmes dalt hallgat, s belesajdul a szíve.
Csak állok, és némán könnyezem. Rá gondolok, hiányzik. Tudom, csak dolgozik, de minden perc szenvedés, ha nincs mellettem.
Félálomból révedve hallom a kulcs zörgését a zárban. Belép az ajtón. Nem akarok megfordulni, olyan jó, hogy hallom közeledni: a léptei tompa koppanását a parkettán.
Mögém ér, maga felé fordít és átölel. Még mindig csukva tartom a szemem, a lelkemmel szeretném érezni.
Megcsókol, bizsergek, s őt sem hagyja hidegen a viszontlátás. Lassan felnyitom szemhéjam, s kék szemeibe nézek mélyen. Mosolyog, megpuszilom az arcát, végigsimítok borostás állán. Az érintésre felmorran, én felnyögök. Kívánom, eszeveszettül kívánom. Nem szólok, csak magam után húzom a hálószobába. Szájszeglete ível, tudja, mi jár a fejemben.
Hosszan ölelem, beszívom az illatát, levegő és napfény keveréke árad lényéből. Megnyugszom, velem van ismét, csak az enyém.
Állam alá nyúl, felemeli fejem. Kicsit ijedt az arca, megkérdezi, baj van-e. Nincs, felelem, csak jó, hogy van, ezért hallgatok, nem akarom szavakkal elrontani a pillanatot. Megnyugszik, lágyan megcsókol, lágyan, de férfiasan. Nyelve simítja az enyémet, s közben fenekemet fogja. Erős keze belemarkol a két félgömbbe, majd lassan, ráérősen keresi felsőm alját. Megleli a szegélyt, kinyújtom kezem, hogy egyszerűbb legyen levenni, az anyag surrogása hallatszik csak.
Csend van, mély csend. Néz, végigmér tüzetesen, mintha évek óta nem látott volna. Közelebb lépek, újra átölelem, csókolom a nyakát, gombolom az ingét. Szemembe könny szökik, mert tudom, szerencsés vagyok, hogy megtaláltam, de félek, hogy újra elveszítem.
Hozzám lép, szorosan ölel, szinte egymásba olvadunk. Keze a hajamba túr, s óvatos húzással késztet arra, hogy ránézzek. Elgondolkodom, így a könnyfüggönyön át teljesen más az arca.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.29 pont (7 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon53 2016. 03. 24. csütörtök 17:11
Jó ez.
#7 papi 2015. 07. 19. vasárnap 19:45
Nem tetszik
#6 A57L 2014. 09. 25. csütörtök 07:02
Ez nem tetszett.
#5 Törté-Net 2009. 08. 19. szerda 10:28
Elnézést, a szavazatok még bennemaradtak az elöző történetből.
#4 Caligula 2009. 08. 19. szerda 10:22
Na ki ne találd már,hogy szavaztam erre a történetre!!!Persze végül is nem fontos szavazni csak kicsit furcsállom a dolgot!!!!Lehet,hogy itt is vannak egyenlők és egyenlőbbek? - No és arról nem beszélek,hogy kilencest vagy tízest, kizárólag a "Remete-kategóriájú" írásokra adnék!!!
#3 Törté-Net 2009. 08. 19. szerda 09:47
Elnézést, jogos a dolog. Javítottuk, kicseréltük a történetet egy újra. :)
#2 Caligula 2009. 08. 19. szerda 01:41
T."Törté-Net"! Igazán nem kekeckedni akarok,ez a kis szösszenet 2007.01.05.-én "Gardrób" címmel már megjelent. Jelzem - noch da zu - ugyanez a szerző jegyzi.(Ergo feltűnhetett volna)
Úgy tűnik ebből most kezd "rendszer lenni"!
#1 Törté-Net 2009. 08. 19. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?