Hessum krónikája - Ifjúságom és az első napok

Üdvözöllek! Hessum vagyok, a rabszolga! Adrinnie Canidus a híres kereskedő Crassus Candius lányának személyi rabszolgája. Életem összehasonlíthatatlanul jobb más rabszolgáknál. Nekem csak úrnőm létezik. Bár találkoztam már sok híres emberrel, Julius Cézárral, Antoniusszal, Lepidusszal, számomra ők csak emberek, míg úrnőm a létem esszenciája. Életemet fogom elregélni nektek.

Származásom! Oh olvasó nem is emlékszem már oly régen volt mikor szabadként éltem, de az emlékek bár kifakultak nem múltak el nyomtalanul. Hispániában születtem Oktulunban ami kis görög város a keleti parton. Életem első időszaka, igazán kellemes volt, bár már a büntetés szele ott lebegett a fejem fölött. Római uraink nem sanyargattak minket, legalábbis nem jobban mint más görögöket. Sőt szerettek közöttünk élni, hordani kényelmes ruháinkat hallgatni társalkodásainkat, inni borainkat és hálni keverék nőinkkel. Atyám és anyám is gazdag házakban nőttek fel, bár atyám görög anyám hispán, a korra jellemző oly rendhagyó módon szerették egymást és így engem is szerettek.
A város az enyém volt már kiskorom óta! Szerettem csavarogni, hallgatni az éjszaka hangjait hallgatni a tenger morajlását a matrózok bárgyú viccelését. Ahogy nőttem megerősödtem, kora kamasz koromban vadásztam atyámmal, pár évvel később öltem embert is csatában. Még mindig őrzöm az emlékét az első vérnek, de nem tehettem mást, védenem kellett magamat. A szajhagödrökben váltam férfivá, de még nem teljesedett be a végzetem, amit a szex nyújtani tudott. Idilli életet éltünk, bár elnyomottként. Ez nekem vajmi keveset jelentett, mert nem éreztem a római rabigát, azonban atyáink és néhány ifjú teherként élte meg az adókat, és a rómaiak fölényességét.
Azonban a változás szele hamar elért minket. Vercingetorix volt a kis idillünk megrontója. A gall törzsfő, a gall király. Aki azt hitte szembeszállhat Rómával. Vercingetorixot a követői bűverejűnek tartották, aki képes kifogni a rómaiakon. Híre gyorsan terjedt, és mivel Oktulun közel feküdt a gall partokhoz, a helyi római erőket is kivonták. Atyáink csak erre vártak, a maradék katonát kiűzték a városból és immár újból szabadok voltunk. A szabadság nem sokat jelentett számomra, a harcgőzös napok után a , majd a megbékélés jellemzett bennünket.