A+ A-

Örökké magamon viselem emlékét

Kikísértem Robit. Szemeim még mindig könnyesek voltak, de igyekeztem eltitkolni Robi elől mindent. Nem mintha lehetett volna, de hát legalább megpróbáltam. Kinyitottam a kapunkat, Robi előre engedett. Utánam jött, becsukta a kaput, egymással szembe fordultunk. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de önkéntelenül kibuktak belőlem a következő mondatok:
- Elárulsz. Nem csak engem, Melisszát is.
Robi becsukta a szemét, talán fájt az az igazság? Talán a gyengéjébe tapintottam. Valószínű.
A pillanatnyi zavar ideiglenesen tántorította el szándékától Robit, ismét csókkal próbálkozott, hagytam magam. Lágyan csókolt, finoman, érzékien, nyelve óvatosan furakodott számba, ámde határozottam. A csók végeztével ismét megszólaltam.
- Egy ostoba ringyónak tartasz, akiről azt hiszed, hogy akármikor megkaphatod a barátnőd mellett. De nekem is vannak érzéseim. - suttogtam.
Robi gyönyörű szép kék szemei nagyra nyíltak, tekintete csodálkozóvá vált.
- Én nem tartalak ringyónak. Se ostobának. Szerintem egy gyönyörű nő vagy.
- Akit akármikor kihasználhatsz... akivel csalhatod azt a részeges idiótát! - utaltam Melisszára.
- Megőrjítesz... ilyenkor még kívánatosabb vagy!
- Te csak játszol Melisszával, és engem is hülyére akarsz venni! Bolondot akarsz csinálni belőlünk! - mondtam Robinak, ennek ellenére én is rendkívül kívánatosnak és vonzónak találtam őt.
- Nem!... Én nem! Nem akarlak bolonddá tenni! - azzal magához húzott, megcsókolt. Finoman simogatta a hátam, fenekem markolta, aztán a hajamba is beletúrt.
Bevillant egy kép, amint Melisszával is ezt csinálja, ahogy neki is ezeket a szavakat mondja. Arrébb akartam lökni őt magamtól, de ő túl stabilan állt, én egy kőre léptem rá véletlenül, bokám megbicsaklott, oldalra kezdtem el zuhanni. Robi rögtön elkapta a kézfejemet, de ahhoz már késő volt, hogy megakadályozza azt, hogy a fejem beüssem egy hatalmas kőbe. Rögtön eszméletemet vesztettem, innentől kezdve kiesett minden. Elmondásokból tudom, hogy Robi a két karjában cipelt be a lakásba, hogy hívják anyukámék a mentőket. Ők nem akarták a mentőket megvárni, Robi a hátsó ülésre fektetett és mellém ült, nehogy leessek. Az ügyelet mentővel kórházba vitt. A fejem felhasadt, viszonylag sok vért vesztettem, de semmi életveszélyes.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.65 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2009. 07. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?