Az eredeti és a

k

alf

óp

alf

ia

Aligha voltam egyedül azzal a véleménnyel, hogy Rita a legszebb lány az iskolánkban, de talán az egész városban is. Egy osztályba jártam vele, de se én, se más az osztálytársak közül nem rúghatott labdába, mert annyira éretlennek éreztük magunkat a velünk egyidős lányok mellett – mint ahogy azok is voltunk. És persze érettség terén Rita állt az első helyen. Valóságos remekműve a természetnek! A többi lány a nyomába se léphetett. Micsoda igazságtalanság a Teremtő részéről! Az idősebb fiúknak egész raja vette körül állandóan. Nekem, meg a hozzám hasonlóknak már nem maradt más, mint hogy maga elé képzelje Rita örökké ficánkoló testét, parázsló tekintetét, a háta közepéig érő vörösbarna haját – s közben hevesen verdesse a farkát. Hogy Rita milyen formában elégítette ki a szexuális éhségét, ha egyáltalán volt neki ilyen, azt nem tudom. Mindenesetre a férfiak a lába előtt hevertek, s csak intenie kellett volna s máris a lábai közé vetették volna magukat, méghozzá tömegesen. A legkülönbözőbb pletykák forogtak közszájon vele kapcsolatban. Némelyek bizony elég pikánsak voltak. Én nem hittem, nem akartam hinni ezeknek a híreszteléseknek, Rita számomra maga volt a szent, az elérhetetlen női ideál. Ezen még az sem változtatott, amikor egyik napról a másikra otthagyott bennünket s férjhez ment. Tizennyolc éves sem volt még ekkor, de a szülei – így mesélték az emberek – jobbnak látták "a bajt megelőzendő" hozzá adni egy jól szituált idősebb (32 éves! ) férfihoz. Ritát többé nem láttuk. Mintha a föld nyelte volna el. Csak legszebb álmainkban tért vissza olykor-olykor.
Egyetemista voltam már, amikor az egyik nyáron, hogy kikapcsolódjak egy kicsit, elindultam otthonról. Nem törődtem vele, hogy merre visznek a lábaim. Egyszer csak a régi iskolám előtt találtam magam. Meghatódottság fogott el s megálltam egy percre. Éppen le akartam nyomni a bejárati ajtó kilincsét, amikor egy női hang szólalt meg a hátam mögött: " Nyáron zárva tartunk! " Hátra fordultam s a döbbenettől hirtelen meg sem tudtam szólalni: Ott állt előttem egy olyan 17 év körüli lány, aki a megtévesztésig Ritára hasonlított. Egy percre a szívverésem is megállt. Ez ő? Az nem lehet igaz! Persze, hogy nem, hiszen az ő haja vörösebb barna, a szeme is élénkebb zöld, meg magasabb is egy-két centivel...
– Na, Petrik Szilárd, mi történt veled? Megkukultál?
– Neeem – dadogtam –, nem kukultam meg, csak meglepődtem egy kicsit.. De mondd csak, ki vagy te, s honnan tudod a nevemet?