A+ A-

Kirándulni mentünk

Szenzációs ez a csaj! Első pillanattól fogva el vagyok tőle ragadtatva. Nem egy nyafka kis béka, hanem teljesen vagány, belevaló, egy igazi jó barát, ráadásul értelmes is, lehet vele mindenféléről beszélgetni, nem vihog folyton. Szóval, mit mondjak, csípem a búráját. Ugyanakkor olyan feneke van, hogy odavonzza a tekintetemet, és nem is ereszti.
Nem nagyon akarom, hogy észrevegye, ahogy mustrálgatom, de amikor abban a világosszürke nadrágjában van, alig tudom visszafogni magam, hogy oda ne simogassak egyet - kettőt arra a gusztusos popsira.
Egyetlen komoly probléma van a kapcsolatunkban, mégpedig az, hogy keresztül néz rajtam. Szóval nem úgy értem, hogy lekezelő velem, vagy ilyesmi, hanem úgy, hogy nem tekint potenciális férfipartnerének, hanem csak barátjaként kezel. Nagyon kedves, eljön moziba, meg bicajozni, meg csak úgy beül közénk (srácok közé) és beszélgetünk. Belefolyik az életünkbe, de látom, hogy egyik fiút sem nézte ki magának, nem kelleti magát senki előtt. A haverjaim közül is bármelyik szívesen kezdene vele egy kis magánéleti lamúrt, de egyértelműen látható, hogy olyan értelemben nem vevő ránk.
Minél inkább telt az idő, annál inkább átformálódtak a gondolataim vele kapcsolatban. Eleinte ugye csak egy barátnő volt, egy csinos kis bige, de semmi több. Aztán egyre többször felejtettem rajta a szemem (az a szürke nadrág - őrjítően néz ki benne). Mostanában meg, már szabályosan elvonási tüneteim vannak, ha nem látom egy - két napig. Örökké rá gondolok, különböző életszitukba beleképzelem magam - mindig vele. Ezekben a képzelgésekben ő mindig melegen mosolyog rám, a szeme csupa bíztatás, és rendszerint az a vége, hogy elnyitja azt a duzzadt, puha ajkát, és hozzám hajolva óvatosan megcsókolja a szám. Ilyenkor aztán kinyitom a szemem, mert ha folytatnám a képzelgést, kontroll nélkül elszaladna velem a kéjes gondolat. Egészen bepörögnék tőle.
Nem tudom meghatározni, hogy mikortól váltott át szerelemmé ez az eleinte csak kellemesen egyszerű érzés, hogy "de jó hogy látlak".

Amikor a srácok kezdték szervezni ezt az erdei kirándulást, biztos voltam benne, hogy azért találták ki, hogy alkalmat kerítsenek nekem, hogy valamiképpen a lány tudomására hozzam, hogy nem csak barátnőnek tekintem, hanem amúgy majd megveszek érte. De persze hiába szervezkednek nekem, mert egyszerűen nem volt bátorságom, hogy magamhoz húzzam őt, és elmondjam, amire gondolok, nem mertem volna megölelni, mert ő semmi jelét nem adta, hogy ebben az irányban kezdeményezhetnék. Ugyanolyan kedvesen beszélget velem is, mint a barátaimmal, de bizonyára csodálkozva, értetlenkedve eltolna magától, ha megpróbálnám megcsókolni.

Órák óta csak mentünk a turista ösvényen, nem is figyeltem az erdőre. A háta mögött lépegettem, már attól is emelkedett hangulatban voltam, hogy mögötte lehetek, figyelhetem a csípőjét.
Sajnos nem volt valami kellemes az idő. Összeverődtek a szürke felhők, és olyan tavaszi zuhé szakadt a nyakunkba, hogy pillanatokon belül bőrig áztunk. A dzsekimnek még a zsebében is elázott a cuccom, igazi nagy eső volt.
Ahogy a vizes nadrágja rátapadt a fenekére, meg a combjára, a nadrág alól egészen átlátszott a bugyija szabása. Magasan felszabott combkivágása volt, a feneke dombját kettéosztotta a kivágás elszegése. Hosszú kilométereken át bandukoltam mögötte úgy, hogy semmi egyebet nem láttam az erdőből, csak ahogy az a vékony vizes anyag ráfeszült a szépformájú fenekére. Minden lépésénél megfeszült a szövet, aztán ahogy áthelyezte a súlypontját, kidomborodott a gömb, majd egy pillanat múlva előrehúzta a lábát, akkor kisimult a nadrágon a ránc. A világ végéig tudtam volna koslatni mögötte, miközben áhítattal néztem ezt a szép mozgékony domború színjátékot.

Egyszercsak ránk esteledett.
Olyan váratlanul érkeztünk meg a turistaházhoz, hogy szinte sajnáltam, hogy máris ideértünk.
Már nem kaptunk vacsorát, mert a konyhások hazamentek. Valójában nem is voltam éhes, valami pilótakeksz van még a hátizsákomban, de tulajdonképpen mindegy, nem vagyok éhes.
Megkaptuk a kulcsokat, kiderült hogy két 2 ágyasról van szó.

Ahogy érlelődött a helyzet valamiféle lehetőség irányába, egyre idegesebb voltam.
Amikor a szobákba bevonultunk, a lány máris előkapta a pizsamáját és elvonult a fürdőszobába. A srácok meg nagy tenyérdörzsölgetés közepette bíztattak engem, hogy itt a remek jó alkalom, amikor végül előjöhetnék a farbával, ők úgy szervezik, hogy kettesben maradjak vele, és lámpaoltás után mostmár akkor végre mondjam el neki, hogy baromira bukom rá, stb.
Egyre idegesebb voltam, a torkomban akkora gombóc nőtt, hogy lélegezni alig tudtam tőle, csak sóhajtoztam mélyeket, és irgalmatlan nehéznek éreztem a következő órákat. Mit mondjak neki, hogy fogalmazzam? És ha elutasít, vagy kinevet, vagy dühös lesz rám, akkor hogy fogok reggel az arcába nézni? Őrület.

Amikor visszajött, egy kék pizsama volt rajta, és elég rosszkedvű volt a szeme. Megkínáltuk borral, de éppen csak nem utasította vissza. Kedvetlenül bedöntötte, és készülődött a lefekvéshez.
Rossz hangulata nem tett jót a csirájában elhaló kezdeményező ötletemnek. Már fel is adtam, hogy megpróbáljam szóbahozni neki a mondani valómat.

A két barátom szemöldökrántások és kacsingatások közepette kivonult a szobából, teli voltak bíztatással. Én meg csak a zavarral voltam teli.
A hátizsákomban próbáltam kutatni a pizsamám után, de hiába túrtam benne, már könyékig vájkáltam, de nem találtam. Nem hoztam magammal pizsamát !! Úristen, most mit vegyek magamra?? - itt vagyok vele kettesben, és nincs nálam a pizsamám. Ebben az átázott farmerben nem maradhatok. Miben fekhetnék le? A többedik kutatóakció után aztán az ágyra borítottam a hátizsák egész tartalmát. Szanaszét hullt a fogpoharam, a kefém, a váltás fehérneműm, az óvszereim (izé,... minden eshetőségre számítva, ugye!), a könyvem, walkman - em, na és végül a pizsamám is. Úgyhogy megkönnyebbülten fölkaptam, és kivonultam én is a fürdőszobába.

Azt gondoltam, hogy mire visszamegyek, már aludni fog, és én megúszom, hogy kínos makogó beszélgetésbe kelljen fognom. Az ajtó előtt ácsorogtam még néhány pillanatot, mielőtt beléptem volna. Aztán nagy levegőt vettem, és bementem mégis. Égett a lámpa, a füléig volt húzva a paplan, de még nem aludt.
Odaszólt nekem:
- Gyere, bújj ide mellém az ágyamba te is!

Komolyan mondom, azt hittem, hogy rosszul hallok. Nem is nekem mondja, vagy már alszik, és álmában beszél, vagy fogalmam sincs, hogy mire gondolhat, hogy ilyet mond. Amikor fölfogtam, hogy mit kér tőlem, szabályosan megroggyant a térdem. Nyekkenni se tudtam, de a vérnyomásom majd szétvetette az agyamat.
Ki kéne mennem a szobából. Talán a folyosón kéne mászkálnom egy kicsit, vagy kimenni az éjszakai erdőbe, sétálni egyet, amíg helyrejövök.

Valami automatizmus vitt oda az ágyához, és úgy dőltem oda mellé, mint egy búzászsák.
Azonnal magához ölelt. A hátamhoz hozzányomta azokat a jó kis ruganyos mellecskéit, a derekammal éreztem a hasát, és végig az egész combját szorosan hozzátolta az enyémhez.
Atyaég! Mit mondjak ilyen helyzetben? Végig éreztem a hátammal, hogy enyhén remeg.
Majd elharaptam a nyelvem, annyira túlcsapott bennem az izgatottság. Képtelen voltam megszólalni is, mozdulni is. Viszont olyan intenzíven kívántam, hogy megölelhessem, hogy magamhoz szoríthassam, hogy szinte fájt a vágyakozás.
A tenyerét rátette a csípőmre, és maga felé húzta a törzsemet. Uramatyám, ha most simogatni kezd, nem fogom kibírni szó nélkül!
Muszáj volt felé fordulnom, mert annyira izgatott az, ahogy a tarkómba szuszogott, hogy nem bírtam tűrni tovább. Amint megfordultam, máris az ölembe fészkelte magát. Kis kerek fenekét hozzám nyomta, és éreztem a hasammal, hogy továbbra is remeg. Ma reggel még el se tudtam volna hinni, hogy megölelhetem, most meg itt remeg az ölemben, hajszálai cirógatják az orromat. És olyan jó illata van, olyan puha. Úgy idegömbölyödött, mint egy cica, amelyik simogatásra vágyik. Magam is alig várom, hogy simogathassam.
Mi történhetett vele, hogy ekkora váratlan fordulatot tett?
Milyen kellemes ruganyos ez a mellecske, teli van vele az egész markom. Ide van teremtve, pont beleül a fészekbe. A bimbója meg milyen lágy tapintású, mint valami könnyű zselé. Hajnalig elsimogatnám, annyira élvezem a tapintását.

Váratlanul ért, hogy hirtelen megfordult, hanyatt dobta magát. Tüstént visszaestem tőle a valóságba.
Csak most tudatosult benne, hogy mit művelek vele? Eddig nem is vette észre, hogy bebújtam az ágyába, most meg fölfogta, hogy tapizom, és mindjárt lezavar egy fülest?
- Ébren vagy még? - nyögtem ki végül.
Nem felelt semmit, de nem mertem ott maradni mellette, mert elfogyott minden önuralmam, és ha tovább folytatom a simogatását, egyszerűen képtelen leszek megállni, hogy magam alá ne gyűrjem, mert már annyira kívánom, hogy zsong az egész fejem, a fülemben dobol a vér, és semmi értelmes gondolatom nincs, csak az, hogy kívánom, kívánom, kívánom !

Óriási erőfeszítéssel föltápászkodtam, de mielőtt fölállhattam volna, utánam kapott, és visszarántott maga mellé.
Jézusom! Ezek szerint akar engem! Eldobom az agyam!

Amikor rákerestem az ajkaira, olyan szívesen fogadta a csókomat, hogy elképedtem ezen a túlfűtött gerjedelmen. Mi lappang ebben a lányban? Én hülye meg végig azt hittem, hogy nincs nála semmi esélyem. Közben meg olyan szenvedélyesen ölel, úgy rám fonja a combjait, hogy egészen egyértelmű, hogy kíván engem.
Széjjelterpesztette a lábait, és az ölét hozzászorította a combomhoz. Ahhhhhhh, micsoda forró kis öle van, és hogy szorítja a combomat!!! Szenzációs ez a csaj!! Kis bimbócskájára hajoltam, és ahogy beszívtam, készségesen beszaladt az ajkaim közé. A nyelvemmel billegtettem a csúcsát. Már nem az a zselészerű lágyság, hanem keményen, hegyesen tolakodott befelé. Ő meg egyre hevesebben dörzsölgette magát a combomhoz.

Lehet, hogy nem is valóság az egész, csak valami szenzációs erotikus álom. Még sose volt ennyire valóságosnak megélt álmom vele. Mindig csak olyasmiről álmodtam, hogy magamhoz ölelem, megcsókolom, és szívesen veszi, és visszacsókol. Ennél a csodánál aztán annyira elidőztem, hogy még sosem álmodtam annyira tovább, mint most. De most meg annyira valóságos, hogy mindjárt elsülök ettől a gondolattól, hogy a combommal masszírozom a puncikáját.

Nem álom! Nem lehet álom. Annyira valódi, hogy nem hiszem el, hogy csak álom.

Lerántottam a pizsamanadrágját, és megérintettem a kis punciját. Valódi volt. Igazi forró, nedves kis katlan. Duzzadt volt és lázasan lüktetett a tenyerem alatt. Ez már mindennek a csúcsa volt, hogy foghatom. Még álmaimban sem fordult elő soha, hogy megfogtam volna neki, most meg itt izzott a markomban. Éreztem, hogy kívánja az érintésemet.

Ráhajoltam, és elbűvölt az az illat, az a meleg pára, az a készséges adakozás, ahogy kínálta. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elmerüljek benne. Szerettem volna időlimit nélkül hosszan csókolózni vele, magamba szívni azt a puha párnácskát.
Ahogy behasaltam a két combja közé, lábait a lapockámra tette. Hasamat keményen nekinyomtam a lepedőnek. Kissrác korom óta szívesen feszítem magam hozzá, nem is kell jelentősen mozgatni a csípőmet, hogy az a gyönge simogatás is nagyon finom élményt okozzon. Most meg már messze nem ott tartottam, hogy egy kiadós masztit megelőző izgatást alapoztam volna meg.
Sőt inkább a balkezemmel lenyúltam érte, hogy eltartsam a lepedőtől, mert olyan hevesen bizsergett az egész rudam, hogy nem akartam volna, ha spontán elmegyek. De persze, ahogy a tenyerembe fogtam,..... húú, azért mégis van valami automatizmus a működésemben. Nem lehetett visszafogni már magam, annyi inger ért, annyira áthatott az öröm, amiért őt magam alatt tudhattam, hogy hiába is próbáltam volna elterelni a figyelmemet, már nem volt visszaút. Különösen, amikor meghallottam, hogy mennyire élvezi, amit művelek vele. Eleinte csak hangosan nyögött, jajgatott, de aztán egyre erősebben. Már messze nem az a nyugodt piano, hanem jócskán forte, sőt fotissimo.

De jó lett volna látni az arcát közben... miközben a gyönyörtől vonaglik - amit én nyújthattam neki - és miközben az egyre erősödő crescendoval szakad ki belőle a kéjes kiáltás.

Jézusom ! Halkabban ! Ezt nem csak a szomszéd szobában hallják a srácok, hanem még a pocakos recepciós is.

De kár, hogy közben nem láthattam az arcát.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.4 pont (73 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2015. 03. 8. vasárnap 06:44
Jól indult,de a vége elég összecsapott lett!
#6 zsuzsika 2014. 10. 17. péntek 11:42
Lehetett volna hosszabb is.
#5 feherkalman1 2014. 10. 8. szerda 13:10
Jóóóóó a szabadban.
#4 tutajos46 2013. 09. 25. szerda 21:11
Kellemes kirándulás.
#3 Zoli 2006. 11. 19. vasárnap 10:17
Jó a történet csak a vége elég egyszerűen le lett zárva.
Kicsit lehetett volna részletesebb.
#2 Uhummm 2004. 12. 29. szerda 15:25
"Lerántottam a pizsamanadrágját, és megérintettem a kis punciját. Valódi volt. "
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?