A+ A-

Felindulásból...

A nyüzsgő városra most vészjósló csend és sötétség borult. Úgy éreztem, nincs menekvés, vége gondosan felépített életemnek. Ha Máté megtudja, amit azok a szószátyár vénasszonyok és az a rosszmájú vénlány, Gabriella látott, akkor nekem befellegzett. Istenem, pont most, amikor végre végleg elfelejtettem, éjszakánként egy ideje csak Mátéra gondolok (bár sokszor nincs mellettem), pont most pattan ki ez a botrány, ráadásul alaptalanul. Hiszen semmi sem történt abban a szobában! Történhetett volna, de nem történt... Felidéztük a múltat, barátokként elbeszélgettünk az emlékeinkről és az ínséges időket említve megható és megnyugtató volt az ölelése, de higgadtan tapasztaltam, hogy semmi tüzet nem ébreszt már bennem a közelsége.
Annyira dühös voltam magamra, mindenkire, erre az egész ostoba helyzetre, úgy éreztem, muszáj lemennem az ebédlőbe inni valamit! Halkan leosontam a lépcsőn, csipkés hálóingem alighogy takarta domborulataimat, hideg is volt már -az éjszaka közepe lévén-, ezért felvettem hozzá a neglizsémet. Beléptem az ebédlőbe, szememmel a bárszekrényt kutattam a sötétben, amikor egy erőteljes hang belém hasított:
- Gyere nyugodtan, igazad van, muszáj inni erre a nagy ijedtségre. Haha, félhetsz is, a helyedben én már rég összecsináltam volna magam, fejvesztve menekülnék, de mindig is csodáltam a lélekjelenléted...- ordította látván hátráló lépéseimet.
- Nem inni jöttem... csak zajt hallottam és...
- Ugyan, ismerlek, ha zajt hallasz, a világért se jöttél volna le! Te inni jöttél, kedves, már jó ideje iszol, azt hiszed nem vettem észre?
- Máté, te részeg vagy, én most felmegyek.
- Nem mész te sehová! - ordította, mint egy felbőszült oroszlán. - Nem, ma éjjel én leszek az ivócimborád! - ezzel töltött nekem egy pohár whisky-t és lecsapta az asztalra úgy, hogy a fele kiömlött. - Itt maradsz, ameddig azt nem mondom, hogy elmehetsz! - ezután erős ujjaival megmarkolta a karom hirtelen fájdalmat okozva ezzel nekem.
- Megőrültél, ez fáj! - kiáltottam rá, de minél jobban kapálóztam, ő annál jobban szorított hihetetlen kínt okozva ezzel nekem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.32 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2013. 08. 15. csütörtök 06:11
Felejthető
#2 gyuri0926 2011. 08. 17. szerda 14:07
szar
#1 Törté-Net 2009. 04. 20. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?