A+ A-

Raine és Sheri 1. rész - Az elidegenedett nővérek egymásra találnak

Fordítás
Eredeti író: destinie 21
A telefon csengett, amikor beléptem a lakásba. Nem vártam meg, míg a rögzítő bekapcsol, felvettem a kagylót.
Egy megerőltető nap volt mögöttem és a hangomon biztos lehetett hallani milyen fáradt vagyok, ahogy kimondtam hello-t. Amikor a vonal másik végen felismertem az anyám hangját átkoztam magamat, hogy felvettem a telefont. Tudtam, hogy az első tizenöt perc egyoldalú beszélgetés és csupa szemrehányás lesz, ami arra késztet, hogy bűnösnek érezzem magamat, mert nem hívom őt elég gyakran. Kicsit lelkiismeret furdalásom is volt és ezért sóhajtva elterültem a kényelmes fotelembe, és úgy hallgattam őt. Az anyám mindig megpróbált beleavatkozni az életembe, sőt még az üzleteimbe is. Bocsánatot kértem tőle és vártam mikor tér a lényegre. Olyan volt vele beszélni, mint egy kikérdezés. De én türelmesen vártam, mikor tér rá a hívás igazi okába.
- A húgod néhány héten keresztül New Yorkban lesz, hogy megkössön néhány üzletet. Arra gondoltam, hogy nálad lakhatna addig.
Minden akaraterőmet össze kellett szednem, hogy a telefon ne essen ki a kezemből. Anyám tudta, hogy milyen viszonyban vagyok a húgommal. Semmi új nem történt a kapcsolatunkban, mióta Sherivel összevesztünk. Ő mindig megjátszotta magát, de amióta énekesnői karrierje beindult, kibírhatatlan lett. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt az érzést, ami a húgom említésénél kezdődött, de az anyám folytatta, hogy milyen szép nagy lakásom van, és ezért minek menjen szállodába. Egy tucat okot soroltam fel, miért kellene neki szállodában menni, de anyám egyet sem fogadott el közülük. Anyám szerint Sheri nagyon magányos lesz itt New Yorkban. Én tudtam, hogy a húgom ritkán van egyedül, de anyám hajlíthatatlan volt szokás szerint, és én pillanatok alatt felnőtt nőből kislány lettem újra, akit az anyja irányít.
- Jól van anya, de remélem, hogy nem hozza az egész kibaszott kíséretét.
- Ne felejtsd el, hogy a nővére vagy, miközben beszélsz vele.
- Sajnálom anya - sóhajtottam és lehunytam a szemeim miközben reméltem, hogy valami más megoldást talál. Még beszéltünk néhány pillanatot és letettük a telefon. Arra gondoltam hogyan romlott meg a viszonyunk a húgommal. Régóta nem találkoztunk egymással.
Sheridon két nappal később megérkezett. Tony a portás felszól, amikor megérkezett. Ahhoz képest, hogy azt mondta anyánknak, hogy két hétre jön, egy hónapra való bőrönddel érkezett. A portás küzdött a csomagjaival, de minden, amit ő vitt, egy apró pénztárca volt. A tény ellenére, hogy majdnem egy évtizede New Yorkban éltem, ez volt az első alkalommal a húgom nálam szállt meg, bár számtalan alkalommal meglátogatta a várost.
- Hello - mondta vidáman, de nem ragadt rám a jókedve. Megmutattam neki a vendégszobát és leroskadtam a kanapéra. Vajon milyen két hét vár rám? - és elmerültem a gondolataimban.
Mikor felnéztem ott állt az ajtóhoz támaszkodva. Kezei a csípőjén nyugodtak és mosolyogva nézett. Nem kedveltem a húgomat, de meg kellett állapítanom, hogy gömbölyű csípője és különösen a mandula alakú mézszínű szemei nagyon szépek. Anyámtól örökölte a kerek, kihívóan domborodó melleit és az egész teste olyan arányos volt. A haja sötét barna volt, és ugyanolyan göndör, mint az enyém, csak szőke melírozott csíkok voltak benne. A mézbarna-bőr, amit a szőke és gesztenye fürtök bezárnak, illett hozzá. Nagyon szép nő lett.
Megpróbáltam nem figyelni rá és olvasni kezdtem, de nem tudtam odafigyelni. Már a jelenléte is idegesített. Sóhajtottam. Nem volt itt tíz perce, de máris az idegeimre ment. Nyilvánvalóan őt is zavarta, hogy nem veszek róla tudomást. Annyira zavart a nézése, hogy felpillantottam a könyvből.
- Bocsánat, szóltál?
- Nem láttalak majdnem nyolc hónapja, és nem tudsz rám szánni néhány percet, hogy beszélgessünk. Majdnem felnevettem; ő természetesen dühös volt, mert nem lógtam minden szaván, mint valami félrevezetett rajongója.
- Nagyon fáradt vagyok, talán majd később - mondtam, mivel anyámtól tudtam a sikereiről, úgy tettem, mintha visszatérnék olvasáshoz. Erre ő megfordult és pufogva visszament a szobájába.
Hozzá fogtam a szokásos dolgaimhoz és megpróbáltam úgy tenni, mintha Sheri nem lett volna ott, de ez csak két órán keresztül működött. Az irodámat alakítottam át hálószobává, mire Sheri megérkezett. Nyilvánvalóan kipakolt legalább egyet bőröndjei közül,, mert egy másik ruhát vett fel.
Egy tervező szemével néztem a testhezálló piros forró nadrágját és ujjatlan pólóját, amely egyszerű volt, de tökéletes rá volt szabva és valószínűleg többe került, mint amit legtöbb ember egy év alatt ruhákon költött. Még a lábujjkörmei is pirosak voltak festve. Meg kellett állapítanom, hogy tökéletesen néz ki.
Mikor belépett a szobába körülnézett. Divatvázlatok, szövetminták és befedett műanyag reteszek voltak a földön, amiket rendszertelenül dobáltam szét. A sarokban ceruzák, tollak, jelzők, és vázlatfüzetek, amiket majdnem befedtek a rajzok. Kissé káosz volt, de úgy döntöttem, hogy a húgom miatt, nem csinálok rendet, amiben úgysem találtam volna meg semmit.. Szó nélkül megnézte a rajzokat. Én úgy tettem, mintha figyelmen kívül hagynám őt és tovább rajzoltam a vázlatfüzetembe, de lehetetlen volt úgy tenni, mintha nem lenne ott.
Körbejárta a szobát, mindent tüzetesen megnézett, mintha csak otthon lenne. Rátámaszkodott a székemre és a vállam felett a készülő vázlatot nézte. Az ajkai a fülem közelében voltak, amikor beszélt.
- Ez igazán jó, Raine.
A hangja halk volt és simogató selyemként simult dobhártyámhoz. Ez a nagyon érzéki hang egy lemez felvételt jelentett neki, amikor 19 éves volt. Nagyon furcsán éreztem magam. A hangja szinte megbénított és a székhez szegezett. Éreztem, hogy valamit mondanom kell, és majdnem normális hangon sikerült válaszolnom.
- Sheri most nem érek rá, el kell mennem.
Azonnal hátralépett. Felpillantottam és az volt az érzésem, hogy nagyon megbántottam, ahogy otthagyott. El kellett mennem, bár nem volt semmi dolgom, csak össze kellett szedni a gondolataimat. Egy órát sétáltam a közeli parkban. Akkorra már majdnem képes voltam, hogy meggyőzzem magamat, hogy a húgom nem izgatott fel a hangjával engem.
Mikor beléptem Ő a nappali szobába feküdt a fekete bőrkanapén és aludt. Ahogy néztem, nem tudtam igazán visszaemlékezni, miért volt annyira sok gyűlölködés közöttünk.
A stúdióba mentem, hogy hozzak egy ceruzát és egy vázlatfüzetet. Leültem elé a padlóra. Felvázoltam az arcát, ahogy aludt. Sheri az első modellem volt. Kilenc éves korom óta rajzoltam őt, mielőtt rajzversenyeken indultam.
Az arcára koncentráltam, miközben ott ültem és rajzoltam. Közben azok a rajzok jutottak eszembe, amiket rajzoltunk, és elmosolyodtam.
Az hogy semmiből hozzanak létre valamit, arra késztetett, hogy ésszerűtlenül boldognak érezzem magam. Megdöbbentem, amikor kinyitotta a szemeit. Azon töprengtem, vajon milyen sokáig volt ébren, vagy pontosabban aludt-e egyáltalán. A tekintete olyan kutató volt, hogy mélyen elpirultam.
Gyorsan bezártam a vázlatfüzetet. Sheri lassan felült és mosolygott. Mikor lett ilyen nagyon szexi? Felugrottam a padlóról, mint akinek futnia kell. Első alkalommal történt meg velem hogy rossz érzéssel, töltött el, hogy engem nők vonzanak. Talán a hangja ütött meg egy akkordot, ami elindított benne valamit, amitől ebben a percben nagyon szerettem volna megszabadulni. Szótlanul, mosolyogva nézett rám és én nem tudtam a szememet az ajkairól levenni. Ez a lassú tökéletes mosoly arra késztetett abban a pillanatban, hogy az ajkaimat az övé nyomjam és a nyelvemmel szájába hatoljak. De másodpercekkel később elűztem magamtól, ezt az őrült gondolatot. Hogyan kívánhattam meg a húgomat?

Elűztem a gondolatot, amiről úgy véltem, hogy csak egy átmeneti elmezavar rohama. Sheri nyugodtan bámult engem és mosolygott, ahogy beszélt.
- Mindig lerajzoltál engem, amikor azt gondoltad, hogy alszom. Mi teszik neked ezen a durva Sheri-n? - A kérdés vádlón hangzott és ez az acomon is látszódott. Ez a szokásos kommunikációnk hangja volt.
A mosolya tétovázóvá vált és összeráncolta a szemöldökét.
- Jézus Raine, nem vádoltalak téged, csak arra gondoltam, hogy mindig lerajzoltál engem, amikor azt gondoltad, hogy alszom.
Egy kissé elmosolyodtam, hogy ezzel foglalkozunk. Számítottam arra, hogy húgom látogatása konfliktust fog okozni.
- Sajnálom nem állt szándékomban megbántani téged, csak fáradt vagyok - mondtam.
Sheri megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem akar tolakodni. Felemelkedett a kanapéról miközben megfeszült rajta a póló. Megpróbáltam nem észrevenni, ahogy felemelte a karjait a feje fölé, és kerek mellei megrezdültek és láthatóvá váltak mellbimbói. A szívem kicsit gyorsított a látvány hatására.
Úgy éreztem, mintha elveszteném irányítást. Megfordultam és miközben elsétáltam nem értettem, hogy mi történik. Sheri ugyanolyannak tűnt, mint amikor nyolc hónappal korábban karácsonykor láttam őt Californiában, és korábban szexuálisan soha, de soha nem izgatott fel engem.
Bementem a szobámba és leültem az ágy szélére és masszírozni kezdtem az arcomat, mintha ledörzsölhetném azokat az illetlen gondolatokat, amik Sherivel kapcsolatban voltak bennem.
Az utóbbi időben a munkám teljesen kitöltötte az életemet, és nem is emlékeztem rá, mikor élveztem egy jót utoljára. Úgy gondoltam csak ez lehet oka a gondolataimnak. Vagy talán kezdek perverzé válni? A gondolattól, hogy megcsókoljam a húgomat, fel kellett volna a gyomromnak fordulni, de a vérfertőzés gondolatától inkább pillangókat éreztem a gyomromban repkedni. Pár percig a rámtörő érzésektől bénultan ültem, majd a zöld edzőcipőmet felvéve kifutottam a lakásból.
A lábaim önkénytelenül vittek előre. Bár elég sokszor szoktam kocogni, de lábaim most szinte repitettek a bennem feszülő vágytól. Mikor tíz háztöbbnyi futás után befutottam az elegáns lakóház előcsarnokába a portás csodálkozva nézett rám. Megszokta, hogy ide mindig elegánsan jöttem, ráadásul a fésülködéssel sem vesződtem a futás elött.A túlméretezett festékes pólóm és short amit csak otthon a munkámhoz hordtam, nem tükrözték a kilencvenes évek eleganciáját.
Talán ha tudtam volna értelmesen gondolkozni, érdekeltek volna ezek a dolgok, de csak az őrült vérfertőző gondolatoktól akartam megszabadulni. Már nem emlékszem, hogy köszöntem volna a portásnak, mikor az elegáns előcsarnokon keresztül a lifthez futottam. Türelmetlenül nyomtam meg újra és újra a gombot, azt remélve, hogy így előbb jutok a célomhoz. Örültem, hogy egyedül léptem be a liftbe és nem kellett senkivel megosztani a hosszúnak tűnő utazást.

Mikor megérkezett Asha emeletéhez a lift a szívem már majdnem kiugrott mellkasomból. Remegő kézzel kopogtam az ajtaján és egy örökkévalóságnak tűnt mire ajtót nyitott. Ott állt előttem hosszú, sovány alakkal divatos szabadidő ruhájában mélybarna bőrrel és hosszú fekete hajával láttam a meglepetést barna szemeiben, ahogy a kicsi divatos szemüvege mögül nézett rám. Pár pillanatban bele tellett, míg felfogta jelenlétemet, majd hátra lépett miközben beengedett engem. Ashának alig volt ideje, hogy becsukják az ajtót, én rögtön átöleltem és a szájára tapadtam.
Kezemet végigfuttattam a laza felsőjén t kitapintva kis kemény melleit, míg a combom befurakodott a lábai közé. Nyögött és a teste hozzám tapadt, miközben tűrte a váratlan csókot, amitől mindkettőnk majdnem megfulladt. Ő szólalt meg elsőnek.
- Szia!
Rámosolyogtam miközben kisimítottam a hajamat az arcomból.
- Szia - mosolyogtam vissza kapkodva a levegőt. Szemei kutatóan néztek rám és várta a választ, amit abban a pillanatban nem adhattam meg neki. Elhúzódtam tőle és otthagytam az előszobát miközben hagytam, hogy kövessen engem.
A lakása elegáns és divatos, a kilátás lélegzetelállító volt . A szívem még mindig összefacsarodott, amikor kinéztem, és nem láttam a távolban tornyosuló ikertornyokat, de a kilátás így is szép volt.
Lementem a süllyesztett nappali szobájába és leülve hátradőltem a kanapéján. Lerúgtam a cipőimet, ahogy szoktam. A kanapéja ténylegesen egy olyan indonéz nappali ágy volt, amit párnák hosszában szórtak be. Egy személy kényelmesen elterülhetett benne. Csöndben várt és kutatta az arcomat, még mindig válaszokra várva
Asha a legjobb barátom, mindenben a támogatóm, és a baszópajtásom volt. Ő a szeretőm volt a múltban, de most már inkább csak barátok voltunk, bár egyikünk sem tagadta meg a másik iránti szexuális vonzalmat. Amíg a kapcsolatunk tartott, mindkettőnk úgy vélte, hogy a másik akar az irányító lenni. Így a kapcsolatunk kudarcra volt ítélve, de barátokként képesek voltunk arra, hogy kiegyezzünk, és egyetértsünk egymással.
Meg akartam csókolni újra őt, de kissé ellenállt. Hozzátapadva a felhevült testem közölte vele a szükségletemet. Vette az üzenetet és izgatottan tapasztaltam, hogy felelt is rá.
A kezei végigfutottak a hajamon, ahogy a nyelvemmel feltártam a száját. Neki olyan íze volt, mint a limonádénak. Húzta a hajamat, amiről tudja, hogy felizgat engem. Rámfeküdt, ahogy készségesen hátradőltem, miközben élveztem a simogatását. Éreztem, ahogy az ujjhegyei ingerlik a melleimet a pólóm szövete alatt és a testem megfeszült az izgalomtól.
Az ajkai elhagyták az ajkaimat és a nyakamat harapdálta. Keze szinte durván markolta a melleimet. Ziháltam. Asha mindig jó volt abban, hogy tolta a határokat és egyszerre okozott fájdalmat és örömet.
A elhagyta a mellemet és besurrant a rövidnadrágomba. Fejét a mellemre hajtotta és bevette helyes mellbimbómat az ajkai közé. A keze rátalált a hasítékomra, és egy pillanatra abbahagyva mellbimbóm becézgetését felemelte a fejét.
- Ki volt, aki annyira felizgatott téged?
Egy pillanatra behunytam a szemeimet és megpróbáltam nem gondolni Sherire.
- Te.
Asha nevetve rázta meg a fejét.
- Nem. Te már felizgulva jöttél hozzám, nekem nem kellett ezért semmit tennem.
Nem vesződtem azzal, hogy megcáfoljam a szavait, helyette belenéztem a szemeibe.
- Túl sokat beszélsz Asha.
Mosolygott, és lehajtotta a fejét, hogy megcsókoljon.
Az ajkai rátapadtak a számra és találkoztak a nyelvemmel. Ugyanabban a pillanatban az ujjait az izgalomtól nedves hüvelyembe csúsztatta. A hüvelykujját a csiklómon mozgatta keményen és gyorsan. Sherri arca volt előttem. A húgom gondolatára a hüvely izmaim keményebben fogták Asha tolakodó ujjait. Nyomultam az ujjaiba, miközben azt akartam, hogy az érzés, minél tovább tartson.
Nem szexeltem hónapok óta és szükségem volt erre az érzésre. Sheri arca, az ajkai voltak előttem. Azt szerettem volna, ha az ő keze hatolt volna belém, és az ő tolakodó nyelve töltené be a szám. Asha keze pillanatokban vitt fel a csúcsra. A testem megfeszült és behunytam szemeimet.
A szemeim még mindig zártak voltak, amikor Asha gyengéden megütötte az arcomat. Olyan orgazmusom volt, mintha elkábítottak volna.
- Ranie jól vagy? Mi történt veled?
Úgy bámultam rá, mintha elvesztettem volna az eszméletem. Felültem és megpróbáltam elrendezni a pólómat. Ott volt rajta még a friss folt a szájáról.
- Tudod mit teszel?
Az agyam még homályos volt a vágytól. Fogalmam sem volt, hogy ő mit beszélt, szavai nem jutottak el hozzám.
- Ki volt az, akivel basztál, Sheri?
A szívem vadul dobogott, ahogy rájöttem, hogy akaratomon kívül a húgom névét kiáltottam. Asha természetesen tudta, hogy a húgomat is így hívják, de Sheri egy elég gyakori név volt. Biztos voltam, hogy egy pillanatra sem gondolta, hogy Sheridon az. Sóhajtottam miközben beletúrtam a hajamba.
- Nem ismered őt, sajnálom.
Világos volt, hogy a bocsánatkérésem nem elég. Pokolian éreztem magam, ráadásul nem volt a történtekre egy igazi magyarázatom.
- Azt gondolom, hogy el kellene hagynod őt. Térj vissza hozzám, amikor tényleg engem. Akarsz.
Bekapcsoltam a cipőimet és álltam, miközben megint bocsánatot kértem.
- Tudnod kell, hogy nem törődöm azzal, hogy kit baszol meg, de amikor velem vagy, itt kell lenned.
A szavai megráztak, ahogy átgondoltam, hogy mi történt. Asha kimondta az igazságot, amikor azt mondta, hogy nem törődik azzal, hogy kit basztam meg, de vele egyáltalában nem törődtem. Mikor jöttem a végletekig fel voltam izgulva. Most hogy menni készültem gondterheltebb lettem. Mielőtt Asha becsukta az ajtót, megsimogatta az arcom.
A gondolataimba elmerülve léptem az utcára és arra eszméltem, hogy a tilos jelzésnél léptem le az úttestre. Szerencsére a vezetőnek jók voltak a reflexei. Csúnya dolgokat vágott a fejemhez, de nem törődtem vele. Az agyam tompa volt és csak Sheri-re gondoltam. Próbáltam dühös lenni rá, de ez csak addig működött, míg hazaérve nem nyitottam ki a lakásom ajtaját. Lehet, hogy Sheridon Regina Lane most egy díva volt, de otthonosan mozgott a konyhába. Anya megtanított nekünk mindent, amire a konyhában szükségünk lehet, de Sherinek recepteken és mérő csészéken túl különös érzéke volt az ételek elkészítéséhez. Hallottam a konyhából kiszűrődő forrásban lévő víz hangját és finom illatok terjengtek. A háttérben édes, érett filmzene szólt egy Nina Simone szám. Biztos voltam abban, hogy a bőröndök közül legalább egyet a CD lemezekkel töltött meg.
Majdnem elmosolyodtam és bementem a szobámba, amíg Nina a felkelő nap házáról mindent elmondott nekem.
- Te így lementél az utcára? - kérdezte és összehúzott szemekkel nézett rám és ellenszenvben ráncolta az ajkait. Rá kacsintottam, bár neki volt igaza.
- Igen.
- Jó isten, de miért?
Vállat vontam és lehunytam a szemeimet.
- Volt egy sürgős elintéznivalóm. Azon töprengtem, hogy mit mondana, ha tudta volna, mi volt az a halaszthatatlan elintéznivaló. Sóhajtott és rázta a fejét, de nem mondott egy szót sem.
- Tusolni fogok - mondtam neki, ahogy fordultam hogy elhagyjam a konyhát. Szextől ragadósnak éreztem magamat, és megizzadtam a kint lángoló melegtől.
Miután zuhanyoztam, nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Általában a házi ruhák álltak az öltöző szekrényembe, de most nem akartam úgy kinézni, mint egy árva gyerek. A húgom mindig úgy öltözött, mint egy díva és nem akartam nagyon elmaradni mögötte. Amikor kiléptem a szobámból egy fekete forrónadrág volt rajtam, olyan amit magamat terveztem és varrtam meg. Olyan könnyű és tökéletesen testhezálló volt, hogy testem minden gömbölyűségét híven követte. Egy forró rózsaszínű inggel párosítottam, amit lazán a köldököm fölött kötöttem meg, tökéletes belátást biztosítva melleimre. A hajam lófarokba, majd egy kis kontyba csavartam. A tükörbe pillantva megállapítottam, hogy versenyezhetek a húgommal, és ez az érzés ismerős volt nekem. Leültem a kanapén azzal a könyvvel, amit órákkal korábban otthagytam, a háttérben hallatszó zene halk és édes volt. A hangok a konyhában otthonosnak hallatszottak. Minden ez majdnem arra késztetett engem, hogy azt kívánjam, hogy legyen valaki, aki várjon, ha hazajövök.
Szavazz Te is!

Átlag: 8.03 pont (80 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#20 t.555 2017. 08. 20. vasárnap 03:03
Az indítás remek!
#19 feherkalman1 2016. 12. 23. péntek 18:06
Első résznek egész jó.
#18 A57L 2014. 04. 13. vasárnap 08:53
Jó az indítás.
#17 papi2007 2013. 09. 12. csütörtök 15:28
izgató 9p
#16 papi 2013. 06. 8. szombat 08:29
Nagyon jó
#15 genius33 2012. 10. 9. kedd 07:29
Nagyon tetszik smile
#14 Sun 2009. 07. 10. péntek 23:46
Sokan írták itt, hogy alig lehet érteni a történetet, mivel rossz a helyesírás. Az lenne a kérdésem, hogy ti, hogyan olvastátok? Ezt csak azért kérdem, mivel én elsőre megértettem és engem nem zavart a helyesírási hiba! Persze nem jó, hogy ha van egy ilyen irományban helyesírási hiba, de szerintem nem csak arra kellene olvasás közben figyelni!
#13 Törté-Net 2009. 04. 21. kedd 12:46
Kijavításra kerültek a hibák, köszönet cinknek érte :)
#12 cink 2009. 03. 27. péntek 21:25
Köszönöm mindenkinek, hogy felhívta a figyelmemet a hibákra. Mindenki elnézését kérem és a következő részt figyelmesen át fogom olvasni. Üdv mindenkinek cink
#11 Manticore 2009. 03. 27. péntek 11:32
Kedves Andreas!

Köszönöm hogy ismeretlenül minősítesz, rettenetesen trehány vagyok ez igaz, de engem jobban érdekel a tartalom mint a külső! Én már csak ilyen vagyok!... Amúgy szoktál nézni Dr. House-t? :-D Megérdemelnéd! :-)
#10 Kínai 2009. 03. 26. csütörtök 22:28
Kedves cink!
Csatlakoznék az előttem szólókhoz, át kell olvasni a történetet beküldés előtt.
Most akkor nővére vagy huga a vendég?
Szó ismétlések teszik nehezen érthetővé a történetedet.
Maga a sztori nagyon jó, várom a többiekkel a további részeket.
Kis Kínai mindent ferde szemmel néz. :-)
#9 Andreas 2009. 03. 26. csütörtök 20:41
Kedves Manticore!
A rossz helyesírás témától függetlenül zavarja azt, akinek igénye van a jóra. Akit ennél a témánál nem zavar, az máshol is valószínűleg ugyanilyen igénytelen.
#8 Manticore 2009. 03. 26. csütörtök 17:22
Aki egy leszbikus témánál a helyesírást figyeli az meg is érdemli! :-) Nekem tetszett, fogadd meg Remete tanácsát és nem lesz gond! :-)
#7 PWD 2009. 03. 26. csütörtök 16:46
Ez az írás olvashatatlan. Az első bekezdés után meguntam a helyesírási hibáktól hemzsegő érthetetlen mondatokat.
#6 Andreas 2009. 03. 26. csütörtök 14:38
Az első pár bekezdés után elment a kedvem az olvasástól, annyi nyelvtani hibát találtam. Ezért nem is pontozok.
#5 Remete 2009. 03. 26. csütörtök 08:48
Most látom, hogy fel is tüntette a beküldő, hogy fordítás. Ettől még persze a tanácsom érvényes.
#4 Remete 2009. 03. 26. csütörtök 08:48
A sok anglicizmus arról beszél, hogy ez fordítás, és ez az oka a magyar nyelvtan hiányának. Legalább egyszer át kell olvasni az egészet egy pár nappal a fordítás elkészítése után, és akkor a fordító szemét is felnyitják a magyarul helytelen mondatszerkesztések.
A "Nem szexeltem hónapok alatt" sor például meg sem fordulna egy magyarul gondolkodó ember agyában. Ez nyilvánvalóan nem elütésből ered.
#3 csoki 2009. 03. 26. csütörtök 01:10
Nagyon jó!!
De a következőkben nagyon NAGYON nagyon figyelj oda a magyar nyelvtan szabályaira. És arra, hogy ha kihagysz egy betűt egy szóból az már mást jelent mint azzal a betűvel jelentett volna.
De ezzel együtt is azt merem mondani, hogy hajrá!
#2 Asura 2009. 03. 26. csütörtök 01:08
Nagyon-nagyon jónak igérkezik, csak remélni tudom, hogy a folytatása is ilyen jó lesz. És nem kell rá sokáig várni.
#1 Törté-Net 2009. 03. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?