A+ A-

Irodai pillangók 4. rész - Állásinterjú

- Hát ez hihetetlen - morogtam dühösen. - Ez a ribi megint rossz iratokat hozott be.
Az irodámban ültünk, az asztalomnál, és a fekete mappát néztük, amit az előbb hozott be felhúzott orral Janet, a főnök szőke titkárnője.
- Pedig direkt felírtam neki, hogy honnan kell elhoznia, még az iratok számát is. El se lehet téveszteni.
- Hagyd szegényt - mondta Bonnie mosolyogva. Ott ült velem szemben a bőrfotelben, és a papírvágó késsel játszott.
- De mégis, hogy lehet valaki ilyen? Nem hiszem el. Hány IQ - ja van ennek? Hogy vették fel ide?
- Elmeséljem... ?
Erre nagyot nyeltem. Éreztem, hogy itt valamilyen titkos pletyka következik. Hátradőltem, és várakozóan néztem Bonnie - ra. Ő pedig belekezdett.
- Azt hiszem, úgy egy éve került ide az önéletrajza. Persze nem kézzel írta, ahogy meghirdettük, hanem kinyomtatta, úgyhogy ki is hajítottuk volna, ha a főnök fel nem figyel a fotóira. A kis hölgy ugyanis modellkedett.
- Nem csoda - mondtam, és ott lebegett lelki szemeim előtt Janet tökéletes, hosszú lába és kemény, gömbölyű melle, ami csak úgy feszült a hófehér blúz alatt.
- Egész jó fotói voltak, még én is megnéztem őket. Ez volt az egyetlen értékelhető dolog a dossziéjában. Két helyen dolgozott előtte, mindkettőnél csak pár hónapig, és mindkettőn elég jól haladt, de a végzettsége... Hát valami kis főiskolát végzett valahol délen, talán Texasban, még nem is hallottam arról a helyről. A bizonyítványmásolatait be sem adta, pedig azt is kértük a hirdetésben.
- Vajon tud olvasni? - morfondíroztam, de Bonnie leintett.
- Azt lehet, hogy tud, de a kérdéseinkre nem nagyon tudott válaszolni. A számítógépes ismereteknél is csak habogott, a kapcsolatrendszerekről meg a szervezésről sem tudott semmit. Benn volt Carl is az interjún, mert a Féreg nem képes egyedül semmiben dönteni. Én elvileg a háttérben jegyzeteltem volna, de hát ennek a két pasinak leesett az álla Janet miniszoknyájától. Szóval ott ültünk a tárgyalóban, nézegettük az önéletrajzát, és nem tudtunk már semmi értelmeset kérdezni tőle. Kínos volt már a csend. Janet is érezhette, mert győzködni kezdett minket: "Nem bánják meg, ha felvesznek, jó munkaerő leszek... Mindent megcsinálok... " És a szemünket fürkészte.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.2 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Sierra 2014. 03. 25. kedd 16:49
ezek az állásinterjúk smile
#7 Pavlov 2013. 10. 11. péntek 07:33
Köszi!
#6 A57L 2013. 10. 10. csütörtök 04:06
Nem rossz.
#5 Pavlov 2012. 02. 23. csütörtök 09:50
Örülök, hogy tetszett!
#4 Kaszkadör 2012. 02. 22. szerda 16:09
Kiváló írás smile
#3 Pavlov 2009. 03. 9. hétfő 20:53
Igazán köszönöm!
#2 psf 2009. 03. 8. vasárnap 10:47
mindig élmény olvasni tégedet.
#1 Törté-Net 2009. 03. 4. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?