Nyár Hidegpatakon 6. rész - Egy esős nap éjszakája

Az eső egész nap esett, így a tábor lakói nem tudták elhagyni a házikókat, csak annyi időre, amíg az ebédet elfogyasztották. Feriék csurom vizesen és átfázva érkeztek vissza, úgyhogy a tanárnő az egyik lány segítségével hatalmas adag teát főzött, majd ellenőrizte, hogy a fiúk a házukba visszavonulva gondosan betakaróztak – e, majd tőle telhetően szigorú pihenést rendelt a számukra. Vacsorakor már láthatóan jobb színben voltak, ám Tibinek hőemelkedése volt. Adott neki gyógyszert és megígérte, hogy lefekvés előtt még ellenőrzi az állapotát. Vacsora után felügyelt a zuhanyzó előtt, majd átadta őrhelyét a szorgosan szipogó Ferinek, amikor a fiúk kerültek sorra.

A saját bungalójukban ott találta Petrát, ahogy fehér fürdőköpenyében, kezében egy tusfürdős flakont lóbálva várakozik.
– Gondoltam, unalmas egyedül tusolni. – vigyorodott el, amikor Szerény Zsuzsika belépett. Egy pillanatra elpirult, ahogy a reggel eseményeit felidézte, majd hagyta, hogy a lány jókedve reá is átragadjon.
– Jó, legalább majd te vigyázol, hogy nehogy leskelődjön valaki.
– Én? Eszemben sincs.
– Gondolhattam volna. – mosolygott.
– Tudod mit? Nem is megyek, inkább szólok a fiúknak, hogy most érdemes kukkolni, ha formás ciciket akarnak látni.
– Ezzel ne viccelj! – komolyodott el.
– Jól van. Bocsi. – sóhajtott a lány – Akkor indulunk?
– Nem, megvárom, amíg Feri visszaér.
– Mire levetkőzöl biztos itt lesz.
– Te! – fenyegetőzött tettetett haraggal.
– Jaj, nem úgy értettem, hogy pucéron várd meg! – nevetett Petra – Azt nem mondtam, hogy fürdőköpenyt ne vegyél.
– Na azért! – intett játékosan az ujjával, majd kis gondolkozás után hozzátette. – Akkor most levetkőzöm.
– Jó.

Aztán álltak egymással szemben, mert valahogy Szerény Zsuzsikának nem ment könnyen a dolog. Eleinte szégyenlősen nézett Petra szemébe, ám a lány pajkos pillantásából tudta, hogy nincs kegyelem. Kibújt a pulóveréből, amely alatt csak melltartót viselt, majd a melegítőalsót is letolta. A melltartó levetése előtt megtorpant egy pillanatra, majd szándékosan Petra felé fordulva nyitotta ki a kapcsot, és hagyta, hogy emlői a lány előtt ringjanak. Bátorságának törékenységét csak megremegő hangja árulta el.
– Na, így már jó?
– Majdnem.
– Ó.
– Légy egy kicsit lazább! Csak én vagyok az, Petra.
A lánynak hátat fordítva ült le az ágy szélére. Kicsit kapkodva húzta le a bugyit magáról, majd néhány pillanat elteltével felállt.