A+ A-

A pávakör 1. rész

A falunkban működött egy asszonykórus, szerényen pávakörnek hívták magukat. Igaz csak heten voltak, de egy nagyon jó összeszokott csapat volt. Szűkebb pátriánkba már komoly sikereket értek el, több fellépésük is volt. Egy falunapon látta meg őket az osztrák testvérfalunk küldöttségének a vezetője, és azonnal meg is hívta őket fellépni. Először szabadkoztak az asszonyok, de aztán tetszett a hiúságuknak, és rábólintottak a felkérésre.
Ahogy közeledett a"turné" ideje sorban jöttek elő a gondok. Az osztrákok szállást, és ellátást
biztosítottak, de valahogy ki is kellett jutni. Már testületi ülésen is ez volt a téma, nem akarták, hogy két - három autóval menjenek. Jó magyar szokás szerint nagyobb lett volna a slepp, mint maga a kórus. Végül apám oldotta meg a helyzetet, ami egyrészről elvárható volt tőle, mint képviselőtől, és a falu köztiszteletnek örvendő polgárától.
- Majd a gyerek kiviszi őket, ott a mikrobusz csak vissza kell rakni az üléseket.
Megkönnyebbült sóhajokat lehetett hallani, végre megoldódott ez a probléma is.
A gyerek én voltam, Tamásnak hívtak, húsz éves múltam, és a család vállalkozásában dolgoztam.
Szüleim egy igen jó hírű pékséget üzemeltettek, termékeinket a környező falvakba, és városokba is szállítottuk. Volt két Volkswagen mikrobuszunk, és csak remélni mertem, hogy apám az újabbat ajánlotta fel. Élelmiszeripari szakközépiskolát végeztem, majd a pék, és a cukrász szakmát is kitanultam. Anyám szerette volna, ha továbbtanulok, de apám bízott benn, hogy itthon maradok, és majd átveszem a családi vállalkozást. Az az igazság, hogy az utóbbi megoldás tetszett nekem is, én a pékségben nőttem fel, minden munkába belekóstoltam. Tizenhét éves korom óta van jogosítványom, sokat vezettem, sokszor már hajnalban szállítottam az árut, nem egyszer mostoha időjárási körülmények között is. Talán ezért gondolt rám apám, amikor rám testálta ezt a feladatot.
Elérkezett a nagy nap, hajnalban indultunk, aznap este már fellépésünk volt, öt napra szólt a meghívás. Röviden bemutatnám a csapatot Elza volt a könyvtáros, ő volt a vezető, ő tanította a csapatot énekelni. Elza már az ötvenes évei végén járt, alacsony volt, és kövér, tipikus vénlány. Mónika Elza tanítványa volt, pár éve került a faluba, tanítóként dolgozott az iskolában, olyan tipikus szürke egér fazon volt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.53 pont (155 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 feherfabia 2015. 07. 26. vasárnap 06:54
Egész jó!
#14 listike 2014. 08. 5. kedd 08:10
Nagyon jó.
#13 A57L 2013. 07. 25. csütörtök 05:25
Nem rossz.
#12 papi 2013. 06. 20. csütörtök 08:18
Jó kezdés, folytasd.
#11 genius33 2013. 02. 12. kedd 08:59
Egész jó.
#10 Bikmakkocska 2013. 01. 29. kedd 09:04
Príma!10.
#9 hairy_pussy 2013. 01. 21. hétfő 06:23
király
#8 tiborg 2011. 01. 28. péntek 04:22
Nagyon elvezetes,csak igy tovabb.
#7 arkangyal 2009. 06. 9. kedd 19:24
Jó történet csak lehetne egy kicsit részletesebben leirni. Így ugytűnik mintha sietne az irással hogy minél hamarabb a végére érjen. Ojan mintha kapkodva irná és így elrontja, nem éri el a kivánt hatást.
#6 free 2009. 05. 13. szerda 11:27
nem tetszett. Kamu. Nem életszerű, legalább ha felébredt volna..... de így???????
#5 sihupapa 2009. 02. 17. kedd 20:21
Remélem ahány nap annyi történet.
#4 stevie83 2009. 02. 16. hétfő 19:48
Már most várom a folytatást.
#3 Ati 2009. 02. 16. hétfő 15:54
A második részben jöhet a második napp!!!!!
#2 gyuri0926 2009. 02. 16. hétfő 10:33
Nagyon jó lehetne csak röviden van kifejtve a történet , talán ha bövebben megírnád egy folytatásban az jó lehetne.
#1 Törté-Net 2009. 02. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?