A+ A-

Diadalív, a kezdet

Zsuzsa a diadalív városában lakott, Soroksáron dolgozott. Határozott, jó kedélyű elegáns asszony, de szőke. Gyermekkorom óta azt hallottam, hogy a fekete, sötétbarna, vagy vörös hajú nők az igaziak. Anna volt az etalon. Zsuzsa tehát szóba sem jöhetett volna. Elvileg.
Abban a bizonyos irodában, egy íróasztal állta utamat, egy szigorú tekintetű nő kérdezte, mit keresek. Mosolytalan arcáról leolvastam, mennyire utálja, hogy békés semmittevésében zavarom. Szakállamtól meg végképp undorodott. A következő helyiségbe küldött.
Végre hellyel kínáltak. Egy perc sem telt el, és valahogy az volt az érzésem, valaki figyel. Hátra fordulva, két sötétkék mágnes vonzásában találtam magam. Szerencsére az ügyintéző öregecske hölgy nem találta az iratot, mert a nyakam úgy maradt, nem tudtam visszafordulni, a festetlen, félig nyitott, nedves ajkak fénye valami ősasszonyi kívánság üzenetét csillogták. A kivillanó fehér fogak közül velőmet borzoló alt hangok rezegtették szívdobogásomtól már így is hangos dobhártyámat. A kék szemek pillanatra elengedték káprázó pillantásomat, és megállapodtak szakállamon, a természetes-vörös csillogó ajkak mozgásából megállapítottam, hogy hozzám beszél, mert elbűvölő mosolya továbbra is felém csillogott, Már nem a szakállamat bűvölte, a számon vibrált a vágyó tekintet.
- Kérem, az irattárban van a számla.
- Ha kell, egy hétig ülök itt várva!
A számla előkerült, én támolyogva mentem az ajtón át a melegtől párolgó udvarra.
Tanácstalanul álltam, meg kell ismerkednem ezzel az ékszerrel! Az alt hang csengve bongva rezegtette koponyámat, valahol az agyam hátsó részében zengett ismét.
- A városba megy? Kocsival van?
- Igen, megyek sebbel, lobbal!
- Elvisz, netán gyalog menjek?
- Kérdezhetne ennél szebbet?
A táskája már a kezében volt. A kocsit sem találtam izgalmamban! Csak a fehér bőrű lábak után indultam. Most meggyőződhettem, ha van tökéletes alak, akkor az övé az. A parkolóban álló jármű ajtaját nehezen tudtam kinyitni. Beültünk, az árnyékban álló jármű hűvöse biztonsággal töltött el. Bemutatkoztam, megfogtam a felém nyújtott kezet. Megemeltem, és megcsókoltam a kék erekkel díszített fehér puhaságot. Az ápolt, fehér, karcsú ujjak illata majdnem szétfeszítette a koponyámat. A kéz hirtelen megfordult, és megmarkolta a szakállamat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.28 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 25. péntek 18:52
Nagyonjó.
#6 A57L 2014. 02. 11. kedd 06:07
Elmegy.
#5 papi 2014. 02. 4. kedd 23:40
Ez nem a Te műfajod.
#4 sihupapa 2009. 01. 30. péntek 21:59
hát ha nem lennének a profik sirva fakadnák.
#3 Andreas 2009. 01. 29. csütörtök 13:15
Nem lenne olyan rossz, de a verselést, a rímeket hagyd olyanokra, akik jobban érzik és értik, mint például a pisti47 által emlegetett rímhányó Romhányi. Sajnos ő már nem írhat többet.
#2 pisti47 2009. 01. 29. csütörtök 04:35
Sokáig semmi, aztán itt egy Romhányi. Mostanában érnek ilyen meglepetések, hála az égnek.
#1 Törté-Net 2009. 01. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?