Boldog karácsonyt! 2. rész

Másnap, Ferkó megfogadva a tanácsot, ütött-kopott biciklijén a Dombhát utca felé vette az irányt. Útközben egyre csak azon törte a fejét, mi a csudáért is megy oda, hiszen tényleg nem esete a szeplős, vékonytestű, vöröses hajú lány, de azért csak taposta a pedált. A meggyfák alatt lefékezett, kicsit rendbe szedte a ruházatát, megigazította frizuráját, aztán vett egy mély lélegzetet, és megnyomta a csengőgombot.

Flóra megint a Piroska kosztümjét viselte. Piros sort, piros póló, és piros arc.

– Robit keresed? – kérdezte.

Ferkó is zavarban volt, szívesen felelte volna azt, hogy igen, de hát az nem lett volna igaz.

– Nem – felelte. – Csak erre jártam, és gondoltam becsöngetek hozzád, van-e kedved biciklizni egyet.

Flóra ettől még jobban elpirult. Pár szeplőcskéje teljesen eltűnt az arcát borító pirosságban.

– Biciklizni? – ismételte meg a kérdést.

– Ha valami dolgod van... – akart visszakozni gyorsan Feri, de Flóra ijedten vágott a szavába.

– Nem, dehogy. Semmi dolgom. – Csak állt a nyitott kapuban, nem tudván mitévő is legyen most, aztán észbekapott. – Gyere be! – állt félre az útból.

– Mindjárt szólok anyunak, hogy elmegyek veled egy kicsit bringázni.

Ferkó csak a járda elejéig merészkedett be az udvarba, épp csak annyira, hogy be lehessen csukni mögötte a kaput, s így megmenekült a szülői találkozástól. Csak rövid ideig álldogált ott, a kerékpár lámpáját piszkálgatva, mintha ellenőriznie kellene. Flór pár perc után megjelent a ház sarka mögül, saját biciklijét tolva.

– Merre menjünk? – érdeklődött.

Ferkó a vállait vonogatta, és úgy tett, mintha épp csak most találta volna ki az uticélt.

– Elkerekezhetnénk a repülőtérig – mondta ki a pillanatnyi ötletnek látszó ajánlatot.

– Frankó! – hagyta helyben a lány. – Idén, még úgysem jártam ott.

Ahol egymás mellett tudtak kerekezni, ott beszélgetve taposták a pedált, de a forgalmas utakon erre csak kevés lehetőségük volt. Végül aztán megérkeztek a repülőtérre. Gépeiket hozzálakatolták, a parkoló egyik sarkában egy hirdetőtáblához, aztán befizették magukat a kilátóteraszra, ahol a korlátnak támaszkodva nézték a légikikötő forgalmát.

– Az Marokkóba megy – mutatott egy pirosra festett gépre Flóra. – Jártál már Marokkóban?

– Még soha – intett nemet Ferkó. – Már láttam Marokkót, de ott még sosem jártam.

– Az hogy lehet?