A stoppos

Ismeretlen
Szavazás átlaga: 9.1 pont (153 szavazat)
Megjelenés: 2008. november 27.
Hossz: 40 205 karakter
Elolvasva: 5 156 alkalommal
A fiú elhúzta a száját, belelépett a fékbe. Még mindig ott van az a hülye tábla a városhatárt jelző felirat előtt 10 méterrel. A legtöbben persze nem foglalkoztak vele, gyorsítottak még a tábla előtt. Tulajdonképpen igazuk is volt. Valamivel több mint két hónapja befejezték már az útpadka javítását, a téli fagyok, tavaszi esők okozta rongálások eltüntetését. Akkor tényleg oka volt a 30 km-t előíró jelzésnek. Csakhogy a munkáknak vége, a tábla meg ott maradt. És a fiú tisztelte a szabályokat. Tudta, hogy a mögötte jövők dühösek, amiért "cammog", de nem érdekelte. Még vagy 250 méter, aztán ott egy betorkoló út, ott majd ő is belelép a gázba.
A lány az út szélén állt, olyan 30-35 méterre a város végét jelző tábla után. Lemondó, kissé unott arckifejezéssel emelte fel kezét, mint aki maga sem hiszi, hogy a nagy luxuskocsi felveszi. Pláne, hogy csak egy ember ül benne. Igaz, azt nem láthatta, hiszen szemébe tűzött a nap, hogy az az egy ember a kocsiban alig idősebb nála. A lány talán 20-21 éves lehetett, a fiú alig múlt 25. És a Picasso az apjáé volt. Szívesebben ment volna a saját kis Fiatjával, de az pont tegnap döglött be, és csak holnapután lesz kész. Úgyhogy apja odaadta a sajátját erre a három napra.
A fiú még jobban lelassított, szemügyre vette a lányt. Nem a mindennapi stopposok közül való, ezt megállapította. Nem is valamiféle prosti, aki így próbálna kuncsaftot szerezni. Nem volt se szép, se csúnya. Az alakja is teljesen átlagos. A haja sem volt érdekes: a szél kicsit lobogtatta, de nem volt igazán hosszú. A színe sem volt különleges: sötétszőke vagy világosbarna, igazából mind a két jelző illett rá. A fiú nem is tudta, mi fogta meg benne. Talán a lemondó beletörődés, amit a lány mozdulata mutatott? Vagy a fáradtság, ami szintén benne volt a mozdulatban? Leengedte az ablakot, és kiszólt, megállva a lány mellett.
– Hová mész?
– Székesfehérvárra – válaszolt a lány, hangja meglepően kellemesen csengett.
– Ugorj be, elviszlek, ha nem is végig.
– Köszi szépen – nyitotta ki az ajtót a lány. Egy kisméretű sporttáskája volt, azt a lábához tette, majd behúzta a kocsi ajtaját, és azonnal a biztonsági övért nyúlt. Bekötötte magát, majd a fiú felé fordult.
– Kövecses Erika vagyok – mutatkozott be.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 19 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 9.1 pont (153 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2023. december 7. 13:16
#36
Remek, érzelmes kis történet.
1
v
vasas62
2023. július 6. 08:16
#35
Érzelmes történet.
1
l
laja.jl
2021. december 5. 11:03
#34
Azon írások egyike, amit bárhányszor el lehet olvasni.
1
a
angel234
2021. december 5. 04:41
#33
Remek egy írás,érdemes többször is elolvasni és megérdemli a 10 pontot.
1
genius33
2021. december 4. 20:27
#32
Ez fantasztikus! Remélem lesz folytatása is! 
1
Andreas6
2021. december 4. 08:10
#31
Gyönyörű a történet, így, sokadszor olvasva is az. Az már csak hab a tortán, hogy az író tökéletesen fogalmaz, és még helyesírási hibát sem vét!
1
h
hollandus
2020. június 1. 14:44
#30
Nekem nagyon tetszett, teljesen bele tudtam élni magam a szituba. Azt hiszem ez az a helyzet, amikor nincs jó döntés.
1
a
A57L
2019. április 24. 05:54
#29
Megkapó,kedves írás.
1
j
joe013
2018. szeptember 29. 17:46
#28
Nagyon tetszet!!!!!!
1
p
papi
2015. július 15. 07:22
#27
Nagyon tetszik
1
f
feherfabia
2014. november 19. 06:25
#26
9P
1
v
vari78
2014. január 26. 17:52
#25
Igazán jó a történet!
1
t
tiborg
2013. április 14. 09:24
#24
Megkapo,meghato,befejezett epizod. Nem kell,nem szabad folytatni. Ez igy egesz.
1
sztbali
2013. április 13. 17:04
#23
Igazán jó történet. Rég olvastam már ilyen jót. Izgató és egyben nagyszerűen leírt történet. Minden benne van amitől a teljes valóságra épülhet az egész.
1
m
mackó2009
2012. október 27. 21:32
#22
Nagyon szép történet,szinte fáj,ennél már csak az Élet írhat szomorúbbat.
1
v-ir-a
2012. április 8. 23:25
#21
nagyon szép, fájdalmas történet...
1
Pontifex
2010. december 28. 13:11
#20
Nem most olvasom először. Valami ilyesmit szerettünk volna előtérbe helyezni ezeken az oldalakon. Szép stílusban, magyarul(!), trágárság és durvaság mentesen megírt, érdekes történet. Kár, hogy csak egyetlen tízest lehet adni rá!
Talán ki kellene találni egy külön kategóriát ezeknek az írásoknak - sajnos nincs belőlük egy-kétszáznál több és így "elvesznek" az ötezres halmazban. Kár!
1
bébé
2009. január 17. 14:33
#19
Ez gyönyörű,megindító és fájdalmasan őszinte. Gyöngyszem a többi iromány között. Remekmű,de tényleg ne folytasd. Így kerek és gondolja tovább mindenki, ahogy neki jó.
Ellenben ha ilyen istenadta tehetség vagy szívesen olvasnék(nánk) új történeteket tőled.
Üdv:bébé
1
wwwalaki
2008. november 28. 14:28
#18
Lehet. Nekem nem volt efféle déja vu-m. De hát ezek az életből vett nagy igazságok, sajnos. És nekem az életből ismerős a dolog (nem csak a kipakolás), bár szerencsére nekem sem személyes tapasztalatból.

Üdv: wwwalaki
1
Remete D. László
2008. november 28. 14:07
#17
Minden férfi gyereket akar. Saját gyereket. És minden nő is. Vannak, akiknek nem lehet, ezért aztán örökbe fogadnak egyet...
... olyankor derül ki a meddőség, amikor már évek óta kísérleteznek, próbálkoznak. Sokszor tönkre is megy a család, a házasság emiatt. Nagyon erősen kell szeressék egymást, ha ennek ellenére együtt maradnak, és elfogadnak, felnevelnek egy idegen gyereket a sajátjukként....
...nemhogy egy életre, de még hosszú időre sem tudnánk együtt maradni. Az pedig, hogy pár év múlva szétmegyünk, elválunk, mindkettőnknek nagyobb fájdalmat és több lelki sebet okozna, mint ha egy vagy két alkalom után tűnünk el egymás életéből....

Az a gondom, hogy ez nekem nem csak az életből ismerős, (onnan is, bár nem személyes élményből) hanem egy másik történetből, és nem is az idők nagy mélységeiből, és nem is egy világvégi helyi újság novellájából.
Üdv. Remete.
1