A+ A-

Végtelen történet 1. rész - Kezdet kezdete

avagy Farkincza kalandjai
Már hetek óta ostromollak. Egy vízparti piknikre invitállak, amit végre elfogadsz. Régóta tervezgetem, az előkészületek aprólékos munkával teltek, mire mindent kellően előkészítettem.
Kocsival mentem érted. Reggel kilencre beszéltük meg a találkozót. Magas sarkú fehér papucs, búzavirágkék miniszoknya és szűk, rövid ujjú, "V" nyakú fehér póló van rajtad, amely formás hasad szabadon láttatja. A házatoktól kissé távolabb vársz. Biztos, ami biztos, - bár a lakótelep kihalt és odahaza sincs senki. Kis poggyászod van, mindössze egy kézitáska, mivel biztosítottalak, hogy mindent Én viszek. Fürdőruha, törülköző, valamint naptej kivételével. Megállok, Te gyorsan beszállsz. Míg becsatolod a biztonsági övet, egy gyors pillantással nyugtázod, hogy senki nem láthatott meg.
- Indulhatunk. - Mondod.
Gázt adok, a kocsi lendületesen nekilódul. Nyárelő ellenére is kinn gyorsan melegszik az idő, már kora délelőtt is jólesik a légkondicionáló biztosította hűs levegő. Szótlanul száguldunk a kanyargós úton. Néha rám tekintesz, de úgy teszek, mintha nem venném észre. Hallgatjuk a rádióból áradó halk zenét. Gondolatainkba mélyedünk. Te min elmélkedsz, nem tudom, de Én az elkövetkezendő néhány óra izgalmaira, várható reakcióidra gondolok. A folyó 15 km - nyire van. Hamar megérkeztünk a hídhoz. Balra kanyarodunk a töltésre és sűrű porfelhőt kavarva magunk után, valamivel lassabban haladunk tovább még 2 - 3 km - t, majd az ártérbe letérve, fűvel benőtt hepehupás földútra érünk. Egy pillanatra megállunk, a kocsi rugózását magasabbra állítom, nehogy az egyenetlen út kárt tegyen benne. A kezdeti ligetes részt magunk mögött hagyva, mintegy 5 - 600 m hosszú 100 m széles, a távolabbi vége felé háromszög alakúra kicsúcsosodó, frissen kaszált rét terül elénk. Szemben is magas fák, azokon túl a folyómeder. Balra kanyarodunk, a mező távolabbi vége felé. Az út látszólag itt véget ér, hisz lombok zárják el az utat, a nap szembe süt, elvakít. Nem állok meg. Lassan, de határozottan hajtok tovább, be a sűrű, sötét lombok közé, amelyek összezárulnak mögöttünk. Kíváncsian tekintesz rám. Rád mosolygok és biztosítalak, tudom, mit teszek. A bokrok hol jobbról, hol balról súrolják a karosszériát. Egy, a szélvédőre hirtelen levágódó gally hatására ösztönszerűen becsukod a szemed és mélyebbre süppedsz a fotelnyi ülésben. Elhagyatott úton járunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 03. 13. csütörtök 06:33
Nem rossz írás.
#2 manó 2008. 11. 25. kedd 13:37
Ígéretesnek tűnik. Várom a folytatást.
#1 Törté-Net 2008. 11. 21. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?