A+ A-

Munkásszállón

Abban az időszakban nehéz körülmények között éltünk. Apukám leszázalékolt nyugdíjas, anyukám fizetése pedig éppen csak ahhoz volt elég, hogy ne haljunk éhen. Bár a tandíj nem volt olyan magas, mint sok más suliban, mégis arra kényszerültem, hogy egy időre a fősulit félbehagyjam. Elhatároztam, hogy keresek némi pénzt, arra, hogy a szüleimen segítsek, és hogy a diplomáig a tandíjat ki tudjam fizetni. Már csak egy év kellett volna, hogy kereskedelmi szakon megszerezzem a diplomát. Tudtam, hogy anyukám nem meggondolatlanságból vesz fel hitelt azért, hogy egy másik hitel törlesztő részleteit kifizesse, hanem mert nem lát más megoldást. Azzal a meggyőződéssel lapozgattam az álláshirdetéseket, hogy a suliba visszavárnak, és ez csak ideiglenes állapot lesz, hogy valamilyen, akármilyen munkát vállaljak. 22 éves voltam! Hatalmas lelkesedéssel olvasgattam az álláshirdetéseket, de pár napon belül rájöttem, hogy szakképzetlenül nem nagyon válogathatok a munkalehetőségek közül. Néhány sikertelen állásinterjú után úgy döntöttem, hogy akármi megfelel, csak nyerjek felvételt egy munkahelyre! Találtam is egy hirdetést, miszerint fizikai dolgozókat keresnek betanított munkára egy gyárba, magas kereseti lehetőséggel. Megtetszett! Felhívtam!
Kellemes hangú fiatal férfi volt a vonal túlsó végén, azt mondta, ha vállalom a három műszakot, már másnap kezdhetek, várnak Budapesten. Nem dolgoztam még három műszakban, sőt gyárban sem, de nem láttam akadályát annak, hogy vonatra üljek, és a messzi fővárosba utazzak. Csomagolni kezdtem. Tetszett, hogy a fővárosba kell menni, tetszett, hogy új embereket ismerhetek meg, tetszett a változás ténye.
Este nyolc órára volt a találkozó megbeszélve a pesti vasútállomáson. Minden jól alakult, ahogy kijöttem a kijáraton, meg is láttam a Mercedes kisbuszt, amit keresnem kellett. Kedves, barátságos fiatalok vártak a busznál, olyan tízfőnyi kis csapat. Mindenki új, mindenki most fog kezdeni az új munkahelyen, így mindenkiben ott motoszkál a kíváncsiság, a lelkesedés! Első ránézésre a többiek még nálam is szegényebbek lehetnek, kopott farmer, poros, elnyűtt cipő mindenkin...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.46 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2016. 02. 23. kedd 08:41
Gyenge.
#4 feherfabia 2014. 09. 20. szombat 05:52
5P
#3 A57L 2014. 09. 15. hétfő 06:09
Egynek elmegy.
#2 papi 2014. 07. 20. vasárnap 05:50
Nagyon gyengécske.
#1 Törté-Net 2008. 11. 12. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?