A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 14. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Szerencsére hamar elaludtam. Másnap reggel azt kellett látnom, Ekhard úr beteg. Hevert csak a konyhában az ágyán, homlokán vizes borogatás - és volt egy olyan sejtésem, hogy nem csupán a homlokán. És tudtam, "minek okán". Én magam egész jól megvoltam már megint, épp csak hogy a lábam köze sajgott valamicskét. A "valamicském". Ekhard nem nézett rám, megjegyzem, én sem erőltettem vele a társalgást. Csaknem az egész napot végigaludta. Este, hogy elhaladtam fekhelye mellett, odasziszegte:
"Ez a te bűnöd..."
Hirtelen nagyon megijedtem. Szaladtam a szobába anyámhoz. Meg nem állhattam, rákérdeztem:
"Mi baja az Ekhard úrnak?"
"Fogalmam sincs", - mondta közönnyel anyám, - "beteg, hát az ő baja a nyavalya."
De pár perc múlva anyám kiment a konyhába, s hallhattam, megkérdi:
"Ekhard úr, tulajdonképpen mi baja?"
Rettegve vártam, mit kell hallanom esetleg:
"A Pepi hibája..."
Ám semmi ilyesmi nem következett, az Ekhard úr csak azt morogta oda anyámnak:
"Eriggyen már, aztán hagyjon békén."
Azért csak nyugtalan voltam, a résre maradt ajtóhoz lopóztam, s azt hallhattam, anyám tovább erőlteti a dolgot. Mi van, mi ez... ilyesmi. Az Ekhard úr basszus hangon suttogott valami választ, mire anyám is halkabbra fogta a hangját, azt kérdezte:
"De hát mit kell így... ennyit...?"
A válasz nem késett:
"Az a leány úgy felizgatott, hogy tisztára bolondot csináltam magamból."
Jó ég, mi jön most. Remegtem, mint a nyárfalevél. Anyám azt mondta:
"Szemét kis ribanc lehetett... hogy magát így kicsinálta, Ekhard úr..."
"Nem, nem", - tiltakozott az Ekhard úr, - "nem volt az ribanc se még, fiatal pipihús volt, annyi idős nagyjából, mint itt a maguk kislánya."
Fellélegeztem. De anyám összecsapta a kezét:
"És maga hajlandó ilyen gyalázatra? Valakivel, aki jóformán még gyerek, ahogy mondja..."
Ekhard úr nevetett.
"Még hogy gyalázatra, milyen gyalázatra? Még hogy én!"
Ezt hajtogatta.
"Mikor az a kis ribanc jött a mocskos mancsával, előszedte a nadrágomból a micsodát... már tisztesség ne essék... a szájába vette, ahányszor csak kellett... nem volt ez a részemről éppenséggel semmi gyalázat!"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.08 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 deajk2008 2016. 11. 19. szombat 00:56
Mindenesetre egy erdekes story volt
#2 tiborg 2011. 10. 24. hétfő 00:49
Vegre egy zaftos,elvezetes resz. 13-mat vegig vartam,hogy jobbul es vegre a 14-dik befutott!!
#1 Törté-Net 2008. 10. 20. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?