A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 12. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
A másik fiút, aki különös élességgel maradt meg az emlékezetemben, úgy hívták, hogy Schani. Pár házzal arrébb lakott, de még a mi utcánkban. Tizenhárom éves volt akkor, és nagyon kedveltem. Sápadt, magas, karcsú, egyáltalán: szép szál fiú volt, a haja szurokfekete, meg a szeme, az is, és örökké olyan büszkén járt, rátartian, na. Ha találkoztunk, köszöntünk egymásnak, de sose elegyedtünk beszédbe, hát nem is volt köztünk semmi. Merthogy a Schani a nagyobbik bátyámmal, a Lorenzcel járt egy osztályba, barátok is voltak, féltem hát bármi efféléről - keféldéről beszélni vele, gondoltam, ugyanolyan szuzies és nemes lélek, mint a Lorenz, akkor meg minek. Olykor eljött látogatóba hozzánk, vagyis hogy csak a Lorenzhez, együtt csinálták a házi feladatokat, halkan pusmogtak, velünk nem törődtek. Csak azért a Schani mindig olyan kedvesen köszönt rám, ha az utcán találkoztunk, megsimogatott a sötét szemével - hát kezdtem a dolgot nem érteni. Egy délután úgy állított be, hogy se a Lorenz, se a Franz nem volt otthon, apánkhoz kellett bemenniük a műhelybe. Anyám a mosókonyhában gürcölt. Hogy Schani meghallotta tőlem, hogy nincs otthon a Lorenz, egyből sarkon akart fordulni. Tartóztattam:
"Hé... maradj azért már itt egy kicsit..."
Húzódozott, így - úgy, biztattam tehát:
"A Lorenz biztos mindjárt jön..."
Végül ezt találtam ki:
"Te, én kérlek rá, maradj már... mindig annyira félek egyedül..."
Akkor belépett a lakásba. Szerettem volna, ha nekem lép be, de valahogy erre semmi reményem nem volt. Próbáljuk azért, gondoltam. Zavarban volt. A szobába mentünk. Csodás volt az a nagy sötét szeme, hát odadörgölőztem az oldalához, mint egy kis cica, mosolygott is rá, érezhetően tetszett neki a dolog - de akkor elhúzódott. Nevettem, a nyakába csimpaszkodtam, odanyomtam hozzá az ágyékomat. Vártam, jön a szokásos, benyúl a szoknyám alá, kezdi a kézi munkát, netán kiveszi a farkát, a kezembe adja. De semmi. Hagyta, ölelgessem, tapogassam, mosolygott - és kész. Nem moccant. Hogyan jutott az eszembe, nem tudom, de az ágyhoz léptem, hanyatt terültem rajta, azt mondtam:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.29 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 11. 12. szombat 11:53
érdekes történet... folytasd
#3 genius33 2012. 12. 5. szerda 10:35
Nagyon jó.
#2 tiborg 2011. 10. 9. vasárnap 07:42
Ez a resz uj valtozata a "Csaladi"-nak.Tomoren leirt,hiheto kapcsolat.
#1 Törté-Net 2008. 10. 8. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?