A+ A-

A boszorkány 5. fejezet

Levette a tűzről a forró vízzel teli kondért, és a tartalmát a dézsába öntötte. Hajnalban kelt, hogy ellássa az állatokat, aztán odatette a vizet, beágyazott, majd levetkőzött anyaszült meztelenre, és visszament a konyhába. Vasárnap reggel volt, a misére készült.

A víz ott gőzölgött a dézsában, de ő még nem szállt bele. Megállt a tisztaszoba szekrényének tükre előtt, és végigmérte magát. Kezdett megasszonyosodni. Lapos kis mellei teltebbek lettek, mint ahogyan a csípője is. Szemérem szőrzete dúsabbá vált, arcán pedig valami nőies mohóság tükröződött. Keze lassan a lába közé csúszott, de aztán elszégyellte magát, és gyorsan otthagyta a tükröt.

- Vasárnap van, nem lehet - korholta magát, majd belelépett a dézsába. A víz kissé forró volt, de jól esett neki. Elmerült az illatos tealevelekkel dúsított gőzbe és Tomról ábrándozott. Keze ismét tévútra indult, de már nem törődött a tilalommal. Végig simogatta a combját kívülről, aztán lassan átsiklott a belső combjára, majd forró, követelődző öléhez ért. Bennszakadt a levegő a gyönyörtől. Szemét lecsukta, és szinte érezte Tom illatát. Először egy ujját, majd kettőt is magába dugott. Ki, bejárt a lucskos kis nyíláson, de kevés volt. Kinézett a mellette lévő asztalkára, hogy mit is használhatna. Szép sorban kirakva ott feküdtek a tisztálkodáshoz való tárgyak. Szagos szappan, mosdótörölköző, hátkefe. Anne szeme felcsillant. Kinyúlt a mosdótörölközőért, és érdes, durva szövetével csiklóját kezdte el dörzsölni. Másik kezének ujjai még mindig barlangjában kutattak. A dörzsölés jól esett, de még mindig kevés volt benne a szerszám. A hátkeféért nyúlt, és csípőjét kissé megemelve, magába tolta a nyelét. Azonnal elélvezett.

- Tom! - rebegte - Tomikám!

Folytatta a csiklódörzsölést, majd húzogatni kezdte magában a kefét. Ismét felizgult, már kapkodva vette a levegőt, amikor a nagy falióra megszólalt, figyelmeztetve, hogy indulnia kéne.

- Még ne - lihegte, és gyorsabb ütemre kapcsolt. Hüvelyének elülső részéhez nyomta a kefe nyelét, és egyre jobban elöntötte a gyönyör, majd nyögve, félig sikítva ismét elélvezett. Aztán csak ült fáradtan a meleg vízben, és úgy érezte, hogy ma otthon kéne maradnia.

Kipirulva az élménytől és a sietségtől, kicsit késve érkezett a templomba. A többiek összesúgtak a háta mögött, de ő csak ment a helyére és csak Isten előtt hajtott térdet. Az atya ismét nem kímélte a bűnösöket. Anne egyre jobban félt,. sajnálta már, hogy eljött. Az őzláb gomba is most termett a Felső pagonyban, oda kellett volna mennie. Aztán végéhez ért a hosszú prédikáció, és a nép az áldozatért állt sorba. Anne felállt, és mivel elkésett, és nem gyónt meg, kifelé vette az útját.

- Nézd, a Boszorkányt, nem bírja magához venni az Urat - súgtak össze a háta mögött.

- A ringyó, tavaly az én tyúkjaimat is szemmel verte, mind egy szálig elhullottak - hallotta a szegény lány.

- Ez rontotta meg a szomszédomat is a főzetével - mondta egy harmadik asszony is. - Meg is halt a télen.

Anne kilépett a templomkapun, anélkül, hogy visszanézett volna. Utána kiléptek azok, akik elsőként járultak a pap elé. Hangjuk pörölyként csapott utána:

- Boszorkány! - sipítozták. - Boszorkány!

Aztán eltalálta az első kő. Futásnak eredt.

- Verjük agyon a kis méregkeverőt! - hallotta egy férfi hangját. Visszafordult, és a szeme sarkából meglátta, hogy az egyik férfi felkapja a templom kerítésének odatámasztott ásót. Kövek csapódtak be mellé, aztán az egyik fejbe találta. Majdnem elájult, de érezte, hogyha most elesik, meghal.

- Persze, a gyógyteáim jók voltak, amikor betegek voltatok! - mondta magában, és nekilódult az erdőnek. Tudta, hogy oda nem jönnek utána, mert félnek a kísértetektől. Csak a kitaposott ösvényeket merték használni. Már hallotta is:

- Hagyjátok, ez sem fogja többet megzavarni az áhítatot.

Mosolyogva fordult vissza. Jól gondolta Billy védte meg így. A fák között még jól látta, hogy az emberek visszafordulnak, Billy pedig utána néz az erdőbe.

Az erdőben biztonságban érezte magát. Lement a patakhoz, és megnézte a víz tükrében a hatalmas púpját, amit a kő okozott. Gyűlölte most a falusiakat. Nem ártott ő senkinek. Csak gyógyított, és ha nem sikerült, ő volt a hibás. Pedig sokszor nem tartották be, amit mondott. Buta csitrinek tartották. Bezzeg a nagyanyjával nem mertek volna így bánni. Leült az egyik sziklára a parton, és sírni kezdett. Hamarosan lépteket hallott a háta mögül. Megfordult, egy magas férfi állt a fák között.

- Ne sírj kicsi Anne - mondta szelíden, aztán odalépdelt hozzá, és leült mellé. Az egyik favágó volt a grófúr erdejéből. Anne már többször látta a tagbaszakadt férfit, de sosem törődött különösebben vele.

- Buták a népek. Nem vagy Te boszorkány, de aki az erdőben él, attól félnek. Még tőlem is. A kovács lányát sem adták nekem tavaly, pedig igen tetszettünk egymásnak.

Anne most nézte meg először igazán a férfit. Nagydarab, szőke férfi volt, olyasmi forma, mint Tom, csak szebb arc, és talán fiatalabb. Anne belepirult, mikor megérezte, hogy öle benedvesedik.

- Te lány, el kéne látni a sebet a fejeden. Vérzik.

- Otthon van főzetem rá, de nem látom. Nagyon hátul van.

- Gyere, hazakísérlek, és majd én lekezelem.

Anne felállt, és elindult. Érezte, hogy a férfi többet akar, de nem bánta. Átvágtak a Napos tisztáson, majd befordultak az erdészházhoz vezető útra. Anne érezte, hogy a férfi a fenekét, és ki, kivillanó bokáját nézi, és már alig várta, hogy széttegye a lábát neki. Nem értette, hogyan kívánhatja Tom és Billy után ezt a férfit is, de úgy érezte, hogy ez valami kárpótlás azért, mert megkergették. De, ami a legjobban izgatta az volt, hogy ez a férfi a bájital nélkül is kívánta.

Lassan haladtak a meleg déli napon. Anne leszedett pár gyógyfüvet, és elmondta, hogy mi mire jó, a férfi pedig érdeklődve hallgatta.

- Nagyon okos lány vagy Te - mondta neki a favágó, és szeme szinte vetkőztette a lányt.

- Mi a neved?

- Cliff - mosolygott a fiú, és Anne elszörnyedve gondolt arra, hogy Tomi percek óta nem jutott az eszébe, Billy iránti hálája, hogy megvédte a feldühödött emberektől, pedig a férfi meleg hangjától szertefoszlott.

Ám az erdészháznál szörnyűség fogadta őket. Anne összes csirkéje az udvaron feküdt. Mindnek kitekerték a nyakát. A hatalmas juhászkutya az ól mellett feküdt kiterítve. A cirmos a fa tetején fújt, és nem mert lejönni. Az ablakok pedig össze voltak kenve sárral, és emberi ürülékkel.

- Barbárok! - mondta a férfi.- Még jó, hogy nem voltál itthon. Ezek rád gyújtották volna a házat.

Anne csak állt, és nem tudta, hogy mihez kezdjen. Megremegett, mikor a férfi a szerszámos kamrából elővette az ásót, és el kezdte ásni a kert végében a gödröt a döglött állatoknak.

- Menj, Galambom, kezd el lemosni az ablakokat - utasította a férfi a lányt, mert az teljes letargiába esett. Gépiesen bement a házba, vizet forralt, vödörbe öntötte, és elkezdte a takarítást.

Közben Cliff a gödörbe tette a kutyát, és a tyúkokat.

- A baromfiakat is elásod? - tért magához a lány.

- Igen. Ki tudja, hogy nem mérgezték - e meg valamivel őket, mielőtt kitekerték a nyakukat.

Anne helyeslően bólintott, és nem tudta, hogyan fog új állatokat beszerezni, hisz, a piacra sem mert ezek után bemenni.

Mikor a férfi készen lett, beállt ő is ablakot mosni. Anne könnyei végre megeredtek. Hagyta, had sírjon. Az ilyet ki kell adni az embernek magából. Aztán mikor végeztek, bementek.

- Gyere, had nézzem meg azt a sebet. Anne elővett egy üvegcsét az almáriumból, és oda adta egy tiszta vászon kíséretében a férfinak, majd leült az egyik székre.

A férfi ügyesen, és gyorsan látta el a sebet, majd csendesen megszólalt:

- Ma éjjelre itt maradnék, mert még visszajönnek ezek az őrültek, és agyonvernek téged. Hol aludhatnék?

- Az ágyamban - mosolygott fel rá Anne, és úgy érezte, hogy még senkit sem szeretett ennyire.
Szavazz Te is!

Átlag: 7.94 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 t.555 2017. 08. 17. csütörtök 03:30
Szépen alakul!
#14 feherkalman1 2016. 12. 7. szerda 16:54
Húú de várom már hogy ott aludjon a favágó.
#13 A57L 2014. 02. 6. csütörtök 05:49
Egész jó.
#12 papi 2013. 06. 12. szerda 08:21
Jöhet a többi
#11 Wick 2009. 12. 25. péntek 15:24
Leticia, ha kell, segítek a helyesírási hibáidban. Tetszik a stílusod és örülök, ha ilyesmi kerül fel az oldalra.
#10 evi33 2008. 11. 9. vasárnap 20:25
Jó-jó, csak rövid! A második a legjobb eddig :D:D...
#9 sihupapa 2008. 11. 3. hétfő 00:53
a vége jó.
#8 leticia_63 2008. 10. 6. hétfő 22:27
Kedves László!

Igen, sokszor van, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretném. Nem jönnek a szavak, a gondolatok. Próbáltam már félrerakni a novellát ilyenkor, de az sem segített, sőt, még rosszabb lett:(((
De, azért igyekszem.
Valóban jó lenne egy lektor. A férjem néha átolvassa, de annyira belefeletkezik, hogy ő sem veszi észre a hibákat:)))
#7 Remete D. László 2008. 10. 6. hétfő 10:18
Kedves Leticia!
Sokszor írsz ilyen szépen, néha pedig összecsapod, mint a későnkelés után készült reggelit, a gyerek iskolábaküldése előtt. Ilynekor hiányolom a finomságokat az írásodból, de most szépre sikerült.
A helyesírási hibákat kigyomlálni baromi nehéz, néha pedig a Windows rak bele. Ez másssal is megesik.
Ahol nyomtatott könyvek vannak, ott a lektorok dolga ezek kiszűrése, különösképpen azért, mert a saját szövegében sosem veszi észre az ember a hibát, míg a másban ez könnyebb.
Üdv Remete.
#6 leticia_63 2008. 10. 5. vasárnap 21:33
Igen, sajna a helytelenírásom magas szintű.:((((((
#5 Andreas 2008. 10. 5. vasárnap 20:58
Tetszett. Apróság (a kákán is csomót keresek... nem adhatok mást, csak, mi lényegem): szeméremszőrzet egybe, bő lére külön írandó.
#4 sihupapa 2008. 10. 4. szombat 20:54
az emberi butaság határtalan mint a csillagos ég
#3 leticia_63 2008. 10. 3. péntek 16:48
Ez egy regény fejezete.
Nem akartam túl bőlére ereszteni.
#2 Olvasó 2008. 10. 3. péntek 14:12
Jó,csak rövid:)
#1 Törté-Net 2008. 10. 3. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?