A+ A-

A szerelmet tanultuk 5. fejezet - Nyári leckék

Este moziba mentünk. Nagyokat nevettünk a Saint Torpezi csendőrök ügyetlenkedésein, és kezünk közben bizalmas helyekre is el-eltévedt a sötétben néha. Egy pillanatra felötlött előttem a Piri zsibbadásig szorított nyirkos tenyere, de a rémálomszerű képet, gyorsan elkergettem magamtól.
Mozi után természetesen hosszan csókolództunk elválás előtt az udvaron, ez már olyan szokásunk volt, amelytől nem akartunk eltekinteni. Két csók között, míg fejét a vállamon pihentette, azt súgtam a fülébe, hogy nagyon szeretném, ha néha nem csak a reggelt tölthetnénk együtt az ágyban, hanem az estét is.
- Azt nem tudjuk megoldani - tiltakozott.
- Pedig nagyon szeretnék együtt aludni veled.
- Ígértél valamit! - fenyegetett meg mutatóujjával.
- Ha meg akarnám szegni, akkor csak éjjel próbálkozhatnék talán? - néztem rá.
Válaszul nyakamba fúrta a fejét. - Akkor is soká lesz, mire este együtt elhatunk el.
Eltelt egy pár perc addig, mire folytatta a mondatot. - Együtt ébredni, azért tudunk. Este nyitva hagyom a veranda ajtót, és olyan reggelt szeretnék, hogy amikor kinyitom a szemem, mellettem vagy. - Adott egy hosszú csókot. - Akár minden nap. - fejezte be.
Szót fogadtam, s bár előzőleg nem volt panasza a fogmosás hiányára, mielőtt reggel átosontam hozzá, kiöblítettem a számat.
Anyám, apám elment otthonról, én kiugrottam az ágyból, és a hajnali szürkületben, átosontam hozzá abban a reményben, hogy senki sem látott meg. Csendben benyitottam a szobájába, és hosszan néztem az édesdeden szendergő lányt. Félig a fal felé befordulva aludt. A takaró a hónaljáig húzva, fodros haja szétterült a párnán. Megigézett a látvány a kelő nap fényénél. Vigyázva, hogy meg ne riasszam, fel ne ébresszem, csendben mellé feküdtem a takarója alá. Éppen csak odafértem.
Térdeimet bebicskáztam a térdei mögé, balkezemmel óvatosan benyúltam a karja alá, és kevéssel a melle alatt átöleltem. Finom meleg volt a takarója alatt.
Hagytam nyugodtan aludni, csak feküdtem mögötte, a hátát, meg popsiját melegítve testemmel. Aztán én is elaludtam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.62 pont (103 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 A57L 2014. 05. 21. szerda 05:15
Nem rossz írás.
#11 Bessthia 2008. 10. 20. hétfő 14:37
Kedves Remete!

Eszméletlenül jó! A rakéta kilőve a legmagassabb fokozatban.

Üdv.: Besthia
#10 sihupapa 2008. 10. 15. szerda 20:06
Remek vagy REMETE. Köszi.
#9 Remete 2008. 10. 2. csütörtök 13:02
Kedves Olvasó, Hell Angel!
Köszi.
#8 Hell Angel 2008. 10. 2. csütörtök 10:55
Szia Remete !

Ez bizony tíz nagy pött lett megint...
Üdv. Angel
#7 Olvasó 2008. 10. 1. szerda 19:29
Ez ismét a szokásos tizes:)
#6 Remete 2008. 10. 1. szerda 14:36
Köszönöm az elismerést mindenkinek.
Ha sűrűbben következnének a folytatások, gyorsabban fogynának a részek, és a történet nem végtelen ám!
Ne csak szerdán jöjjetek a honlapra! Bogarásszatok a 4000-nél is több sztori között, én is azt teszem, érdemes.
Üdv.
Remete.
#5 Lemon Orange 2008. 10. 1. szerda 13:16
Kedves Remete!

Nem lehetne, hogy a jelenleginél kisebb követési időközökkel kerüljenek fel a novella/kisregény darabok az oldalra? Én például akár naponta tudnék egy-egy új részt nagy lelkesedéssel elolvasni. Tudom túlzás, de azért mégis.
#4 Tüse 2008. 10. 1. szerda 10:35
Most már csak szerdánként jövök fel az oldalra, mert ezért érdemes.10 pötty.
#3 atti1970 2008. 10. 1. szerda 09:54
Ismét egy igazi irodalmi különdíjas. Köszönet érte!
#2 pisti47 2008. 10. 1. szerda 05:59
Érdemes volt korán kelnem. 10 pont ismét.
#1 Törté-Net 2008. 10. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?