A szerelmet tanultuk 4. fejezet - Felsőbb osztályban

Június harmadikán volt az utolsó tanítási nap, mert akkor a szombat még munkanap volt.

Már egy héttel előre megbeszéltük Zsuzsával, hogy együtt megyünk ki a pályaudvarra Ági elé. Délután négy óra tízkor érkezett a vonat, de én repültem volna már mindjárt ebéd után, és álldogáltam volna órákat az állomáson türelmetlenül várakozva, de Zsuzsának több esze volt, mint nekem, és nem engedte, hogy három óra előtt elinduljunk. A délutáni lanyha forgalomban hamar beértünk busszal a Keletibe, és így is volt vagy húsz percünk, a vonat érkezéséig.

A tavaszi szünetben, meg olykor hétvégéken, vagy hétköznap délutánokon talicskát toltam egy kőműves mellett, így a korábbiakhoz képest bőven volt pénzem. A virágbódénál emlékezve a nyár végi virággal kapcsolatos élményeinkre, készíttettem egy takaros rózsacsokrot, és azt szorongatva toporogtam a sínek mellett. Zsuzsa persze nyugodtan ült egy padon, és képes újságot lapozgatott, melyet sűrűn rendbe kellett tennie, mert rajta kívül a légmozgás is kíváncsi volt a filmvilág híreire, csak alighanem gyorsabban olvasott, mert folyton ellapozta a lazán összefűzött papírt.

Nem a csarnokba vártuk a vonatot, hanem a külső vágányokra, ezért hajunkat, és ruháinkat is állandóan megkócolta a pajkosan ide-oda csapkodó nyáreleji szellő.

Végre bemondták a vonatot a hangosbeszélőn, aztán kicsivel később meg is jelent a Százlábú Híd alatt a párás, fehér füstöt eregető mozdony által vonatatott szerelvény. Alaposan előre szaladtam a pálya mellett, hogy minél hamarébb megláthassam rég várt barátnőmet. Ő persze a lassító vonat valamelyik elülső fülkéjéből integetett ki, ezért aztán lihegve szaladtam vissza, hogy ne várassam a vonat megállásakor.

Mikor futásomat lefékezve megálltam az utolsó métereken lassan gördülő kocsi ajtajánál, elakadt a lélegzetem az ámulattól.

A tavalyi emlékeimben élő kamaszlány helyett, egy gyönyörű, fiatal nő állt a lépcső tetejénél. Vajszínű vékony anyagból készült rakottszoknyájának egymásra vasalt redőit a könnyű szél, lazán besimított a combjai közé, szépen kirajzolva vonalait. Halványszínű kötött pulóver, és a szoknya színéhez igazodó zsemleszínű kardigán lazán a vállára vetve – ez volt a viselete.