A+ A-

Egy szív ezer meséje

Könyvtárban dolgozom. Zárás előtt mindig végigsétálok az asztalok között és begyűjtöm az ott maradt köteteket. Így történt ez azon a júniusi péntek estén is, amikor az egyik asztalon fekete bőrkötéses napló-szerűségre bukkantam. Valaki biztosan itt felejtette. Gyorsan belelapoztam, de sehol egy név, egy cím, egy telefonszám. Nem tehettem mást, becsúsztattam a naplót fekete válltáskámba. Majd hétfőn kiírok egy üzenetet a pult fölé, hátha a gazdája még visszatér. Azért nem hagyhattam benn, mert a takarítószemélyzet időnként hajlamos sajátjának tulajdonítani a gazdátlan tárgyakat. Hazaérve a táskámat felakasztottam a fogasra és egészen vasárnap délutánig hozzá sem nyúltam. (Érthető: szombaton a fiúm eléggé lefárasztott, a délelőtt meg hajfestéssel telt.) Akkor viszont hatalmába kerített az unalom és eszembe ötlött a bőrkötéses napló. A sűrű, kacskaringós kézírással teleírt oldalak rendezett egyformasága és az első oldal nagyobb, középen elhelyezett felirata kíváncsivá tett. Olvasni kezdtem...
Egy szív ezeregy meséje
"A rettentő súlyú, forró légtömeg órák óta mozdulatlan, akár az áldozatára türelmesen leső, mitikus ragadozó. Szinte látni, ahogyan a körúti fák, perzselő nap szárította, enyhén szürkés falevelei egyre lejjebb és lejjebb konyulnak. Legalább 36 Celsius-fok lehet, ám ez a néma, sivatagi klíma mintha mindent kiégetne. Nem viselem mostanában jól a hol túl száraz, hol izzasztóan párás hőséget. Olykor hallucinálok is, mintha meghatározhatatlan árnyak bukkannának fel előttem. A meleg kikapcsolja az agyam. Nem tudok és nem is akarok nagyon gondolkodni és ez a legrosszabb, ami történhet. Szó sincs arról, hogy bármilyen eget rengető tudományos díjra pályáznék és az aszfalt feletti forró-remegő levegőben kellene ehhez dolgoznom - a tét sokkal inkább nagyobb.
Hatalmas, lila esernyős nő halad el a szemközti megállóban. Hordozható napernyője először nevetségesnek, majd bölcs megoldásnak tűnik. Jelenlegi szellemi képességeimmel pusztán ilyen lényegtelen apróságokkal szórakoztatom magam várakozás közben. Nem tudok igazán odafigyelni arra sem, hogy haverom - aki most is azért találkozik velem, mert valakinek el kell mondania szokásos sirámait - világos ingben feszít, menedzsertáskával és egészen úgy néz ki, mint valamiféle feltörekvő, mégis naplopó ifjú karrierista. (Mondjuk az is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.21 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 25. péntek 22:19
Ráértem és elolvastam.
#6 feherfabia 2015. 11. 17. kedd 06:16
Gyenge!
#5 zsuzsika 2015. 01. 3. szombat 07:58
Elmegy,csak vontatott.
#4 papi 2013. 05. 5. vasárnap 10:19
Nemistudommialényeg.
#3 v-ir-a 2012. 02. 5. vasárnap 23:04
huha..hosszú volt...és elég unalmas...ne hari érte kedves író,
#2 Andreas 2008. 09. 19. péntek 07:17
Jó történet, csak nem ide való.
#1 Törté-Net 2008. 09. 19. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?