A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 7. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Franznak azonban el nem árultam volna, efféle beszélgetéseink során mindegyre csak vágyódva sóhajtoztam, de jó is lenne egy felnőtt farkát a kezem közé kapni, és igyekeztem a társalgást inkább a Reinthalernéra terelni. Mert a Franz folyton azon volt, hogy ez a nő felfigyeljen rá, szóval hogy rajta lehessen - vagy alatta - , arról álmodott, hogy a mosott ruhát egyszer ő is elsegíthesse neki a Gyönyörök Kapujáig. Amióta az Ekhard úr megdurungolt, csak még inkább ácsingóztam az érett férfiakra - vagy hát arra, hogy ők ácsingózzanak érettem. Csak éppenséggel ehhez kellett volna érettebbnek lennem. Miközben érett voltam én, tökre érett - és a szó legszorosabb értelmében mégse.
Mindenesetre, az Ekhard úrnál maradván, egyre az ő farka lebegett lelki szemeim előtt, így néztem meg magamnak az utcán a férfiakat, elképzelve: mi lenne, ha...? Igen, ahogy a térdükre vehetnének, és legalább a két farpofám közé, netán a számba dugnák a micsodájukat. Ezt a férfiak észre is vették, s volt, amelyik megállt, intett nekem, kövessem, de nem mertem, holott pedig tiszta lucsok kezdtem lenni már ott lenn, ha mástól nem, a verítéktől. Tény, hogy ezek az integetések felbátorítottak, így kezdtem kijárni a Fürstenfeldre, merthogy az jó nyugalmas, dugi hely, és bíztam benne, hogy ott II. Ekhard Mesterre akadhatok. Egy alkalommal alkonyatig elmaradtam a kellemes ligetekben bóklászva, s hogy hazafelé indultam volna, mit látok, egy katona bámul a képembe, egészen váratlanul. Láttam döbbenetét, de nem szólt egy szót se, ment tovább. Gyorsan megbizonyosodtam felőle, hogy kettonkön kívül sehol senki - és máris utána fordultam. A katona is hátrasandított, mosolyogva nyugtázta, hogy bámulom, ám csak egy futó mosolyt kapott tőlem, aztán indultam rögtön tovább. Szívem persze vadul vert. Hát megkockáztattam még egy hátrapillantást, s akkor már láttam, a katona ott áll, és nevet felém. Éreztem, lángba borul a puncim azonnal, s kíváncsiságom is a csúcs felé közeledett. Erre a katona sietős léptekkel megindult visszafelé - felém. Nem mozdultam. Lehajolt hozzám, azt kérdezte:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.26 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2008. 09. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?