A+ A-

Egy kis bécsi kurva emlékezései 6. rész

Eredeti író: Josefine Mutzenbacher
Apjuk másutt kapott munkát. Magamra maradtam. Franz ugyanígy, velem. Mert hogy odahaza sose éreztük magunkat Lorenz és anyám közelségében úgy igazán szabadnak, hát nem basztunk. Mint már talán mondtam, szüleimmel közös szobában aludtam, próbáltam kifigyelni, kifülelni oket. Gyakran hallottam, recseg az ágy, hörög apám, nyög, halkan fel - felsikolt anyám, de látni semmit se láttam a sötétben. De ilyenkor mindig nagy izgalom fogott el, és elkezdtem ujjammal birizgálni azt a bizonyos helyet a lábam közt. Végre sikerült kialakítanom az önkielégítés képességét. Halk beszélgetéseket hallottam néha. Vagy jeleneteknek is tanúja lehettem. Egy este, hogy mi gyerekek már nyugovóra tértünk, apám láthatóan ittas állapotban érkezett haza.
Vetkőztetni kezdte anyámat, aki ellenállt. De az apám elmarta a mellét, azt mondta fojtott hangon:
- "Mozgás, öreglány, rakd szét a lábad!"
De hogy nem és nem - így anyám.
- "Pofa be!"
Ez megint apám volt. És erős ember lévén, nem volt mese, anyám pillanatok múlva ott hevert az ágyon, és már nem akart ellenállni, sot, igyekezett minél jobban szétrakni a lábát. Annyit kért csak elfúló hangon:
- "Oltsad már le a villanyt... legalább!"
Apám azonban csak azzal törodött, hogy elintézze a dolgot.
- "Beverem neked...! Beverem, a hétszentségit!"
De a dolog nem nagyon ment.
- "Előbb oltsad le a villanyt", - kérlelte anyám.
- "A pofád verem be mindjárt...", - így apám.
- "Csak a gyerekek miatt", - kérlelte anyám tovább. De akkor hirtelen mintha változott volna a helyzet. Apám diadalmasan anyám fölébe kerekedett, és anyám kezdte a nagy nyögdelést:
- "Hé... te állat... de nagy vagy ma... te... te marharépa..." Csattant egy kéjes pofon. "Most jó?" Anyám: "Te rohadt, szorös marharépa!"
Bamm, egy másik csattanás.
- "Jaj, te, belehalok", - így anyám, - "ez olyan jó. Gyere, lőj belém, sülj el, na... Akarod a számba? Akarom a rohadt gecidet."
Mondom, ekképpen anyám. Megnyugtató volt hallani, de én inkább felizgultam. Hát kisuttyantam ágyamból, egyenest Franzhoz. Ő sem aludt. Igaz, látni nem láthatott semmit, de hallott mindent.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.36 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 tiborg 2011. 10. 9. vasárnap 02:59
Elvezetes,tovabb...
#1 Törté-Net 2008. 09. 5. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?