A szerelmet tanultuk 1. fejezet - Magányos leckék
Megjelenés: 2008. szeptember 4.
Hossz: 71 963 karakter
Elolvasva: 3 808 alkalommal
Kisregény
Tisztelt Olvasó!
Jó néhány évvel ezelőtt, elkövettem néhány novellát, amelyből mindössze egy látott nyomdagépet. Próbálkoztam akkor azzal is, hogy regénnyé szerkesszek egy történetet, de sehogyan sem sikerült a fogalmazványt úgy kiterjeszteni, hogy több szereplős, kerek, hosszú időt átfogó mese legyen belőle. Beláttam akkor, hogy ez nem könnyű munka. Később úgy alakult az életem, hogy évekig nem foglalkoztam azzal, hogy újra írjak. Mostanában, úgy két éve azonban arra gondoltam, mi lenne, ha ismét kipróbálnám, vannak-e még bennem összefűzött szavak, és mondatok.
Úgy terveztem, írok egy tíz, tizenkét oldalas elbeszélést. Szinte magától gördült az egész, magától hízott, a cselekményben múltak az esztendők, és a százötvenedik oldal után került elő az a szó, hogy vége. Dehogy akartam kisregényt írni, de a szereplők nem akarták, hogy véget vessek az életüknek. Rájöttem, hogy a kitalált embereknek is van akaratuk, és nem azt teszik, amit én sugallok nekik, hanem azt, ami természetes. Így lett az első próbálkozásom novella helyett regény.
Tisztelt Olvasó!
Kérlek, nézd el a történet gyarlóságait, amelyek szaporább rendben sorjáznak az írásban, mint a később keletkezett Páternoszterben. Abból sem az látszik, hogy én lennék Jókai Mór, ebből még kevésbé lehet ezt kiolvasni. Ígérem, ha találok magamban más szereplőket, és új történetet írok, akkor megpróbálom hasznosítani a tanultakat, amely ennek a kisregénynek az átjavításakor valamint a későbbi Páternoszter írásakor rám ragadtak.
Üdvözlettel: az író.
Tisztelt Olvasó!
Jó néhány évvel ezelőtt, elkövettem néhány novellát, amelyből mindössze egy látott nyomdagépet. Próbálkoztam akkor azzal is, hogy regénnyé szerkesszek egy történetet, de sehogyan sem sikerült a fogalmazványt úgy kiterjeszteni, hogy több szereplős, kerek, hosszú időt átfogó mese legyen belőle. Beláttam akkor, hogy ez nem könnyű munka. Később úgy alakult az életem, hogy évekig nem foglalkoztam azzal, hogy újra írjak. Mostanában, úgy két éve azonban arra gondoltam, mi lenne, ha ismét kipróbálnám, vannak-e még bennem összefűzött szavak, és mondatok.
Úgy terveztem, írok egy tíz, tizenkét oldalas elbeszélést. Szinte magától gördült az egész, magától hízott, a cselekményben múltak az esztendők, és a százötvenedik oldal után került elő az a szó, hogy vége. Dehogy akartam kisregényt írni, de a szereplők nem akarták, hogy véget vessek az életüknek. Rájöttem, hogy a kitalált embereknek is van akaratuk, és nem azt teszik, amit én sugallok nekik, hanem azt, ami természetes. Így lett az első próbálkozásom novella helyett regény.
Tisztelt Olvasó!
Kérlek, nézd el a történet gyarlóságait, amelyek szaporább rendben sorjáznak az írásban, mint a később keletkezett Páternoszterben. Abból sem az látszik, hogy én lennék Jókai Mór, ebből még kevésbé lehet ezt kiolvasni. Ígérem, ha találok magamban más szereplőket, és új történetet írok, akkor megpróbálom hasznosítani a tanultakat, amely ennek a kisregénynek az átjavításakor valamint a későbbi Páternoszter írásakor rám ragadtak.
Üdvözlettel: az író.
Először tizenhárom éves koromban láttam maszturbálni Ágit. Nem volt egy nagy dobás.
Márciusban költözött új lakó a szomszéd családi házba, egy huszonöt év körüli fiatal nő. Még a márciusi hideg miatt viselt vastag öltözet sem tudta elrejteni kellemes vonalait. Később a csomagok és bútorok behurcolásakor, már megszabadult a nagykabáttól, és melegítőben közlekedett, amely a vonalai mellett időnként látni engedte feszes bőrét is. Hol a derekán, hol a nyakán. Ez persze nem túl sok, de tizenhárom évesen nagyon ki voltam éhezve a női test látványára.
A szomszéd ház egyik ablaka, fél emelettel az én szobám alatt volt, pár méterre az enyémtől. Az jutott az eszembe, hogy ha nem hívom fel magamra a figyelmet, onnan rendszeresen megfigyelhetem a fiatal nőt, és persze, meg is tehettem volna ezt, ha abba a szobába költözik, amelyik velem szemben helyezkedett el, de oda csak kevés bútor, meg virágok kerültek. Zsuzsa naponta bejárt oda a növényeket locsolni, de ez elég hétköznapi látvány volt.
Egészen a nyár elejéig hiába álltam az ablakom mögé, semmi érdekeset nem láthattam a szomszédban. Le is szoktam arról, hogy ott ácsorogjak, hiszen az üres szobát, meg a télikert itatását nem volt nagy élmény végignézni. Aztán a tanítás befejezése után néhány nappal lakót kapott a szoba. Valahonnan távolból, megérkezett nyaralni egy csitri, valami rokon a közeli családból, és éppen az addig üresen álló szobába került. Érkezésekor nem figyeltem meg alaposan, csak másnap reggel volt erre alkalmam, mert nem nagyon mertem megkockáztatni, hogy amikor a szüleim otthon vannak, beálljak az ablak mellé bámészkodni, ám reggel, ébredés után, ezzel kezdtem a napot. Pompásan beláttam a másik ablakon. Alacsony vitrás függöny lógott a kereten, ami felett épp az ágyra esett a pillantásom.
Ági, akkor ébredezett. Mivel Zsuzsa, a szomszéd már elment otthonról dolgozni, unokahúga egyedül volt a házban, és biztonságban érezte magát. Otthon, – véltem – nyilván a szüleivel lakik, és a szobájában talán nem tudott elkülönülni, ezért a saját testével alighanem csak a fürdőszobában, vagy a WC-ben ismerkedhetett, de most magányában csendesen nekilátott a felfedezésnek.
Félre tolta a takarót, aztán komótosan kigombolta a pizsama felsőrészét.
Márciusban költözött új lakó a szomszéd családi házba, egy huszonöt év körüli fiatal nő. Még a márciusi hideg miatt viselt vastag öltözet sem tudta elrejteni kellemes vonalait. Később a csomagok és bútorok behurcolásakor, már megszabadult a nagykabáttól, és melegítőben közlekedett, amely a vonalai mellett időnként látni engedte feszes bőrét is. Hol a derekán, hol a nyakán. Ez persze nem túl sok, de tizenhárom évesen nagyon ki voltam éhezve a női test látványára.
A szomszéd ház egyik ablaka, fél emelettel az én szobám alatt volt, pár méterre az enyémtől. Az jutott az eszembe, hogy ha nem hívom fel magamra a figyelmet, onnan rendszeresen megfigyelhetem a fiatal nőt, és persze, meg is tehettem volna ezt, ha abba a szobába költözik, amelyik velem szemben helyezkedett el, de oda csak kevés bútor, meg virágok kerültek. Zsuzsa naponta bejárt oda a növényeket locsolni, de ez elég hétköznapi látvány volt.
Egészen a nyár elejéig hiába álltam az ablakom mögé, semmi érdekeset nem láthattam a szomszédban. Le is szoktam arról, hogy ott ácsorogjak, hiszen az üres szobát, meg a télikert itatását nem volt nagy élmény végignézni. Aztán a tanítás befejezése után néhány nappal lakót kapott a szoba. Valahonnan távolból, megérkezett nyaralni egy csitri, valami rokon a közeli családból, és éppen az addig üresen álló szobába került. Érkezésekor nem figyeltem meg alaposan, csak másnap reggel volt erre alkalmam, mert nem nagyon mertem megkockáztatni, hogy amikor a szüleim otthon vannak, beálljak az ablak mellé bámészkodni, ám reggel, ébredés után, ezzel kezdtem a napot. Pompásan beláttam a másik ablakon. Alacsony vitrás függöny lógott a kereten, ami felett épp az ágyra esett a pillantásom.
Ági, akkor ébredezett. Mivel Zsuzsa, a szomszéd már elment otthonról dolgozni, unokahúga egyedül volt a házban, és biztonságban érezte magát. Otthon, – véltem – nyilván a szüleivel lakik, és a szobájában talán nem tudott elkülönülni, ezért a saját testével alighanem csak a fürdőszobában, vagy a WC-ben ismerkedhetett, de most magányában csendesen nekilátott a felfedezésnek.
Félre tolta a takarót, aztán komótosan kigombolta a pizsama felsőrészét.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 33 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szóval ne várass soká a következő résszel!
Az első nekifutásra legalább olyan olvasmányos történetet látok az írásodban, mint amit a Páternoszter nyújtott. Gondolom hetente fogsz megjelenni egy-egy fejezettel, mint az előzőekben. Előre is köszönöm az olvasmányos órákat, amit az írásoddal adni fogsz
Tisztelettel:
Northop
Ez ismét egy jó történetnek ígérkezik.:)