A+ A-

Egy életre szóló "lidércnyomás" a cseh erdőkben

Annak a történetnek, amit most elmesélek, s amely sok évvel később, ma is gyakran rémlik fel nekem, Angéla a véletlen csinálta főszereplője, aki a történet játszódása idején még csak tizenhét évét töltötte be.
A férfiakat a nők soha nem hagyják békén, ebben Karinthynak megdöbbentően igaza van. Férfi mivoltunk azonnal fontos meghatározóvá lép elő, ha egy nő van a környezetünkben. Addig nem.
Nos Angéla senkit nem hagyott közömbösen, sokkal feltűnőbb jelenség volt annál. Bájos, eleven kis középiskolás fruska volt, úgy ötven körüli testsúllyal. Gyakran láttam az öcsémék társaságában, nem is vettem nagyon jó néven, ehhez túl megnyerő jelenség volt. Túl szép volt ahhoz, hogy az ember egy ágystatisztaként nézzen rá, erre tökéletesen megfelelnek a tucatcsajok. Mivel roppant gyakran láttam fiúk társaságában, nem tudtam másra gondolni, mint hogy könnyen kapható. Az öcsém szörnyen megharagudott rám, amikor valami tiszteletlen célzásomból kivette, mire gondolok, s ekkor kezdett igazában a lány érdekelni. Ha ezek a kamasz kölykök ennyire respektálják, akkor talán még sincs igazam.
Mikor aztán jobban megismertem, átláttam, ritka fajta, szép, feltűnő, székely felmenői révén is határozottabb jellemű, mint társai. Huncut, sokat tud a világról, olvasott, intelligens, gyorsan átlát a dolgokon, de van benne bizonyos kékharisnya beütés. Szörnyen szeret "tájékozott lenni", elég nyüzsgő természete van, és aki elfogadja, arról okvetlenül azt hiszi, hogy az illető "jó fej". Magyarán eszessége ellenére időnként vannak "libás" megnyilvánulásai, ami a fiúk szerint kellően "nőies" jelleget adott ennek a kis eleven különcnek, akiről senki nem tudta, volt - e már egyáltalán fiúval kapcsolata, mert ha lett volna, annak csak lett volna valami híre, azt viszont nem tudtuk elképzelni, hogy ez még ne történt volna meg.
Csengő, magas hangja volt, sudár, vékony termete, arányos teste és kecses mozgása, amikor ment, és a szoknyája finoman lengett a térdei körül, mi fiúk úgy hallottuk, valósággal muzsikált körülötte a levegő. Nyílt tekintetű, kedves, kicsit távolságtartó és gyanakvó volt, gyors macskaszerű mozgással, és mániája volt az akkortájt népszerű tájékozódási futás. Csillogó szemei majdnem feketék voltak, enyhe keleti metszéssel, haja pedig fiúsan rövid és egészen hollófekete. Egyébként a kirándulásra vágatta le, korábban válláig ért.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.82 pont (100 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 vakon54 2017. 05. 13. szombat 13:28
vadász47 Jooó.
#10 Ulysses 2017. 04. 3. hétfő 07:07
Azért ez nem mindennapi történet! Kata már leírta, miért jó ez az írás.
#9 papi 2013. 11. 30. szombat 13:39
Jól sikerült történet
#8 A57L 2013. 10. 14. hétfő 04:28
Nagyon jó.
#7 AmandaD 2010. 03. 30. kedd 20:28
Jó volt nagyon. És Vadász tudod mi a fura? Hogy ez egy teljesen valós sztori. Ha bepörögnek a körülbelül egy hullámhosszon élő-égő emberek, akkor pontosan ilyen, megmagyarázhatatlannak tűnő, dolgok történhetnek. Sohasem jöhetett volna össze ez az ötös, csak így, csak akkor, és csak ott.
Kösz a sztorit.
#6 Kata 2010. 03. 27. szombat 22:52
Vadász! Úgy vélem te vagy a csúcs! Nem fordítás, s amúgy egyébként is eredeti. Olvasmányos, olvasható, történet, forma és helyesírás - szóval minden a helyén!
#5 pisti47 2009. 08. 7. péntek 05:17
Ezért szép az élet, ilyen epizódoktól és nagyon szépen írtad meg.
#4 sihupapa 2008. 12. 4. csütörtök 01:09
szuper
#3 Remete 2008. 09. 4. csütörtök 17:23
Ez csodálatos. Köszi Vadász!
#2 Csabi 2008. 09. 4. csütörtök 11:16
Naddon jó,

a rejtöi humor sem rossz, néha kicsit
sok van belöle.Kár hogy nem sikerült
a happy end , de az élet már csak
ilyen.
#1 Törté-Net 2008. 09. 4. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?