Virágok közt, az akácosban 2. rész

Délután, ahogy a Nap kicsit alább szállt, dolgoznunk kellett. Nem szakadtunk meg a munkától, elvégre huszonnégy óra halasztást kaptak a méhecskék a hely elhagyására, így nekünk sem volt annyi dolgunk, mintha már aznap este indulnánk, de mégsem akartunk tétlenkedni, ezért szétnéztünk a kaptárakban, van-e valamelyikben hiba, mindegyikben rendesen nyüzsögnek-e a bogarak, egészséges-e mind.

Vacsorára megettük a maradék főtt ételt, aztán töprengeni kezdtünk, hogy is fogjuk eltölteni az éjszakát.

Nem a legkézenfekvőbb gond aggasztott bennünket, nem azzal foglalkoztunk, hogy együtt aludjunk-e, vagy sem, hisz ezt a kérdést a patakban állva, lényegtelenné tettük, amikor alaposan kiélveztük a szerelem örömeit.

Az volt a bajunk, hogy a kis priccs, ami a szétszedhető faházban a mindenkori méhész kényelmét szolgálta, kettőnknek talán keskeny volt.

A völgyben gyorsan hűvösödött a levegő, a nappali kánikulából, estére nem maradt húsz fok sem.

– Fázni fogunk éjjel. – mondta, kissé lehangolódva Móni.

– Majd melegítjük egymást.

Nappal nem kívánkoztunk be a faház fülledt, átforrósodott falai közé, de ahogy hűvösödött az este, úgy volt egyre elviselhetőbb a bodega levegője. Szétnéztünk a ládafiában, a priccs alatt, meg a kis szekrénykében, és találtunk két vastag pokrócot.

– Ihol van, ni! – emelte ki Móni diadalmasan a durvaszőrű takarót a polcról. – Ez alatt talán nem fogunk megfázni. Most már csak az a kérdés, mit vegyünk magunkra. Ha az utcai ruhában alszunk, akkor holnap mit veszünk fel?

– Hoztunk a munkához tréningruhát. Aludjunk abban.

– Talán. – mondta a hugi.

Kezdtek elrendeződni a dolgok, legalább a fejünkben, ha a valóságban nem is találtuk meg a választ valamennyi kérdésünkre, ami az éjszakával kapcsolatban felmerült bennünk.

A plédet magunkra terítve, egymás mellé ültünk a ház előtti lócára. Móni átfűzte a karját a könyököm alatt, fejét a vállamra hajtotta, haja az orromat csiklandozta.

– Éjszakáztál már valaha az erdőben? – kicsit aggodalmas színe volt a hangjának.

– Még soha. – feleltem.

– Hát én sem. – Nagyot sóhajtott.

– Szerintem sem medve, sem nem jár ebben az akácosban. – igyekeztem megnyugtatni őt. Megborzongott.

– Ne is említs ilyeneket!

Melle az oldalamnak nyomódott, éreztem a formáját, amikor mozdult egyet a kemény, és kényelmetlen ülőkén. Nagyon jó érzés volt, és semmi kedvem nem volt semmi rémületes dologra gondolni, inkább azon törtem a fejem, a délutáni engedékenységét, vajon folytatni fogja-e este is. Végül arra az eredményre jutottam magamban, miért is ne folytathatnánk, amit elkezdtünk? Az erdő nem túl félelmetes szomszédságában alighanem szívesen fog hozzám bújni a takaró alatt, és ezt súgta az is, hogy most sem az asztal másik oldalán ült le, hanem szorosan mellém, ugyanaz alá a takaró alá telepedett le, amit én használtam.

– Nem hoztam tiszta bugyit magammal. – mondta elmélázva.

Őrület, hogy a nők mennyire gyakorlatiasak tudnak lenni néha. – gondoltam. – Az én más jellegű gondolataim, nem engedték az ilyen hétköznapi momentumokat a felszínre törni.

– Mosd ki azt, ami rajtad van, reggelre megszárad. – tanácsoltam.

– Ahhoz már sötét van, hogy lemenjek a patakhoz.

– Veled megyek. – javasoltam, mire megrázkódott.

– Nincs hozzá kedvem, még úgy sem.

– Félsz? – kérdeztem gyanakodva, mire szégyenlősen intett igent.

– Van víz a kannákban, van egy lavórunk is, az öblítéshez meg majd folyatok a kannából, amennyit szükséges.

Sóhajtva felállt.

– Add ide a tiedet is, azt is kimosom. – keresetlen mozdulattal megemelte ruhája szélét, aztán alányúlt, lehúzta a bugyiját, majd kicsit előrehajolva kilépett belőle. Még sosem lehettem tanúja ilyen mozdulatnak. Ha nem lett volna majdnem teljesen sötét, akkor sem láttam volna semmit a szoknya alatt lévő testrészből, de a mozdulat mégis bizalmasan erotikus volt. Félre sem fordult, még a fejét sem fordította félre. Persze délután, már láthattam a bugyiját, meg azt is, ami alatta van, de akkor nem annyira a tekintetemmel mérhettem fel a testét, mint a tapintásommal.

Volt még valamim, ami váratlan ajándékot kapott tőle délután, de az nem a külsejéből kapott ízelítőt, hanem a belsejéből.

Éppen azon voltam, hogy az ízlelgetés folytatását nyélbe üssem. Jók voltak az esélyeim.

Tartózkodás nélkül toltam le én is a nadrágomat, aztán kibújtam a fürdőgatyából is, és átadtam neki. Farkam meredek szögben ágaskodott előre, a derékon felül viselt rövidujjú trikó nem takart belőle semmit, s a tekintete megakadt rajta.

– Sokszor áll ilyen mereven? – kezével könnyedén végigsimított rajta.

– Már attól a gondolattól is feláll, hogy tudom, nincs rajtad bugyi. – nem akartam hirtelen nekitámadni, ezért nem emeltem fel a ruha alját, hogy én is belemarkolhassak, mint ahogy ő is végighúzta rajtam a kezét, ezért csak a vékony anyagon keresztül tapintottam meg a lágyékát. Ellenkezés nélkül állt előttem, és ez felbátorított.

– Essünk túl a mosáson, aztán menjünk lefeküdni. – javasoltam. – Mindjárt teljesen sötét lesz.

Kitette a zománcozott lavórt az asztalkára, beszappanozta a két kis gatyát, aztán dörzsölni kezdte. Dereka ringva vette át a ritmust. Nem tudtam ellenállni a vonzásnak, és mint délután a patakban, úgy most is megöleltem őt hátulról. Egyik kezem kitöltöttem a keblével, másikat pedig ölének finomságával. Nem húzódott el, inkább hátratolta a fenekét, hogy ő is érezze az én kincseim, aztán tovább mosott. Egy idő után, aztán ő sem tudta megállni, hátrafordította a fejét, de most annak ellenére nem csókolt szájon, hogy csak pár centire volt egymástól kettőnk arca, hanem halkan megszólalt. – Had fejezzem be a mosást. – Megint megdöbbentett a nők gyakorlatias gondolkodásának újabb példája.

Megálltam anélkül, hogy megsértődtem volna. Nem lehet megsértődni egy lányra, aki pár órával korábban nekem adta féltett értékét, az érintetlenségét, és minden bizonnyal újra megteszi azt, néhányszor tíz perc múlva. Leültem a faház küszöbére, és néztem, ahogy mos. Meztelen fenekem szurkálták a padlóból kiálló szálkák, ezért óvatosan kellett mozognom, ha nem akartam, hogy szálka menjen a bőröm alá, azon az egyébként félreeső, de mégis nagyon fontos fertályon, amelyen az emberek általában ülni szoktak.

Móni végre befejezte a mosást, és az öblítéshez tényleg locsoltam a kannából a vizet a kezére, meg a két nadrágra. Amikor két-két ruhacsipesszel – az ördög tudja, honnan kerítette őket – felcsíptette a gatyákat egy bokor magasabban lévő ágaira, kicsit pipiskednie kellett, és amikor a szoknyája magasra felhúzódott a combjain, újra magam elé képzeltem lábainak ruha alatti folytatását, és a farkam megint kifeszült, pedig igazából el sem ernyedt még azután, hogy végignéztem, amint kihúzza a ruhája alól a bugyit.

Felálltam, kicsit zavartan próbáltam takargatni a farkam, de az én gyakorlatias gondolkodású unokahúgom, túltette magát a zavaromon, és szép rendesen kiigazította a deszkapriccsre felterített szakadozott pokrócot.

– Talán elférünk rajta. – reménykedett, és a párnát is eligazgatta a lóca végében. Röhejes lehettem, ahogy álldogáltam a közelében, és ráhagytam a házimunkának ezt a részét, ami jobb is volt, mert bizonyára csak ügyetlenkedtem volna mellette.

A házban szinte teljes volt a sötétség. A Hold épp lenyugvó félben volt a lombok takarásában, készült a kevéssel korábban nyugovóra térő Nap után, így a parányi ablakon már nem jött be semmi fény, éppen csak valami bizonytalan árnyék rajzolódott ki az üvegre, a lombok formáját visszaadva.

Móni kivette a hátizsákjából a melegítőjét, a nadrágot betette a fejpárnánk alá, hogy egy kicsit magasabb legyen, aztán várakozva nézett rám.

– Te ebben fogsz aludni? – kérdezte végre.

– Nem. – feleltem dadogva. – Dehogy. – Én is kikotortam a hálózsákomból a saját mackómat, a nadrágot én is begyűrtem a párna alá.

– Ha ebben alszol, holnap nem tudsz mit felvenni. – az ingemre bökött, aztán gombolni kezdte magán a ruhát. A szemem, már lassacskán hozzászokott a sötéthez, így a bodega sötétjében is ki tudtam venni lassan feltárulkozó szépségét, ahogy letette a kisasztalra a ruhát. Én is levettem magamról az inget, és takarosan összehajtott viselete mellé tettem az asztalra.

A sötétben is láttam, hogy miként ágaskodik keble halmán a két mellbimbó, és nem tudtam levenni az ingerlő kontúrokról a tekintetem. Lassan közelebb léptem hozzá, megfogtam a vállait, és számba vettem az egyik kis borsószemet.

Éreztem, amint vékony, kissé hideg ujjai megtalálják a farkam, és bizonytalan mozdulatokkal körbefonódnak rajta. Egy pillanat alatt melegem lett. Egyik kezemmel elengedtem a vállát, és lassan végigsimítottam a hasán, lefelé, a bolyhos háromszög irányába. Egyik lábát feltette a háta mögött álló fekhelyre, ne kelljen erővel szétfeszítenem a combjait.

Tovább haladtam lefelé, a göndör szőrszálak között. Két ujjammal végigszántottam a keskeny völgyben, amelyet kissé nedvesnek találtam, s még mindig nem tudtam, hogy miért. Reméltem, hogy nem a délutáni csekély folytatódik, bíztam benne, hogy a szűzhártya átszakítása nem járhat ilyen következményekkel.

– Nedves vagy. – mondtam, hátha elárul valamit az okáról.

– Mindig, amikor izgalomban van. – felelte. – Ez a lányoknál olyan, mint nálatok ez. – végighúzta a kezét a farkamon, éreztetve velem, hogy merevedésemre gondol. – Szárazon nem tudnád bedugni, csak nagy fájdalommal.

– Bedughatom megint? – kérdeztem eléggé ostobán.

– Majd meglátod. Próbáld meg, hátha megengedem! – bíztatott. – Csak ne kapkodd el! Játszadozzunk előbb. – Kezével mozogni kezdett a farkamon, majdnem úgy, ahogy én szoktam magamnak csinálni, de most egészen más érzések támadtak bennem, mint akkor, amikor magányosan előveszem a szerszámot, hogy lenyugtassam felkorbácsolódott érzékeimet.

Én is simogattam a punci bejáratát, és azt tapasztaltam, hogy fokozatosan tovább nedvesedik.

– Ugye nem maradunk állva, mint délután a patakban. – mondta, és helyezkedni kezdett a priccsen, magával húzva engem is. Hálás voltam neki a kezdeményezésért, nem nekem kellett megtenni a döntő lépést. Úgy látszik, a nők nem csak praktikusabbak nálunk férfiaknál, de néha elszántabbak, és bátrabbak is.

Megpróbáltam mellé feküdi, de nem volt könnyű. Móni volt a segítségemre, egészen összehúzódott, szinte rátapadt a deszkafalra, hogy mellé préselődhessem. Nem nagyon fértünk el egymás mellett úgy, hogy még a kezeinknek is helyet tudjunk adni magunk között, ezért elengedtem a punciját, és a fenekébe kapaszkodtam, hogy a közelében tudjak maradni. Ő is helyezkedett még egy kicsit, aztán belátta, hogy kevés a helyünk. Keresgélte még a farkammal egy ideig a punciját, birizgálta vele a szőrkupacot a szeméremdombján, nagyokat sóhajtott közben, aztán lassan elhelyezte a dákóm hegyét a nedvekben ázó bejáratnál, amit délután megismerhettem.

– Ugye most sem fogsz belém élvezni? – kérdezte úgy, hogy az inkább hangzott kijelentésnek, mint eldöntendő, és a döntésem alapján megválaszolható kérdésnek.

Nemet intettem a fejemmel, ám eszembe jutott, hogy ez a sötétben nem lehet eléggé meggyőző, ezért válaszoltam is neki.

– Nem.

Lassan belényomultam. Segített ebben is, bár megtaláltam volna magamtól is a járást, oldalt fekve mégis jól jött az igyekezete.

Makkom áttört a szűk bejáraton, szűzhártya hiányában némileg könnyebben, mint a délután, és ő sem szisszent fel ettől. Bizonyára nem érzett fájdalmat, és jobban figyelhetett az örömet hozó érzésekre. Teljesen elmerültem a szoros punciban, amely mindenhol körülölelte, és melegítette a farkam. Makkommal előbb megkerestem a barlang hátsó végét, aztán mozogni kezdtem benne előre-hátra. Vékony fenekét mozgatva, hasát hol behúzva, hol kidüllesztve átvállalt valamennyit a mozgásból, hogy le ne essem a keskeny deszkaágyról.

Vállaimba kapaszkodva, forró lélegzetét a nyakamba fújva, behunyt szemmel hullámzott ölével a farkamon. Sokkal mélyebb, sokkal izgatóbb volt az érzés, mint a délután. Nem kellett azzal törődnünk, hogy megálljunk a lábunkon, nem hűtötte a lábunkat a patak hideg vize, csak egymásba ékelődött szerveinkre figyelve dugtunk.

Majdnem meglepett a váratlanul érkező kéj, de időben mozdulatlanná merevedtem, és izmaim szorításával sikerült meggátolnom, hogy elélvezzek. Nem akartam még befejezni a kefélést, és nem akartam még kirántani a forró, ölelő punciból a farkam. Móni megértette miért lettem mozdulatlan, és igazodva hozzám, nem ficánkolt a dákómon, pedig bizonyára jól esett volna neki, de nem kockáztathattunk.

Lassan lehiggadva, újra megmozdultam, és ő is válaszolt a mozgásomra.

– Sokáig akarok így maradni. – suttogta. – Most sokkal jobb, mint délután volt. – Kavart egyet a csípőjén, amitől megint majdnem elélveztem. Izmainak játéka olyan volt, mintha hüvelye körbefordult volna a farkamon. Gyorsan mozdulatlanná váltam, és szorítottam egyet a csípőjén, ezzel jelezve, hogy ő se fickándozzon.

Kis szünetekkel, lassú tempóban mozogtunk, és gyakorlatlanságunk ellenére sikerült elnyújtani az élmény idejét. Nem néztünk semmilyen órát, de a Hold már elhagyta a horizontot lefelé tartó útján, és már a bokroknak sem volt árnyéka, ami kirajzolódott volna a kis ablakon. Egyre bátrabban mozogtam, éreztem, hogy sikerült elodáznom a pillanatot, amikor ki kell vonni fegyveremet a hüvelyből, hogy be ne fecskendezzem magomat a méhébe.

Hanyatt feküdtem, felültettem a hasamra, és rábíztam a ritmust, érezve, hogy most már jobban tudom szabályozni a saját ejakulációmat, mint kezdetben. Keblének két labdáját a tenyerembe fogva, szorongattam, fejegettem, néha a mellbimbókat is megcsipegettem egy kicsit. Hangosan sziszegett, nyögött, és időnként a mellemre bukva mozdulatlanná vált, csak a nedvei csordogáltak bőséggel. Azt hiszem, ilyenkor elélvezett.

Nem tudom, hányadik ilyen megállás után, úgy döntöttem, végre én is kiadom magamból a kitörni készülő magot, és átérzem a kéjt, amivel igazából, még csak ismerkedem, hiszen sosem tapasztaltam addig, milyen az, mikor más közreműködésével jutok el erre a csúcsra. Az érkező kéjt, most nem szorítottam vissza, hanem gyorsan megemelve a csípőjét, jeleztem, hogy itt az idő, el kell engednie engem, és én is el fogom engedni a magomat. Hátra felé mozdult, leguggolt a combom fölé, és kezével simogatva a farkam, befejezte a félbe maradt aktust. A kilökődő spermát, kezével felfogva, szétkente a mellein, aztán az ajka közé véve az egyik ujját, még meg is ízlelte.

Nem maradt így, lassan végigdőlt a mellemen, szorosan hozzám simult, lassúbbodó szuszogása a nyakamat csiklandozta.

– Köszönöm. – nyögtem. – Nagy ajándékot kaptam tőled.

– Nem maradtál hálátlan. – mondta.

Kicsit zaklatott volt az éjszakánk. Egymásba kapaszkodva, egymás testét érezve aludtunk, és ez még a keskeny fekhelyen is fenséges dolog volt. Bár odakint hűvös volt, reggelre csupa harmat lett minden, mi nem fáztunk egymást ölelve a dupla pokróc alatt.

Néhányszor megébredtem, alighanem attól, hogy a kemény deszkaágy nyomta a derekamat, vagy attól, hogy a fenekem kezdett a levegőben lógva lehúzni a priccsről, de a sok megébredést édessé tette az, hogy lábaimmal Móni combjai közé szorulva éreztem forró bőrének sejtjeit, mellem két rugalmas cicijének támaszkodott, és a hasam előtt kunkorodó farkam, az ő hasának tapadt. Bolyhos ölének szőrszálai, kellemesen bizsergették a zacskóm. Csodálatos pillanatok voltak ezek az éber időszakok.

Móni jókat szuszogott az oldalamon, és néha, mintha ő is feleszmélt volna, ilyenkor kezével megkereste a derekam, vagy a vállam, és biztonságot keresve magához húzott.

Mikor aztán a Nap besütött az ablakon, és végleg kicsiklandozta az álmot a szemünkből, már nyolc óra felé járt. A farkam megint egyenesen meredezett, és alig fért el kettőnk között. Móni megérezte a nyugtalanul fészkelődő, hegyénél kissé nedves vesszőt az oldalában, és ujjai közé vette.

– Ügyes kis szerszámod van. – mondta, és gyengéden megmarkolta.

– Te sem panaszkodhatsz. – A puncijához akartam nyúlni, de most, mintha szűkebb lett volna a keskeny ágy, mint az este. Valahogy, mégiscsak sikerült megmaradnom mellette anélkül, hogy lepottyantam volna. Belesimítottam a völgybe, és megint azt éreztem, hogy bőven termett harmat a bozótban. – Már kétszer is vendég voltam itt benn, de közelről még nem láthattam ezt a helyet.

– Még én sem nagyon nézegettem a fütyidet. – mondta olyan hangon, mintha kicsit szégyenkezne. Úgy látszik, a pragmatikus gondolkodásnak valahol határai vannak. Vagy a kora reggeli óra tette elfogódottá, vagy a téma intimitása, ami beszédben, még sohasem került elő, vagy csak egyszerűen a hangulata okozta, hogy kis zavart láttam a szemében.

– Megmutassam? – kérdeztem, és választ nem is várva ugrottam le a kényelmetlen deszkaágyról, és fejmagasságban megállva, meglóbáltam a dorongot, egyenesen a szeme előtt.

Ujjait kinyújtotta, és tapogatózva, megragadta. Kicsit felemelte a hegyét, hogy jobban lássa. Tenyerére fektette, ujjai a herémig értek.

– Óriási. – nyugtázta. – Nem is gondoltam volna, hogy elfér bennem.

– Pedig elfért. – oldalt hajoltam, hogy közelebb kerüljek a puncijához, de ez csak egyféleképpen ment, ha visszafeküdtem mellé, de úgy, hogy a fejem a combjaihoz került. Végre ismét elértem a kezemmel a punciját, és nem is álltam ellene a kísértésnek, benyomultam a nyíláson. Kicsit széthúztam az ajkakat, a másik kezemmel kifésültem a szőrszálakat a pillantásom elől, hogy szemrevételezhessem a duzzadt, rózsaszínű bőrt ott, ahol be lehet jutni a kéjek barlangjába.

– Gyönyörű. – mondtam elragadtatottan. A bőr, fényesen csillogva tudatta, hogy most is nyirkos az egész környék.

Ujjamat mélyen feldugtam a lyukba, óvatosan körbekémleltem vele belül, figyeltem milyen érzés ott bent járni, aztán mikor már ismerőssé vált a hely, egészen közelhajoltam hozzá, és megcsókoltam a puncit. Móni megvonaglott, és felnyögött.

– Jaj! – Inkább sóhajtotta, mint mondta. – Ez nagyon finom. – Marokra fogta a farkam, és egy könnyű puszit lehelt a fitymától lecsupaszodott makkra. Körbenyálazta a nyelvével, és én viszonozva ténykedését, végignyaltam az egész szeméremdombot ott, ahol a mélyben matató ujjam helyet adott erre.

Felül, a völgy legfelső csücskénél beleakadt a nyelvem, egy kis bőrlebernyegbe, ami alatt valami olyasmit leltem, ami a mellbimbójához hasonlított. Szétnyitottam a bőrredőket, és kíváncsiskodva nyalintottam végig ott, ahol a kis bimbót rejtegette.

– Jaj! – nyögött újra, és térdeit egy önkéntelen mozdulattal felhúzta. – Vigyázz! Légy óvatos azzal.

– Fáj?

– Mmm. – összezárt szájjal nemet intett, aztán levegő után kapkodva megint megszólalt. – Mindjárt elélvezek, ha nem hagyod békén.

Kíváncsi voltam rá, fényes nappal milyennek látom majd, amikor végigrohan rajta a kéj, így aztán sűrűn csapkodtam a nyelvemmel a kis csomócskát, ettől a teste hirtelen kifeszült, egy domború ívben elém tolta a hasát, még közelebb kerülvén ezáltal a nyelvemhez. Kezével gyakorlatlan mozdulatokat tett a farkamon, amitől én is majdnem elélveztem, de vigyáztam, és visszaszorítottam a kirobbanni készülő spermát.

Pár tucat másodperc múlva, kiengedett a görcs az izmaiból, feneke újra a priccsen nyugodott, és képes volt arra, hogy rám gondoljon, velem foglalkozzon. Ajkaiból o alakú karikát formált, és engedte, hogy a farkam lassan átcsusszanjon ezen a karikán. Nem ugyanaz volt az érzés, mint amit akkor éreztem, amikor a punciját meghódítottam. Nem volt ez sem jobb, sem rosszabb, egyszerűen más volt.

Lassan mélyebbre kalauzolta a farkam a szájába, már nem fért el a teljes marka a szabadon maradt részen, aztán elkezdett lüktetni az elnyelt dorongon. Hihetetlen kéjes érzés öntött el. Éreztem, hogy nem fogom sokáig kibírni, nem sikerül ismét visszatartani az orgazmust, úgy, mint az előbb. Átadtam magam a játéknak, és én is mozogni kezdtem benne, szakasztott úgy, mint ha a punciját dugnám. Nem tiltakozott, sőt igyekezett egészen mélyen magába fogadni, közben szívogatta is a dákóm, nyelvével csapkodta, és a szabadon maradt részt a kezével ingerelte.

– Vigyázz! – szinte sikoltottam igyekezetemben, hogy időben jelezzem, mindjárt robbanok. – Jövök!

Pillanatnyi szünet nélkül dolgozott tovább a farkamon a szájával. Éreztem, hogy egy másodperc, és vége.

– Most! – kiáltottam, és ki akartam kapni a szájából a farkam, de nem engedte. Még akkor is mozgott rajta, amikor már spriccelt belőlem az ondó. Jó bőséges, reggeli adag volt, olyan, ami akkor jön ki belőlem, mikor reggelenként megébredve, még tele vagyok vele. Nem tudta egyszerre lenyelni, talán nem is akarta, de nem is menekült előle. Egy kevés le folyott az ajkain, és szétkenődött az állán, de még mindig nem állt le a mozgással. A saját kezem, már lehanyatlott volna, engedve, hogy szabadon véget érjen az orgazmus, ő azonban nem törődve az én személyes szokásaimmal, amelyeket nem is ismert, csak szívta, és szopta a farkam. Akkor hagyta csak abba, amikor már megpuhulva, görbén, teljesen használhatatlanná lett.

Szokatlan érzés volt, hogy még akkor is lüktet felettem, amikor már kiengedtem magamból a spermát. Szinte teljesen elaléltam, és kiürültem.

– Finom voltál. – körbepuszilgatta görbedő kukimat.

– Te pedig csodákat tudsz művelni.

– Ez a jutalom volt azért, amit te tettél velem.

Lassan feltápászkodtunk. Lehiggadva, kiürülten, nem volt semmi értelme sem a további meztelenkedésnek, kiszaladt a bokorhoz, ahová felcsíptette a gatyánkat az este, és magára húzta a sajátját, az enyémet pedig felém nyújtotta.

– Most menjünk a patakhoz fürdeni. – mondta, és már indult is.

Azt azért nem mondanám, hogy annyira kielégült lettem volna, hogy oda sem nézek, ahogy fürdik. Alaposan megnéztem, arra gondolva, ki tudja, mikor látok ilyent legközelebb. Bár az eltelt órák nem azt sugallták, hogy vissza akarná állítani azt az állapotot, amikor még a tekintetem elől is zárta az utat, de azt nem tudhattam, hogy Pesten, ahol nem laktunk túl közel egymáshoz, mikor tudjuk folytatni azt, amit most elkezdtünk, ha ugyan egyáltalán akarja folytatni.

Délelőtt komolyan munkához láttunk a méhészetben. Rendesen előkészítettünk mindent, az esti költözködéshez. Mivel ennivalóról mindig bőségesen kell gondoskodni az ilyen kirándulások alkalmával, hiszen bármi közbejöhet úgy, mint ahogy az most történt is, nem kellett becaplatnunk a falu vegyesboltjába vásárolni, ezért gyorsan haladtunk. Ebéd utánra, már csak a faház szétszerelése maradt, a berendezés szépen összerakva, a kaptárak mellett várta az este érkező teherautót.

Nem volt komoly munka szétszerelni a kis viskót, úgy szerkesztették azt egykor, hogy egy felnőtt, meg akár egy tíz év körüli is elvégezhesse a szétbontást, és a felállítást, ezért kettőnk ereje elég volt a munkához, Móninak nem kellett túlerőltetnie magát. Ezt is elvégeztük, aztán leültünk hűsölni a fák alá. Leterítettük az egyik plédet, és arra heveredtünk le.

Először, tisztes távolságot tartottunk egymástól, de az a pajkos szellő, most is csak emelgette Móni ruhája alját, mint két nappal korábban a vonaton is tette. Azt hihettük volna, tán repülőszőnyegen utazunk, és megint a menetszél pajkoskodik, de ez csak illúzió volt. Az viszont nem volt illúzió, hogy a szép, nyúlánk combok, ott pucérkodtak előttem, karnyújtásnyira. Nyújtottam is a karom, és megsimítottam az aranyló pihéket a térde felett.

Előbb, csak a térdénél, aztán egy tenyérnyivel feljebb, végül a ruha alatt is.

– Nem volt elég? – kérdezte, de a tekintett azt mondta, hogy neki sem volt elég, és a kezem sem tolta el.

– Miért lett volna az? – kérdeztem én is, és közelebb ültem hozzá.

Széjjelnyíló combjai, akadálytalanná tették az utamat, és éltem a lehetőséggel. Lassan, feljebb csúsztam a ruha alatt, elértem a bugyi szélét, aztán húztam tovább a ruhát, hogy lássam is azt, amit simogatok. Felült, kioldotta a gombjait, egyiket a mási után.

– Vedd le te is a nadrágodat! Ne gyűrődjön össze. – megint a praktikus nő beszélt belőle.

Megfogta a vállainál a ruhát, és egy őrjítő mozdulattal széthúzta magán, ledobta a karjairól, és fenekét megemelve, ki is húzta alóla. Letámaszkodott maga mellé a pokrócra, mellei kicsit rezegtek, ahogy mozgott. A két mellbimbó, most is kidudorodva kívánkozott az ujjaim, vagy az ajkaim közé.

Felállva gyorsan ledobtam magamról a nadrágot, és elé térdeltem. Gyakorolhattam már keblének érintését, de még nem eleget. Lefelé függeszkedve a vállai alatt, egészen más formát mutatott, mint amit reggel, az ágyban fekve láthattam. Ilyenkor néz ki leginkább úgy, ahogy azt a köznapi életben látni szeretném. Ilyen keblek látszanának a buszon utazva, vagy a könyvesbolt pultja mögött az eladókon, vagy tanítás közben a fiatal tanárnőn, ha nem lenne rajtuk ruha. Ezt a formát keresi többnyire a fantáziám.

Kézbevettem a félgömböcskéket, melyek kissé hosszúkás, vízcseppformát mutattak, és megemeltem. Éreztem, hogy rugalmasan kötődnek az izmaihoz, nem lengedeznek a mozdulatok következtében, mint a nagymellű kövér asszonyok mellei, hanem csak követik a mozgás irányát. Keményen, rugalmasan.

Szívogattam, harapdáltam a két mellbimbót, váltogatva a számban őket. Kéjesen homorítva felém körtécskéit, láthatóan ő is élvezte, ahogy dédelgetem. A hátán végigszántottam az ujjaimmal, és sima bőrén, mintha kis borzongás futott volna végig a mozdulat nyomán.

Újra érezni akartam ajkait a farkamon, és hogy erre ösztönözzem, magam is irányt vettem a lágyéka felé. Előbb a kezemmel, aztán a számmal. Lassan végigpusziltam a testét a melleitől kiindulva lefelé, a köldökéhez, onnan még tovább, a puncija környékére. Nem akartam úgy tenni, mintha csak véletlenül járnék arra, ezen már túl voltunk, és habozás nélkül útnak indítottam vékony bugyiját a térdeihez. Mielőtt segítségemre lett volna ebben, ő is elmozdította az én gatyámat. Egy pillanatra megemelkedtünk mind a ketten, aztán már meztelenek is voltunk.

A pokrócon hancúrozva, végre nem kellett a szűk hellyel viaskodnunk, és a hideg víz sem csapkodta a bokánkat. Tulajdonképpen először kényeztettük egymást olyan módon, hogy ne kelljen a kényelmetlenségek feletti szemhunyást, a szenvedélyre bízni. Nem fáztunk, de lévén, hogy a lombok takarásában voltunk, nem is izzadtunk. Hűs szellő járt a levelek között, és az gondoskodott a hűtésünkről, meggátolandó azt, hogy testünk akár a nyár melegétől, akár a vágy hevétől túlforrósodjék.

– Robi csókold meg a pinám! – suttogta, mintha lenne jelentősége a kihalt völgyben a hangerőnek. – Érezni akarom, amit reggel éreztem. – fejemet az öle felé irányította. – Vedd a csiklóm az ajkaid közé, kérlek, és nyald körbe az egészet. – Térdeit felemelte a magasba, bokája ott kalimpált a fejem felett, ahogy szétnyitott combjai felé kormányozta a fejem. Még tornaórán sem láttam, hogy egy lány ennyire ki tudná tárni az ölét. A magasan álló Nap a fák lombján keresztül is elegendő fényt adott arra, hogy szemügyre vehessem a csodás puncit, és amikor széthúztam az ajkakat, hogy beengedhessem közé a nyelvem, aztán később az ujjam, még a lyukba is beláttam, és rózsaszínű finom bőrt találtam ott.

A feje fölé térdeltem, hogy kitalálhassa, mit szeretnék, aztán végigcsaptam a nyelvemmel a punciján. Körbenyaltam a két oldalt, egyre szűkülő köröket rajzolva, összenyálaztam az egész vidéket, ámbár erre nem lett volna semmi szükség, hisz nedves volt az addigra már jócskán. Amikor rátaláltam a csiklójára, akkor ért hozzá ő is újra a makkomhoz a nyelvével. Megreszkettem a gyönyörűségtől. Finom ujjai körbebirizgálták a farkam, a heréimet, még a fenekem lyukát is körbejárta, és éreztem, hogyan dagadnak ki az erek a vastagra duzzadt dákón.

Teljesítettem a kérését, és kicsit megszorítva a pecket, ajkaim közé fogtam, cibálgattam, csavargattam, a saját altestemet pedig neki engedtem át egy kis játszadozásra.

Nyalogatta, szopogatta a farkam, mintha nyalóka lenne, én meg szorgosan ujjaztam, és a nyelvem egy pillanatra sem vettem le a csiklójáról.

Most aztán tényleg sikoltozni kezdett, kiengedve farkamat az ajkaiból. Gyorsan felemeltem a fejem, nincs-e valaki a közelben, de magányunk ugyanolyan tökéletes maradt, mint volt kezdetben.

Dobálta magát, csavargatta a csípőjét, azt hihettem volna, hogy szabadulni akar alólam, de szorította magához a fejem, ha akartam sem tudtam volna eltávolodni tőle. Egy nagy, mély hörgés után sűrű, ragadós, fehér színű váladékot engedett ki a puncijából.

– Fordulj! – hörögte. Fordulj meg, és dugd be! – Hogy gyorsabb legyen az eredmény, ő maga is pördült egy kicsit a fenekén, velem ellentétes irányba, hogy puncija hamarébb találkozhasson a farkammal.

Nem nagyon várta, hogy én belehatoljak igyekezett megelőzni, magasra emelt fenékkel nyomakodott rám, de magam is igyekeztem befelé.

– Most sem élvezhetsz belém! – Alig tudta kimondani a tiltást, annyira másra figyelt, nem a beszédre. – De azért nyomjad! Nyomjad!

Nyomtam is ütemesen, és keményen. Egészen otthonosan éreztem magam a szűk punciban. Míg igyekeztem őt utolérni, rátalált egy újabb orgazmus, és én is közel kerültem az elélvezéshez. Nem nagyon akartam visszatartani, de azt sem akartam, hogy akkor vonjam meg tőle a vastagra duzzadt hímvesszőt, amikor a legjobban élvezi, tehát kicsit lassítottam, és amikor érezhetően túljutott a legjobb pillanatokon, kihúztam a farkam, és kézzel akartam befejezni az örömszerzést, de nem engedte. Gyorsan odahajolt, és újra a szájába vette a nedvektől lucskos hímvesszőt, és indulatosan szopni kezdte.

Nem kellett hozzá sok, hogy végre eldurranjak.

Azon a napon többre, már nem futotta tőlünk.

Két hétig nem találkoztunk. Csütörtökön jött át hozzánk az egész család anyáméktól elköszönni, mert hétfőn nyaralni indulnak, abban az időben rendkívülinek számító módon nyugatra.

– Holnap délután gyere el hozzánk. – vetette oda nekem, mikor az összes felnőtt biztonságos távolban volt tőlünk.

Szót kellett fogadnom az invitálásnak. Sejtettem, hogy van valami oka annak, hogy ilyen diszkréten, csakis nekem szólóan adta elő a meghívást. Nem is csalódtam.

Móni a legszebb ruhájában várt.

– Szüleid? – tettem fel a biztonsági kérdést.

– Elmentek délutánra. – felelte Móni, és átölelte a nyakam. – Valami méhész ügyük van. – megcsókolt. Olyan érzékien, ahogyan azt csak azóta vártam, ahogy a völgyet, meg az akácerdőt elhagytuk a teherautó platóján zötykölődve két héttel ezelőtt. Nyelve fürge, jóindulatú kígyóként tekergett az ajkaim között, lüktetett ki be, aztán várta, hogy én is tegyem vele ugyanezt. Öleltem, és viszonoztam a csókot. A farkam pillanatok alatt felemelte a fejét, és helyet kér magának a combjai között, annak ellenére, hogy több réteg ruha is fékezte a mozgásban.

Móni megérezte a mocorgást a lábai között, és letérdelve elém, kigombolta a sliccemet, amitől a nadrág egy villanás alatt lehullott rólam. Kiléptem belőle, de a helyemet nem hagytam el. Móni az alsógatyát is utána küldte a nadrágnak és azzal is hasonlóan jártam el én is, aztán kezdetét vette az ismerős procedúra, ugyanúgy, mint két héttel korábban, de most falak között, nem a szűk priccsen kénytelenkedve, nem is a fűben toporogva, hanem a szobában, a szőnyegen állva. Kicsit zavart, hogy ő még nem meztelen, és nem láthatom keblei csúcsát, vagy hátának ívét, kicsúcsosodó csigolyáinak vonalát, ahogy előttem térdel, de elhomályosultak a kifogások, amint megéreztem ujjainak játékát a farkamon, a zacskómon, és a lábaim között, ahogy bejárja útját egészen a fenekemen is túl, majdnem a hátamon matatva.

– Ahh! – nyögtem egyet, amikor lazára nyitott ajkain átcsusszant az érzékeny gyűrű, amely a makkot, a mögötte lévő hosszúra nyúlt dákótól elválasztja.

Heréim nagyon gyorsan felszöktek a farkam tövéhez, ujjainak játéka, a gyöngéd morzsolgatás, simogatás következtében bizseregve küldték az elektromos szikrákat a környező idegekbe, és minden vért, a farkamat szétfeszítő erekbe pumpáltak.

Újra nyögnöm kellett, ahogy lassú mozgásba kezdett a fejével előre-hátra, és ettől kezdve egyre többet nyögtem. Szerettem volna én is valamit tenni vele, melleit simogatni, a puncijába mélyedni, vagy csak az arcát simogatni, de nem maradt erőm a cselekvésre, Csak beletúrtam a hajába, és tűrtem, hogy szopjon, ő pedig kéjesen, minden másodpercét élvezve a műveletnek, szopott. Néha kivette a farkam a szájából, körbecsókolgatta hosszában, aztán aláhajolva a heréimet is nyalogatta, szopogatta egy kicsit, majd újra bekapta a farkam, és hátrahajtott fejjel, mélyen magába engedte lüktető dorongomat.

– Várj! – nyögtem. – Vigyázz! – akartam mondani, de csak két részletben, szótagonként tudtam elmondani a figyelmeztetést, ám esze ágában sem volt abbahagyni a szopást, pedig én még nem akartam elélvezni. Hiába óvtam volna azonban a készletet, Móni másképp döntött. A jelzés után egyetlen pillanatra sem engedte ki magából a farkam, addig ingerkedett vele, míg ki nem lövellt belőle az ondó hatalmas adagja. Nem tudta mind lenyelni, egy kevés lecsurgott a szája széléről, és a szép ruha mellrészére csöppent.

Mikor teljesen összetöppedve, kunkorodva lógott ujjai között a szerszámom, lerogytam mellé a szőnyegre.

– Csodálatos voltál. – nyögtem, – de most egy ideig harcképtelen leszek.

– Kivárom, míg regenerálódsz. – mosolygott. – Van időnk.

– A ruhád is foltos lett. – mutattam a rákenődött spermára.

– Nem számít. Ebben akartalak fogadni, de most már levehetem.

– Majd én. – mondtam, és elindultam végig a gombok során, egymásután nyitva ki mindent. Elhaladtam a keblei között, aztán a derekához értem, és onnan tovább mentem a lágyéka felé. Mivel még mindig térdelt, a ruha egészen belesimult az ölébe, ott kellett megkeresnem a gombokat. Kedvemre való volt a keresgélés.

Mikor végre minden gomb nyitva volt, levethettem róla a vékony anyagból készült mintás kartonruhát. Vállai, már nem voltak annyira fehérek, mint amikor az erdőben láttam utoljára őket, de a fürdőruha által védett keblek, most is fehéren világítottak a csipkekombiné alól. Mindent nem láthattam, de ahhoz azért eleget megmutatott a fehérnemű, hogy a farkam jelezze, nem akar hosszan nyugalomban maradni.

Kivette a kezemből a ruhát, és felállt. – Had öblítsem ki! – mondta, és elindult a fürdőszoba felé. Ingben, de nadrág és gatya nélkül követtem, és nem tudtam, hogy nem nézek-e ki röhejesen, de nem láttam rajta, hogy nevethetnékje lenne. Nekem tetszett a látvány, ahogy fenekét hátragömbölyítve, egy vékony kombinéban és bugyiban hajlong a csap felett, hogy a ruhát úgy öblítse ki, hogy elkerülje az egész anyag felesleges összevizezését, mert csak a mellrészen lévő foltot akarta benedvesíteni.

Az egész test hintázott a mosás mozdulatától. Csípője, feneke, őrjítő riszálást végzett, a keze járásának megfelelően, csak épp kezével ellenkező irányba. A melle miden mozdulatnál nekilökődött a kombiné csipkés felsőrészének, és kicsit kikandikált rajta. Szerettem volna markomba fogni a hintázó keblet, de nem akartam hátráltatni a mosásban, ha hagyom dolgozni, hamarébb ölelgethetem ismét.

Szerencsére nem tartott sokáig a munka, lábujjhegyre állva felcsíptette a fregolira a kimosott ruhát, közben a kombiné csipkéje a bugyi széléig emelkedett a combja felett.

A szoba közepén vártam, ahol ő az előbb engem. Mikor megérkezett, elé térdeltem, és combjait átölelve, a puncijához hajoltam. Nem vártam tőle ellenkezést, és nem is csalódtam benne. Kisterpeszben megállt előttem, és fejemet az öléhez vonta. Gyorsan lehúztam a bugyiját, és a kombiné csipkéjén keresztül csókoltam a finom, pöndörödő szőrszálak közé rejtőzött puncit. Egy darabig tetszett, hogy a vékony horgolás az ajkaim, és a szeméremajkai közé ékelődik, de aztán kedvet kaptam rá, hogy mindenféle köztesanyagok nélkül megkóstolhassam a két héttel korábban megismert ízt. Fejemmel felemeltem a könnyű csipkét, és gyengéden beleharaptam a domború, és nedves szilvácskákba.

Hosszan, kényelmesen játszadoztam nyelvemmel a barlang bejáratában, kedvemre kitapasztalhattam minden rejtett zugot a punci széli körül. Ha volt még ott valami, amit addig nem sikerült megismernem, akkor most alkalmat kerítettem rá, hogy alaposan betájoljam magam a drága völgy földrajzába.

Hosszában nyalogattam a rést, aztán fejemet gyors ütemben forgatva, rázva, keresztbe is kipróbáltam a nyalást. Míg kinyújtott nyelvem gyors csapásokkal kenegette a gyönyörök kapuját, orrom anélkül is, hogy célozgattam volna vele, a csiklója magasságában dörgölte a hasát. Megnyílt a kis zsebecske, kidugta kis fejecskéjét a klitorisz, és Móni szuszogásából sziszegés lett. Szinte zsibbadt az orrom, és a nyelvem a gyors mozgástól, ezért abbahagytam a fejrázást, és ajkaim közé kapva peckét, szívogattam rajta nagyokat. A sziszegésből nyögések, jajgatások lettek, aztán mikor az ujjaimmal is belülre kerültem a barlangon, már hangos "Ahh! " kiáltások jelezték, hogy pillanatokon belül elélvez.

Nem engedtem lelassulni, egyrészt még szerettem volna határozottabban visszanyerni a harckészségemet, másrészt éppen a harckészség visszanyerése ment gyorsabban attól, hogy közreműködője voltam, a Móni testén végigvágtató kéjnek. Engem is elbódított lüktető hasának látványa, a hüvelyéből előtörő kéjnedvek folyamának megízlelése, valamint hangos nyögdécselése.

Felálltam, kezemmel közben végigsimítva antik amfora formáját idéző testét. Térdétől felfelé szélesedő combok után, a legszélesebb a csípője volt, aztán a derekánál elkeskenyedett, majd a keblénél kicsit csalva, nem az oldalán folytattam az utat, hanem egyik kezemmel a hátán, másikkal a keblein tapintottam végig. Végül feje fölé emeltem a kombinét, és megszabadítottam tőle.

– Menjünk az ágyra! – kértem. – Szeretném veled ágyon is kipróbálni, amit eddig mindenféle mostoha viszonyok között műveltünk.

Nyújtotta a kezét, és vitt a szobája felé, ahol a vetett ágy, mintha minket várt volna.

Meztelenül feküdtünk egymás mellett, de néha egymáson is. Hol alul voltam, hol felül. Bőven adtuk egymásnak csókjainkat, ráértünk, nem sürgetett semmi. Farkam teljesen kifeszült az ujjai között, és ismét bekívánkozott a hüvelyébe.

– Várj! – mondta, és felugorva mellőlem, a táskájához szaladt. Megint gyönyörködhettem egy kicsit a látványban, izmai játékában, ahogy a fény tükröződött a bőrén, ahogy a napsugár megtört a vékony szőrszálakon, amelyek inkább, csak pihék voltak a lábszárán, és a combján. Ahogy előregörnyedve kotorászott a táskában, két combja között kilátszott a kis szőrpamacs, amely annyira meg tudott bolondítani.

Végre megtalálta, amit keresett. Kis papírtasakkal tért vissza, amit kivett belőle, úgy nézett ki, mint valami gumigyűrű.

– A barátnőm lopta a tesójától. – mondta, és kicsit belefújt a gyűrűbe, amitől felvette igazi alakját, a gumióvszer félreismerhetetlen formáját. – Feladom rád. – Ügyetlenkedve öltöztette a farkam, amikor rájött, hogy szárazon nem könnyű ráhúzni a gumiköpenyt, nyelvével, ajkaival végignyalta a farkam, és ettől megborzongtam.

Mikor végzett, mellém feküdt.

– Most nem kell kirántanod, mielőtt elélvezünk. Szeretném, ha velem egyszerre mennél el. – mondta, és tarkómnál magához húzva, szájon csókolt.

– Feküdj hanyatt! – Engedelmeskedtem, mire lovagló ülésben fölém helyezkedve, lassan rám ereszkedett. Azt hittem, majd nem érzek semmit, a kotontól, de el kellett csodálkoznom, a vékony gumin keresztül, szinte mindent ugyanúgy éreztem, mint amikor anélkül hatoltam belé.

Most is óvatosan kezdte, még mindig szűk volt a bejárat, az a néhány gyakorlat, amelyet a tágításnak szenteltünk, kevés volt ahhoz, hogy az első pillanatokban csak úgy messziről, belökhessem neki a dákót. Csak lassan jutottam át a kapun, de micsoda kéjt jelentett ez a lassú átjutás. Mintha gyenge árammal töltött villanydróthoz érintettem volna a farkam, olyan mágikus hatása volt a két testrész találkozásának.

Összeszorított ajkakkal merültem be varázsvesszőmmel a csodabarlangba, csípőjét fogva segítve őt abban, hogy a megfelelő sebességet eltalálja. Térdeit mellettem az ágyra támasztotta, és lassan elkezdte visszavenni tőlem azt, amit pár másodperccel korábban nekem adott, aztán, mint aki meggondolta magát, újra leereszkedett, tövig elnyelve a farkam. Így játszott velem, és nagyon tetszett a játéka. Kebleit a tenyerembe vettem, és igyekeztem minden oldalról körbefogni, de hol kívül nem sikerült takarni, hol alul, hol belül, ezért aztán folyton mozogtam, legalább időben széthúzva, sikerüljön lefednem a két szép körtét. Az ízét is érezni akartam, béna felsőtesttel emelkedni szerettem volna, de lovasommal a hasamon, nem sikerülhetett, ezért ő hajolt le hozzám. Körbehintáztatta előttem a mellét, én ajkaimmal megpróbáltam elkapni a mellbimbót, de csak akkor sikerült, amikor már ő is akarta, és abbahagyta a körözést felettem.

Szűkösen voltunk egy kicsit, én a mellét szívtam, ő pedig hüvelyét tologatta a dugattyúmon, és az adott távolságokat figyelembe véve ez nem volt könnyű, de nem törődtünk vele. Mikor már fárasztott a görbe tartás, kinyújtóztam, és ajkaival játszottam tovább.

Mellemen mocorgott a melle, és egyre közelebb éreztem magamhoz az orgazmust. Forró punciját összeszorította, hasát a hasamhoz dörgölte, egyre jobban rám hasalt, édes súlyát az én testemre terhelte, már nem volt elég ereje ahhoz, hogy a magasban tornázzon felettem.

Szinte rágcsálta az ajkaim, aztán felemelkedett, hátrahajtotta a felsőtestét, ívbefeszült, fejét hátravetette, és nyögött.

– Engedd belém. Érezni fogom a gumin keresztül is, amikor kilököd a magod. – Megint nyögött. – Engedd!

Rákapcsoltam, én is emelgettem a fenekem a gyűrött ágyneműről, és még mielőtt sikerült volna átlendülnie a kéj birodalmába, engem is elért az ejakuláció.

– Húhh! – nyögtem most egyet én. Önkéntelenül is megemeltem a hasam, talán így jobban megtalálja útját heréim tartalma a köpeny felé, és így maradtam pár másodpercet, aztán összeomlottunk. Szédelegve, fáradtan lihegtünk egymás vállába, és lassan elernyedtünk boldogan, alámerülve az ilyenformán még soha meg nem tapasztalt élmény utáni nyugalomba.

Percekig feküdtünk még, mielőtt kibontakoztunk volna egymás karjából, és lassan elindultunk fürdeni.

Félóra múlva felöltözve álltunk egymás előtt, ruhája, amit sikerült összekennem a délután kezdetén, már száraz volt a mellén. Megöleltük egymást, fejét a vállamra hajtotta, és valami forrót éreztem a bőrömön. Sírt.

– Mi a baj? – kérdeztem riadtan.

Nem tudott könnyen megszólalni, de mikor végre sikerült, csak azt mondta, semmi.

– Nem számítottam rá, hogy ezen a nyáron, mielőtt elutazunk nyaralni, megismertetsz ezzel a csodálatos érzéssel. – mondta, és megtörölte a szemét. – Kívánj jó utat. – fejezte be.

Megcsókoltam. Előbb a két arcán, aztán a száján is.

– Jó utat! – mondtam.

– Vigyázz magadra! – kívánta, hogy ne maradjon válasz nélkül a jókívánság, aztán eltolt magától.

– Indulnod kell. Késő van, most már jöhetnek anyámék.

Tizenöt év múlva láttam legközelebb. A nyaralásból nem tértek haza, disszidáltak, és ez akkor, hatvankettőben azt jelentette, hogy talán soha többé nem látjuk egymást. Még az utazás előtt eladták a méhészetet, ennek elrendezésével voltak elfoglalva azalatt, míg mi egymással játszadoztunk.

Amikor hetvenhétben kiszállt a hófehér Mercédesből, a hátsó ülésen két gyerek türelmetlenkedett, hogy mikor indulnak tovább.

A férjétől, Herr Günter Grafftól kaptam két karton , Móni pedig öt Santana lemezt hozott nekem, ami nagy kincs volt akkoriban; jóval többet ért két tucat dobozos . Kicsit kihúzta a tasakból, hogy megmutassa őket.

– A Borboletta van felül. – egy szép, ezüstszínű pillangót láttam a kék borítón. – Ezt szeretni fogod, ennek erdei hangulata van. – mondta – Igaz, hogy ez alighanem egy egyenlítő környéki őserdőt ábrázol, de nekem mindig akácerdő jut róla az eszembe.

Kis szünetet tartott.

– Emlékszel még az akácosra? – kérdezte bátortalanul.

– Azt hiszed, el tudnám felejteni? – válaszoltam csendesen.

A Borboletta csakugyan őserdei hangulatot áraszt magából. Mostanában, amikor meghallgatom, azon jár az agyam, vajon csak a növényzet más arrafelé, vagy minden egyéb, másként van ott?

– vége –