A+ A-

Meglepetés

Itt vagyok az állomáson, odamegyek a pénztárhoz és kiváltom a jegyem. Elsétálok a peronig és körülnézek. A szerelvény még nem érkezet be az állomásra. Pár perc álldogálás után, a hangosbemondóból szóló sivító női hangra riadok fel. " A kettes vágányon érkezik a Hatvan- Budapest felé tartó szerelvény." Hallom már a sínek és a vonat kerekeinek érces dallamát, majd nagy zaj közepette megáll. Már ott toporgok a peronon és várom, hogy felszállhassak. A vonat már robog is tovább velem és a többi utassal Budapest felé. Habár nem valami sok utas van az egész szerelvényen. Felcsigázva ülök a vonat, nem épp kényelmes ülésén. Kifelé bámulva az ablakon, nézem a mellettünk elsuhanó tájat és a gondolataimba merülök.
Azon kapom magam már megint Tomira gondolok. Felidézem huncut mosolyát, a sok bolondságot, az együtt töltött perceket. Kicsit később mély álomból riadok fel. Szörnyen hasogat a fejem, és kábán megnézem hány óra is lehet. Meglepődve látom, hogy mindjárt fél kilenc. Bevettem egy fejfájás elleni gyógyszert, de jó húsz perccel később is olyan nagyon hasogatott a fejem. Láttam már Pest szélét, tudtam, nemsokára megérkezünk. Sportos táskámból elő vettem az mp3-am, a zene mindig ellazít. Pár perecen belül már a Keleti pályaudvarra gurult be a vonat. Felálltam és szedelőzködni kezdtem, és gyors léptekkel sétáltam az ajtóig és leugrottam. Nagy sietségemben, majdnem elgázoltam egy idős nénit. Meg is kaptam tőle a szitkokat.
- Nézzen már az orra elé kislány. Nem kell úgy nyomulni, mint a tank. Hova lesz a mai fiatalság. Mit képzeld magáról? Bolond tyúk.
- Ezer bocsánat. Elnézést - mondtam. Hátra sem nézve. Siettem is tovább a tömegeket kerülgetve. Hát ezt jól megkaptam, gondoltam magamban. Végül is ez még a finomabb változat volt, elküldhetett volna a fenébe is.
Kiértem végre az utcára. Rengeteg taxi állt, de úgy döntöttem most nem fogok taxit, egy kis sétára vágytam. Úgysem szeretem a pesti közlekedést, így inkább a séta mellett döntöttem. Legalább megmozgatom magam és a friss levegő is jót tesz most. Ha ezt "frissnek" lehet nevezni. Mennyivel másabb a vidéki levegő. Néha meg-megálltam valamelyik kirakatnál és nézelődtem. Már nem olyan messze jártam Tomiék házától, csak pár utcányira. Közben azon tűnődtem, örülni fog-e hirtelen látogatásomnak. A nagy kőtömb előtt megálltam, felnéztem a mogorva épületre és felsiettem a lépcsőn a harmadik emeletre.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.86 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 03. 25. péntek 22:55
Igazavan Kelyhecskének.
#4 A57L 2014. 09. 10. szerda 13:08
Egész jó történet.
#3 sarmos 2010. 04. 24. szombat 04:07
na jo
#2 kelyhecske 2010. 04. 23. péntek 20:20
nagyon jó volt...a vége hát igen.....szomorú csattanó
#1 Törté-Net 2008. 08. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?