Páternoszter 5. fejezet -

G

alf

ye

alf

rm

alf

ek

alf

ek

- 4-6. rész

– 4 -

Nem törekedtem arra, hogy minden nap találkozzunk, elvégre voltak olyan elfoglaltságaim, amelyek ezt nem tették lehetővé. Nemcsak a munkabeosztásom, amely hetente három délutánra is a mikrofon elé kötött, de egyéb dolgokkal is kellett foglalkoznom.
Néha vásárlójelöltek jöttek a házhoz, hogy megtekintsék, ezekkel alkudoztam, néha délutáni sajtótájékoztatón, vagy konferencián kellett részt vennem, és a munkámat, egy eléggé egyoldalú kapcsolat végett, amely számomra egyelőre csak időtöltés volt, nem akartam elhanyagolni.
Az egyik délutánon, egy parlamenti eseményen találkoztam Zsófival. Megtehettük volna mind a ketten, hogy mást küldünk magunk helyett, de mindkettőnkre az volt jellemző, hogy időnként kimozdultunk a szerkesztőség falai közül, hogy megőrizzük a kapcsolatunkat, a valódi riporteri munkával. Sajátos hangulata van az ilyen eseményeknek, és erről nem mondtunk volna le, azon kívül gyanítottam, hogy Zsófit még külön is motiválja ugyanaz, mint ami engem is serkent. Bármikor felhívhattuk volna egymást, egy mondvacsinált ürüggyel, és megbeszélhettünk volna egy találkozót, valamely még fennálló közös ügyünk rendezése végett, és beszélgethettünk volna egyet, de ez ellentmondott volna a szándékainknak. Elmenni egy hivatalos eseményre, és ott véletlenül összetalálkozni azonban, teljesen ártatlan dolog, ebben nincs szándékosság, és nem kell sajátmagunk előtt magyarázkodni, hogy mi a fenéért szakítottunk, ha folyton egymást keressük?
Ez volt az első eset a szétválásunk óta, hogy véletlenül összefutottunk munkaközben.
Mindketten az első sorban álltunk. Kis furakodás után mellé kerültem, és biccentettem felé. Rám nézett, és ceruzát tartó kezét egy alig látható üdvözlő mozdulatra emelte.
Kicsit anakronisztikus volt a kezében tartott jegyzetblokk, meg ceruza, a sok diktafon, meg laptop között, de neki a technikusok meg az operatőr képet és hangot egyaránt megörökítettek, így szabaddá vált kezeit arra használta, hogy egy jegyzetblokkra feljegyezze hirtelen benyomásait, vagy esetleg később feltenni szándékozott kérdéseit.
Nem volt meglepő, hogy mindketten az első sorban álltunk, és így egymásmellé kerülhettünk. Nem volt ugyan szabályos hierarchikus rend az ilyen eseményeken, de mégis magától értetődő volt, hogy a nagyobb tévék, rádiók tudósítói, vagy a nagypéldányszámú lapok riporterei állnak elől, mi pedig ebbe a kiváltságos kasztba tartoztunk mind a ketten.