A+ A-

Verseny után

Egy meglehetősen kimerítő versenyen volt a csapatunk Prágában. A partnerem nem volt egészen jól, mivel volt korábban egy térdsérülése, aztán olykor előfordult, hogy a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előjött újra, és fájdalmasan emlékeztette a jelenlétére. Már kifelé utaztunkban is panaszkodott, hogy hasogat az izülete, de azért nem léptünk vissza a nevezésből. A sportok legnagyobb része arról szól, hogy az ember összeszorítja a fogát, és erőfeszítéseket tesz a sikerért.

Nem szívesen ismerjük be persze, ha a leszálló ágba kell kerülni. Egyszóval mindegy, hogy miként magyarázkodom így utólag, elég gyöngén szerepeltünk, csak utolsó előtti helyezést értünk el.

Persze ilyenkor nincs hátba veregetés, mosolygós orcacsókolgatás, ropogtatós ölelgetés. Az edző még a kezét se nyújtotta köszönéskor, csak foghegyről nyomott egy sziasztok fiúk búcsúzást.

Aztán, hogy ennyire kedvetlenek voltunk mindannyian, épp csak bekanalaztuk a vacsorát, máris előállt a mikrobusz, hogy indulunk haza. Nem sok cuccot kellett összerámolni, a tréningruhának, törölközőnek papucsnak máris találtam helyet. A kisbuszban szenderegni próbáltam, de a délutáni verseny feszültsége még ott kongott a fejemben. Csak csukott szemmel, de alvás nélkül utaztam hazáig.

A kapunk előtt kiugrottam, és már a lépcsőházban meghallottam, hogy valahol buli lehet, mert kiszűrődött a zene. Régi típusú bérházban lakom, a falak elég vastagok ahhoz, hogy jól szigeteljenek, de ha nyitva tartják az ablakokat, akkor azért persze kihallatszik minden lárma.

Ahogy fölértem az emeletünkre, egyre erősödött a zene, és már egészen az ajtónál jártam, amikor végre tudatosult az agyamban, hogy még hét elején említette a húgom, hogy szombatra születésnapi bulit szervez. Csak rálegyintettem akkor, úgy tudtam, hogy nem leszek itthon. Ha meg nem leszek itthon, akkor nem is érint a bulija.

Nem volt semmi jó kedvem, ahhoz, hogy most bemenjen közéjük, akik iszogatnak, táncolgatnak, jó hangulatban vígan, én meg ugyanolyan csapnivaló hangulatban vagyok most is, mint amikor Prágában bemásztam a mikrobuszba.

Legjobb lesz, ha a táskámat beteszem a szobámba, aztán inkább átmegyek egyik haveromhoz aludni.

Benyitottam, máris mellbevágott a hangos zenén is átütő élénk kacagás. A bejárat mellett közvetlen nyílik a szobám (azelőtt cselédszoba volt, így távol esik a tulajdonképpeni nagypolgári családi szobáktól).

Amint bementem, egyszerűen földbe gyökerezett a lábam. Az agyam tüstént kikapcsolt.

Hihetetlen helyzet volt, de egy eszméletlenül jó nő feküdt az ágyamban, gyakorlatilag meztelenül.

Álltam az ajtóban bambán, és nem bírtam a szemem levenni róla. A sötét hosszú haja széjjelterült a párnámon, az egyik karja lazán fölnyújtva az arca előtt. Szép volt a válla, a melle meg olyan domború, hogy kiszáradt a szám, ahogy néztem. A dereka és csípője közötti ív annyira szépvonalú volt, bizseregtek az ujjaim, annyira szerettem volna végigsiklatni a tenyeremet a derekán, szaladni a csípőjén át a combjáig. Gyönyörű volt az ágyon ez az ismeretlen nő, abban a gyönge félhomályban, amit az olvasólámpám a testére terített.

Moccanni nem bírtam az ajtóban, úgy csusszant ki a kezemből a táskám, hogy nem is vettem észre, mikor ejtettem el. Még a lélegzetem is visszafogtam, hogy el ne röppenjen a szemem elől ez a csodálatos álomkép - mármint hogy egy ilyen pompás nő van az ágyamon, gyakorlatilag karnyújtásnyira tőlem. Nem is tudom meddig nézegettem őt, minden kis porcikáját nagy gyönyörűséggel itta a szemem.

Annyira kívántam megérinteni őt, megcsókolgatni ezeket a szép hajlatokat, cirógatni, a markomban érezni a formáit, hogy kezdeti bénultságomat leküzdve közelebb léptem mégis.

Akkor vettem észre, hogy a másik kezében meg az én szexujságjaimat látom, amiket esténként szívesen lapozgatok.

Most meg azt kell látnom, hogy megelevenedett a lapok közül az egyikőjük, s épp itt előttem hever.

Az meg külön őrjítően izgatóan hatott rám, hogy elképzeltem, hogy ez a nő kezében az újsággal, mit művelt magával mielőtt elaludt volna, ráadásul pont az én ágyamban csinálta.

Automatikusan nyúltam az övcsatomért, nem az agyam vezérelt (mondom, hogy le volt állva egészen). Csak megnyílt a nadrágom és lecsúszott a padlóig magától, csak ki kellett belőle lépni.

Odahajoltam fölé, finom, izgató lányszaga volt, rezgett a cimpám, amint szimatolgattam. Előbb a vállára adtam egy földerítő puszit, de már akkor megéreztem, hogy nincs visszaút, annyira kívánom ezt a szépséget, hogy nem bírom elvenni az ajkaimat a bőréről.

Utolsó tudatos gondolatommal még leoltottam az olvasólámpámat, becsuktam a szemem is, aztán csak csókoltam a testét, ahol értem. Szerintem, ha tovább folytatom, pusztán attól el tudtam volna élvezni, hogy simogathatom, csókolgathatom ezt a lányt.

Egy pillanatig - de csak egészen halványan - földerengett, hogy talán nem kellene ezt művelnem, talán ellenére lenne a dolog. De azonnal elhessentettem a kósza ellenérvet. Ugyan már! Itt fekszik az én ágyamban, ráadásul gyakorlatilag meztelen. Nem én cibáltam ide. Aztán meg a Play boy - omat nézegette, nyilván játszott is magával egy kicsit, mielőtt betoppantam volna. Nekem van előkészítve a pálya, a saját ágyamban, ezt nem hagyhatom ki.

Amint a hasán vándorolgattam, helyes kis bozontját cirógatva, váratlanul úgy éreztem, mintha kicsit tónusosabbá vált volna a bőre alatt az izom. Mintha megrándult volna egy csöppecskét. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg jól éreztem - e, de azután meg a puha meleg tenyerével végigsimított az oldalamon, érezhetően átölelt. Szóval, nem hogy nem volt ellenem kifogása, hanem együttműködött velem, rászuszogott a mellemre, meg a hasamra.

Ahogy az a párás lélegzet szétfutott a hasamon, beleremegtem tőle. Szinte égnek meredt a szőr a karomon, sőt úgy éreztem, hogy a köldökömig fölfutó fanszőrzet is vigyázzba áll (ha már a "főnök" ilyen mereven feszül - ugye).

Csaknem fölkiáltottam elragadtatásomban, amikor aztán megnyalintotta a hasamon ezeket a szőröket. Mint aki finoman elrendezi az irányukat, óvatosan megnyalta, megcsókolta, sőt máris lejjebb hatolt. Az ágyékom érzékeny bőre remegett az ajka érintésétől és alig - alig bírtam odafigyelni, hogy én micsoda illatos, duzzadt punciba temetem az arcom, csakis arra figyeltem, hogy milyen meleg és puha ajkak érintgetik a farkam... Ahhhh.

Annyira óvatosan kezdte, épp csak megérintette a nyelve csúcsával, mint aki ismerkedik egy idegennel. (Hát, igen, úgy volt.) Csak érintő puszival illette, aztán visszafelé haladtában pedig a két ajka közé fogta, és úgy szájharmonikázott rajta föl - alá, azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban robbanhatok, mert már azon a keskeny mezsgyén egyensúlyozok, amiről már nincs visszaút, csak előre. Már csak az kétséges, hogy mennyire hirtelen lövök a végéig. Amilyen finoman bekapta és szívogatta, szívem szerint órákon át élveztem volna, de sajnos pontosan ez a szenzációs jó érzés tudatosította, hogy nem hogy órákon át, de csak másodperceken múlik, hogy vége lesz. Tudtam, hogy el kéne húzni az ajkai közül, várni vele egy kicsit, de képtelen voltam elvenni onnét. Majd eszemet vesztettem, annyira bizsergett az egész hadműveleti terület.

Megpróbáltam legalább nem erre az eszméletlen jó érzésre koncentrálni, hanem csakis az ő kis fészkére. Gondoltam, hogyha nem figyelek oda az enyémre, hátha tényleg alábbhagy a dolog. Persze tudom, hogy fizikailag már annyira ingerelt helyzetben voltam, hogy a merevedésből egészen visszaesni nem fogok.

Szóval elvontam a figyelmemet onnét, és csakis a nyelvemre koncentráltam, meg az ő puha ölére. Nem nyaltam hevesen, hanem ugyanolyan érintőlegesen próbáltam, mint ő tette velem. Csak cirógattam a duzzadt szirmokat, olykor bekaptam az egészet, kicsit megszívogattam, aztán megint csak az az óvatos kis nyalogatás. Érezhetően fölforrt a kis csésze. Előbb csak a lihegése vált kapkodóbbá, majd a simogatása türelmetlenné, azután mindkét kezét rányomta a tarkómra, és komoly erővel rászorította a fejemet az ágyékára. El se bírtam volna húzódni onnét. No, nem is terveztem persze.

Amikor ennyire odaszorított magához, akkor aztán erősebb ingerre váltottam, és olyan hosszan végighúztam az arcomat az ágyékán, hogy gyakorlatilag az állammal, számmal, orommal meg még a homlokommal is simítottam a punciját.

Már nem csak kapkodón lihegett, folyamatosan nyögdécselt, de ezen közben egy pillanatra sem engedte el a fütykösömet.

Egészen váratlanul - a robbanás előtti utolsó másodpercben - hirtelen megmerevedett a teste, az egész törzse megfeszült. Valahogy úgy éreztem, megpróbál lelökni magáról. Fészkelődött, a tarkómról elemelte a kezét és vaktában kapkodott a sötétben. Hirtelen rájött, hogy mégsem akarja ezt, amit művelünk? vagy a félálomból mégjobban felébredt?De nem hagyhattam, hogy valóban abbahagyja.

Ahogy eddig leginkább élvezte, úgy folytattam tovább. Az ajkam közé fogtam a kis borsóját, úgy szívogattam, szopogattam tovább. Érezhetően máris elolvadt ettől, visszatért az előző tevékenységhez, és lelkesen nyalogatta, szopogatta tovább a dákót.

Nekem már gyakorlatilag nem kellett semmi tovább hogy elszálljak, és csak lebegjek könnyűvé válva, mint valami boldogsággal töltött felhő. Csaknem leálltam egészen a nyalással, annyira csak a magam lebegő felhőjével bírtam törődni.

Finoman rátette a tenyerét a tarkómra, és a fejemet visszabillentette a két combja közé.

Olyan hálatelt lelkesedéssel láttam hozzá a folytatáshoz, hogy akármeddig tudtam volna folytatni, ha kéri. De nem tartott nagyon soká. Néhány hosszú pászta volt, kicsit még szopogattam a feszülő kis csiklóját, és megéreztem, amint a kemény görcsös test, nagy sóhajtás után lágyan elernyed alattam.

Alighogy elélvezett a lány, tüstént visszaesett az alvásba. Mire föltápászkodtam, már teljesen aludt. Gyönyörű szép volt most is.

Ráhúztam a takarót, összemarkoltam a földről a ruháimat, hogy fölöltözzek, és átmenjek a haveromhoz aludni.

Ott egye a fene a prágai vereséget, nem számit!
Szavazz Te is!

Átlag: 6.24 pont (90 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 t.555 2017. 10. 10. kedd 04:58
Jó, 9 pontot érdemel!
#8 zsuzsika 2015. 02. 6. péntek 07:42
Ez tényleg búfelejtő volt.
#7 feherkalman1 2014. 07. 6. vasárnap 12:44
Rendezzen nálam is valaki egy bulit.
#6 papi 2014. 05. 25. vasárnap 07:00
Tetszik
#5 A57L 2013. 11. 9. szombat 04:30
Nem rossz.
#4 tutajos46 2013. 07. 12. péntek 06:03
Néha szeretnék ilyesmit találni az ágyamban.
#3 genius33 2013. 03. 1. péntek 07:09
Hű de sok benne az illusztráció... nyes
#2 rose 2003. 11. 11. kedd 23:30
Nem rossz csak gratulálni tudok!!! 9 pötty!!! Irigylem a lányt. Akik ezt olvassák üzenem h.névsor szerint és hátulról kezdjék olvasni a történeteket!!!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?