A+ A-

Páternoszter 3. fejezet - Ház, A Lomb utcában - 17-18. rész

- 17 -
Egy hosszú, boldog hetet töltöttünk el kettesben, az Őrségben, de nemcsak az a hét volt a boldog. Általában jól éreztük magunkat a következő hetekben, hónapokban. Elsősorban a szüleink de általában a környezetünk, hozzászokott ahhoz, hogy az életformánk fokozatosan átalakul olyanná, amilyen a házaspárok élete. Éjjel nappal együtt voltunk, és időnként férjnek és feleségnek neveztük egymást. Néha, a barátaink előtt is elszóltuk magunkat, akik először nevettek ezen, de később rájöttek, hogy szívesen átvennék tőlünk a szokást, ha ugyanúgy meglelték volna a párjukat, mint mi. Szinte sosem veszekedtünk. Az egyik nyári kerti mulatságon csodálkozott rá Joli a gondolatra.
- Ti nem szoktatok civakodni?
Nagyot néztünk Zsófival.
- Civakodni? Minek? Fontos dolgokban egyet szoktunk érteni, különben nem lennénk együtt. Lényegtelen ostobaságok pedig nem érnek annyit, hogy azzal rontsuk a hangulatunkat, hogy nyűgösködünk a magunk igazáért.
A társaság többi tagja nem figyelt a beszélgetésre, így ez az egyszerű eszmefuttatás nem jutott el minden barátunkhoz, és sokan továbbra sem értették, miként is tudunk nyugodt szerelemben, zökkenők nélkül egymással élni.
Az persze további tényező volt lelkünk békéjének a meglétében, hogy minden munkánkat, teljes odaadással végeztük, és nem volt szükségünk arra, hogy unaloműzés gyanánt egymást szekáljuk.
A Rádióban Júlia kíméletlenül meghajtott bennünket.
Az első napon azzal fogadott, hogy a szalagtárban, már mások elfoglalták a helyünket, és ettől elromlott a hangulatunk, csak akkor tért vissza a jókedvünk, mikor ráébredtünk, hogy csak ugrat, és ezen a nyáron nem a szokásos diák munkakörök közül választ nekünk tennivalót, hanem maga mellé vesz, és gyakornokként foglalkoztat.
- Azt akarom, hogy megszokjátok a pontos és gyors munkát. - mondta, és ezért mindenhez rövid határidőt adott.
Rendre, sorra, minden elképzelhető munkából adott nekünk egy keveset. Szerkesztettünk felvezető szöveget, híreket fogalmaztunk, a riportokhoz anyagokat gyűjtöttünk, szalagokat vágtunk és ragasztottunk iszonyú mennyiségben, és mikor már azt hittük, hogy ebből áll az egész munkánk, kiküldött minket, a helyszíni riportot készítő munkatárssal, tartani a mikrofont. Ez nem jelentett semmi feladatot, Egyszerűen csak elkísértük a riportert, és figyeltünk, hogyan dolgozik.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (94 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#19 Andreas6 2016. 04. 7. csütörtök 06:32
Sokadszor olvasom újra, és még mindig tetszik. Egy bajom van - mást nem zavar? -, hogy annyi benne a felesleges vessző, mint égen a csillag.
#18 Mrs. Yankie 2009. 10. 4. vasárnap 18:08
"Letehetetlen"-nek mondanám, ha nyomtatott formában akadt volna a kezembe! Én és a Párom, nagyra értékeljük a munkádat kedves Remete! Nem mindegyikhez írunk kommentet, de az értékelést nem hagyjuk ki! Így tovább!

Üdvözlettel:
Yankie és Párja
#17 fekszipapa 2008. 08. 16. szombat 22:21
Változatlanul lebiliuncelő írás
#16 komlóci zoltán 2008. 06. 19. csütörtök 15:51
gyönyörü a történet várom a folytatást gyak igy tovább˘.
#15 tilto 2008. 06. 9. hétfő 18:23
Gratuláni tudok csak, és várom a folytatást!Kiváncsi vagyok már,hogy mi történik veletek!
#14 Lemon Orange 2008. 06. 8. vasárnap 23:38
Kedves Remete!

Ismét "csak" gratulálni tudok. Várom a folytatást, folytatásokat. Nem mondom, hogy hurrá-optimizmussal, de azért lelkesen. Az optimizmus hiánya nem a műnek, vagy szerzőjének, hanem sokkal inkább Zsófinak szól. De ez nem baj, ettől még szeretem, hogy egy korábbi rész hozzászólását idézzem, a rádiósnaplót.
#13 józsef 2008. 06. 8. vasárnap 13:26
Megint csak gratulálni tudok!
#12 vanczakp 2008. 06. 7. szombat 19:49
Eddigi legjobb történet sorozat, amit itt olvastam! minden elismerésem :)
#11 Remete 2008. 06. 7. szombat 11:15
Kedves mackómanó, incifinci és Northop!

Köszönöm, hogy követitek a történetet!
Örülök neki, hogy tetszik, amit írtam, ez volt a célom.
A cselekmény folytatásáról előre nem szívesen árulok el bármit is, már csak azért sem, mert ha csak arra lenne érdemes, hogy két sorban leírjam, akkor nincs miért végig olvasni. Azt azonban elárulhatom – remélem, nem teszem tönkre az illúziótokat, - ez nem önéletrajz, s ezt már korában leírtam, ez egy regényes történet, regény.
További jó olvasgatást kívánok, és üdvözöllek benneteket, meg azokat is, akiknek most nem válaszoltam külön, és azokat is, akik csak olvasnak, és plusz pontokat adnak, de nem írnak véleményt. Egyszóval mindenkit.
#10 mackómanó 2008. 06. 7. szombat 07:50
Nagyon vártam és várom a folytatást. Köszönöm hogy ilyen tartalmas irást tudok hétről hétre olvasni.
Csak így tovább.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy ez kitalált mű, vagy valóban megtörtént történet.
#9 incifinci 2008. 06. 7. szombat 01:37
Már megint éjjel fél kettő van ...
#8 Northop 2008. 06. 6. péntek 19:39
Nem tudom, de én egy tragédia előszelét vélem felfedezni az írásodban. Azért bízok benne, ha így ís lesz, egy deus ex machina megoldást fog nyujtani. Kezdek lélekben kötődni a két fiatalhoz, várom a folytatást.
#7 Remete 2008. 06. 6. péntek 18:40
Nem a történetnek van vége, hanem a naplónak.
Sztem a jövő héten magtudod.
Köszi a figyelmet.
#6 Skyline 2008. 06. 6. péntek 18:21
Mi történt Zsófival?
#5 Olvasó 2008. 06. 6. péntek 14:59
Türelmetlenül várom a következő részt! :)
#4 Remete 2008. 06. 6. péntek 09:10
Kedves Mylo!
Köszönöm!
A folytatások agyjából hetente következnek.
#3 Mylo 2008. 06. 6. péntek 01:35
Szia!

Nagyon jó történet volt. Attól függetlenül, hogy ez nem éppen egy irodalmi oldal, itt is jó helyen van. Remélem lesz folytatás. Ha nem gond, akkor rengeteg íróval ellentétben, beírhatnád, hogy mikor körülbelül :)
Csak így tovább.
#2 Mylo 2008. 06. 6. péntek 01:34
Szia!

Nagyon jó történet volt. Attól függetlenül, hogy ez nem éppen egy irodalmi oldal, itt is jó helyen van. Remélem lesz folytatás. Ha nem gond, akkor rengeteg íróval ellentétben, beírhatnád, hogy mikor körülbelül :)
Csak így tovább.
#1 Törté-Net 2008. 06. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?