A+ A-

Filmkészítés házilag

Soha nem hittem volna, hogy a pornófilmek gyártásából milliomosnak lehet lenni, de ez van. Kínnal-keservvel, de sikerült. Hogyan? Ezt szeretném elmesélni. Az egész valamikor december közepén kezdődött.
1. fejezet: Egy jó hír
- Jó reggelt, szépfiú! - szólt a főnöknőm ezen a szépnek ígérkező reggelen. - Gyere be hozzám, légyszíves!
- Hmm, milyen kedves ma reggel. Furcsa! Valami baj van? - gondoltam magamban és bementem hozzá az irodába.
- Nos, ülj le! Van egy jó hírem, meg egy rossz!
- Tényleg?
- Melyiket akarod hallani először?
- Nekem mindegy!
- Akkor először a jót! Kapsz egy nagyobb összeget készpénzben. Tudom, hogy nem túl sok, de ennél többet nem tudok adni.
- Ha ez a jó hír, akkor a rossz már nem számít.
- De igen! Ugyanis ezt a pénzt végkielégítésül kapod. A mai nappal elbocsájtalak az állásodból.
- Hogyan? Ezt nem értem!
- Pedig egyszerű! Az utolsó pár hónapban drasztikus létszámleépítéseket kellett végrehajtanunk, mint ezt te is tudod. Sajnos eljött a te időd, tőled is meg kell válnunk. Lásd be végre, hogy nem értesz a kereskedelemhez. Nem vagy jó szervező! Alig 6 %-kal nőtt a piaci forgalmad, ami szinte semmi.
- De hát a cégátlag 5,8 %.
- Ezt honnan tudod?
- Mert mint minden részvényes, így én is megkapom a rendszeres beszámolókat. 2,5 %-os tulajdonos vagyok.
- Sajnálom. Ettől nem változik meg a döntésem! Tessék tudomásul venni: a mai nappal ki vagy rúgva! És ha elfogadsz egy jótanácsot: soha ne menj a kereskedelem közelébe se!
2. fejezet: Ahogy teltek a napok...
Teljesen összetörtem. Erre nem számítottam. A cég alapításakor én is beleadtam a kevéske spórolt pénzemet, mint tőkét, így azt hittem, hogy a helyem bombabiztos. Hát itt álltam 25 évesen és állástalanul. Ahogy teltek a napok, úgy kezdtem egyre jobban belezuhanni valami különös apátiába. Egyre jobban nem érdekelt semmi, egyre inkább magam alatt voltam. Jó, eladtam a cégbeli részemet, persze mélyen ára alatt, és kaptam is érte 270 ezer forintot, valamint megkaptam a végkielégítésemet, 130 ezret. A semminél több, ez tény, de erre nem lehet alapozni a jövőt! Nekem pedig egy egész életet kellett leélnem. Semmi ötletem nem volt. Nézegettem az újságok álláshirdetéseit, de nem találtam semmit.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.64 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 26. szombat 22:49
Nemlesszmár folytatása?
#3 Pavlov 2008. 06. 2. hétfő 20:43
Nekem is ismerős volt, bizony.
#2 Anikó 2008. 06. 2. hétfő 14:10
Pár évvvel ezelőtt, már olvastam.
#1 Törté-Net 2008. 06. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?