Páternoszter 3. fejezet - Ház, A Lomb utcában - 14-16. rész

– 14 -

Reggeli után, valahogy nem volt kedvünk semmi máshoz, csak a gyors induláshoz. Szerettünk volna minél hamarébb eltűnni a környékről, ahol ha nem is vétettünk semmi hibát vállalt kötelezettségünkhöz képest, mégis éreztük magunkat. Másnap, hétfőn, már beláttuk, hogy ez csak a feszült pillanatok utáni depresszió következménye volt, hiszen a rendőrök tudták a dolgukat, velünk nem tettek feleslegesen semmi dolgot, és alapjában véve, valami ilyesféle végkifejletre számíthattunk, mikor elvállaltuk a küldetést. Mégis más dolog egy íróasztal mellett fogadkozni, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, és más dolog, hasra vágódva lapulni az avarban, egy idegen ország állig felfegyverzett lövöldöző rendőreitől körülvéve.
Szinte csak a legszükségesebb pillanatokra álltunk meg útközben, és az eltelt nap eseményei után, jelentéktelen megterhelésnek számított a csaknem ezer kilométeres autóút megtétele hazafelé. Bár kicsivel nyolc után indultunk, még nem volt este hat, amikor hazaérkeztünk.
Otthon, aztán várt ránk a feladat, hogy kíméletesen, a valóságot el nem tagadva, de a drámai részleteket mellőzve elmeséljük a történteket.

Hétfőn reggel megint összetalálkoztunk Nyuszóval, és bár most nem volt hideg, mégsem hagytuk ott a buszmegállóban.
– A nagymama, meg a Kis Piroska megint a lompos mellett aludtak? – dévajkodott.
– Így volt. – bizonygatta Zsófi is. – Csak most a nagymama, meg Piroska együttes erővel elnyiszálta a nyakát, és a lompos farkú dög, nem rémisztgetheti többé az erdőben bóklászó kirándulókat.
Nagyot nézett Nyuszó. – Ezt nem értem.
– Nem baj. – legyintettem. – Kezdetben mi sem értettük, de most már lassan kezdünk megnyugodni, miután kipurcant a .
Zsófival hahotázni kezdtünk, és Nóri még kevésbé értette a dolgot, de ez egy cseppet sem zavarta meg a mulatságunkat.

Kovalcsik felállt az asztala mögül, és elénk jött az ajtóhoz, hogy kezet rázzon velünk.
– Gratulálok . Derekasan megálltátok a helyeteket.
– Azért örülünk, hogy vége van. – mondta Zsófi.
– No! Nem volt jó autókázni más költségén Európa útjain?
– Igen is meg nem is. Amikor kirándulássá alakult a dolog, akkor jól éreztük magunkat, de azért néha elrontotta a kedvünket az, hogy a költségeket végül is néhány rászedett, szerencsétlen flótás fedezi, akik igazából a teremtik meg a fedezetét a túrázgatásainknak.