A+ A-

Múzeumok éjszakája 2. rész

Sziasztok, Regi vagyok, talán még emlékeztek a Múzeumok éjszakájára. Bár Anna megosztotta veletek a mámoros éjszaka folytatását, azonban azóta jó pár hónap múlt el, nem tétlenül...
Akárhányszor találkoztunk kimondva kimondatlanul tudtuk, mi is az a huncut kis mosoly a szánk sarkában, sok minden történt és mi még sem tudtunk soha haragudni egymásra és a titkunk is a miénk maradt. Áskálódások és egymásnak ugrasztások hada indult meg egy munkahelyi viszály miatt, mi sem maradtunk ki, senki nem tudta a titkunk így próbáltak egymásnak ugrasztani minket. Hónapokig nem találkoztunk, mivel én nem dolgozhattam, de azért néha telefonon beszéltünk. Semelyikünk nem kérdezet rá, mi a helyzet, hogy tovább. Aztán újra munkába álltam, nap, mint nap találkoztunk, de semmi különös nem történt míg az egyik reggel kollégáinkkal nem törődve közölte a konyhában felém hajolva: "Veled álmodtam!". Szóhoz sem tudtam jutni, csak a sajtos melegszendvicset ejtettem el kétszer. Azt hittem megzavarodom. Nem tudtam mit tegyek, de éreztem, hogy most rajtam a sor és miután az első lépést ő tette meg, nekem most vagy reagálnom kell erre, vagy... de ezt hagyjuk is. Tudtam, hogy akarom a folytatást. Valahogy úgy alakult a délelőttünk, hogy kizárólag pár ember maradt bent a munkahelyünkön. Az ő irodájukban azonban csak ő egyedül. Véletlenül arra volt dolgom és úgy, mintha nem is tartanám fontosnak, rákérdeztem, hogy mit is álmodtál. Szelíden elpirult és lágy hangján magyarázkodni kezdett.
- Nyugi. Csak kérdeztem, kíváncsi vagyok!
- Ööö, inkább leírom. - mondta, de már sajnáltam olyan elcsukló volt a hangja.
- Jó, de siess, már nagyon kíváncsi vagyok. - Huncutul kacsintottam és kisétáltam az irodából.
Mire visszaértem az irodámban már megérkezett az e-mailje. Természetesen pajkos körül írással, hogy semmire nem emlékszik pontosan, de jó volt. A válaszomat nem küldtem el egyből, inkább felidéztem a már megtörténteket. Éreztem, hogy nem bírok tovább magammal, muszáj magamhoz nyúlni. Lassan lehunytam a szemem és már éreztem az illatát, az érintését, az ágyéka melegségét. Minden erőmet összeszedve, kurtán azt válaszoltam: "Folytatás?", szinte azonnal jött a válasz: "Mikor, hol?" - "ITT és MOST".
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.63 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 04. 20. vasárnap 08:35
Ez már nem tetszett.
#1 Törté-Net 2008. 05. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?