Páternoszter 3. fejezet - Játszadozások - 12-13. rész

– 12 -

A recepcióst hidegen hagyta, hogy hány évesek vagyunk, és az is, hogy egy szobát kérünk ketten. Azzal se törődött, hogy vajon férj feleség vagyunk-e, vagy sem. Egykedvűen kiállította a bejelentőt az útlevelünk alapján, és átadta szobánk kulcsát.
Mindkét kezünk tele volt táskával, úgy mentünk fel a liften. Torkomban dobogott a szívem. Alig tettem túl magam a feszültségen, amely a csempészet ténye okozott, máris várt rám a következő próba, megállom-e a helyem, mint férfi, a szerelmemmel töltött hétvégén.
Magunkra zártuk az ajtót, és hirtelen elbizonytalanodtunk. Lélekben hetek óta készültünk első szeretkezésünkre, és most, amikor itt volt az ideje, visszarettentünk. Láttam, hogy nem csak én vagyok bizonytalan, de a Zsófi is elfogódott. Kabátját nagy gonddal akasztotta be a szekrénybe, aztán kirakodott a táskájából. A felsőruhákat akasztókra tette, a fehérneműket, polcokon rendezte el. Látta, hogy ügyetlenül téblábolok körülötte, így szó nélkül nekilátott, az én táskámat is kiüríteni, és szép rendben elhelyezni a saját ruhái mellett. Hétköznapi mozdulattal fogta a trikót, alsónadrágot, és ugyanannak a polcnak a másik felére tette, amelyen az ő bugyija, kombinéja volt.
Az egyszerű munka, amelyet otthon a család fehérneműjével már számtalanszor elvégzett, megnyugtatta, és bennem is oszlott már a feszültség. Kivártam, míg végez, aztán magamhoz húztam, és megöleltem. Állva csókolództunk egy darabig, mintha félnénk megközelíteni az ágyat. Pár perc múltán kibontakozott ölelésemből, és folytatta a rendrakást. Odakészítette a hálóruháját az ágyba, és mellé fektette az én pizsamámat is.
Hazatelefonáltunk szüleinknek, megnyugtatva őket arról, hogy még mindig nincs semmi bajunk, aztán ismét bezárkóztunk a saját, kétszemélyes világunkba.
Megfogtam két kezét, és a szemébe néztem. – Zsófi! – nehezen jött a folytatás – Azt ígértem, hogy soha nem fogok veled . – kicsit közelebb húztam magamhoz. – Ma este szeretnék veled szeretkezni, de nem úgy, hogy az kedved ellenére van. Ha meggondoltad magad, akkor nem teszünk többet, mint amit eddig is tettünk bármikor, de én szeretném, ha egymáséi lennénk. Mondd meg őszintén! Akarod?
Megcsóválta a fejét, a lenyugvó nap sugarai szétszóródtak repkedő hajfürtjein.
– Azt hiszed, hogy azért autóztam veled ötszáz kilométert, hogy most visszarettenjek? Azért szedem a tablettákat, hogy ne legyek a tiéd? – Megszorította a kezem, és lassan, szótagolva kimondta – A-ka-rom.