A+ A-

Kémnő fogságban

A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 4. része
Készült: 2003.03.17. - 2003.05.18.
1. MAGÁNYOS FANTÁZIÁLÁSOK

Az az igazság, hogy őszintén szerettem volna elfelejteni, ami azon a nyáron történt, de egyszerűen képtelen voltam rá. Még hónapokkal az utolsó találkozásunkat követően sem tudtam kiverni a fejemből Róbert gúnyos vigyorát, amivel elbúcsúzott tőlem. Azt a kéjesen elégedett, leplezetlen mosolyt, mikor kiengedett a lakása ajtaján, barátságosan közölve, hogy én vagyok a kedvenc rabszolganője és mielőbb látogassam meg újra.
Persze eszem ágában sem volt visszamenni hozzá. Sőt, többször megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem akarom látni azt a szadista, perverz férfit, aki oly durván ellátta a bajomat a legutóbbi randevúnkon. Szóval okultam a történtekből. Sőt, ha később netán összefutnék vele valahol az utcán, úgy fogok tenni, mintha nem is ismerném. Inkább elfordítom a fejemet, minthogy még egyszer lássam a képét és szóba kelljen állnom vele. Igazság szerint nagyon szégyeltem magam utólag az egész ügy miatt, amit csak magamnak köszönhettem. Még jó, hogy nem futottunk össze később, mert nagy a város és kicsi az esélye egy véletlen találkozásnak. Idővel majd csak elhalványul az emléke az elszenvedett bántalomnak, ahogy sebeim beforrnak nem csak a testemen, hanem a lelkemben is.
Több, mint egy hétbe tellett, hogy nagyjából felépüljek a verésből, amit augusztusban tőle kaptam. Az első három éjjelen csak hason fekve tudtam aludni, elég nyugtalanul, mert folyton felriadtam a farizmaimban lüktető, tompa fájdalomra. Végül kénytelen voltam altatót bevenni, hogy rendesen kipihenhessem magam. Elég lassan teltek így a napok otthon, teljesen egyedül, mivel kénytelen voltam szabadságot kivenni a munkahelyemről a sajátos altáji problémám miatt. A főnökömnek azt hazudtam a telefonban, hogy erős menstruációs görcseim vannak, így nem firtatta kimaradásomat a hostess szolgálattól. Napközben folyton puha párnát kellett magam alá raknom, hogy egyáltalán leülhessek felsebzett fenekemre. Végül minden székre tettem egy párnát vagy szivacsot, de persze többnyire csak hasaltam vagy álldogáltam a szobában, a helyzetemen keseregve.
A pálcázás vérvörös hurkákat rajzolt gömbölyded ülepemre, amik gyorsan elszíneződtek, kék és lila zúzódásokká csúnyulva. Kezelés gyanánt minden nap háromszor kentem be óvatosan a popsimat egy drága bőrregeneráló krémmel, amit kifejezetten a sebhelyek eltüntetésére találtak ki. Még jó, hogy ezt vény nélkül is be lehet szerezni a gyógyszertárakban. De így is kínosan sokáig tartott a szobafogságom, ami alatt csak egyszer merészkedtem ki lakásom csöndjéből, hogy a közeli boltban bevásároljak.
Azokban a napokban sűrűn nézegettem a fürdőszoba tükörben makacsul sajgó, meggyötört alfelemet. Nem tetszett a látvány, bevallom őszintén. Hosszú szenvedéssel kellett fizetnem azért a rövidke perverz gyönyörért, ami belehajtott ebbe az őrültségbe. S bizony mélyen szégyeltem magam a döntésem miatt. Az utolsó csíkok úgy három hét után halványultak el érzékeny bőrömről, köszönhetően a gondos ápolásnak. Egy hónap múlva pedig nyoma sem maradt a kegyetlen vesszőzésnek.
Aztán csak teltek a hónapok és én egyre jobban egyedül éreztem magam. Akadtak ugyan udvarlóim, nem is kevés, akikkel főleg a munkám kapcsán ismerkedtem meg, de egyikük iránt sem tudtam csöppnyi vonzalmat sem érezni. Sorra leráztam magamról a próbálkozókat, pedig volt köztük néhány egészen szemrevaló hapsi. A barátaim és barátnőim többségével is valahogy megszakadt a kapcsolatom. Ők nem kerestek, én pedig jól elvoltam nélkülük.
A szabadidőm javát otthon töltöttem, magányosan. Olvastam, tévéztem és lustálkodtam céltalanul. Vagy maszturbáltam, órahosszat simogatva a lábam közét kéjes örömmel, lazán kiterülve a vetetlen ágyon. Lehunyt szemmel fantáziáltam mindenféléről, izzasztó erotikus kalandokról jóképű, izmos férfiakkal. Ahelyett, hogy inkább a való életben adtam volna oda gyönyörre szomjazó testemet nekik. És ilyenkor rendszeresen betolakodott az elmémbe Róbert markáns arca...
Ezt a fickót nem lehet csak úgy elfelejteni. Szívdobogtatóan sármos, magas, izmos testű és nagyon határozott személyiség. Olyan, akitől megremeg a lányok combja ha rájuk villantja széles mosolyát, igéző szemeit az utcán. Biztos nagyon sok csajjal lehetett már dolga, és azok boldogan borultak a lába elé, megadva magukat neki. Nem tudom hány éves lehet, de biztosan fiatalabb harmincnál. A legszebb férfikorban van. Tapasztalt, ismeri a nőket és nagyon tud bánni velük. És a szexben nincsenek gátlásai...
Önkielégítés közben egyre többször kaptam magam azon, hogy egy idő után róla ábrándozom. Gondolatban újra végigélem azt a három találkozásunkat, amik nyomán - úgy érzem - alapjaiban változott meg az önmagamról, a női mivoltomról alkotott képem. Teljesen átformálta az önértékelésemet a pasas, és nem feltétlenül előnyére.
Élesen láttam magam előtt, ahogy rám néz, szuggesztív tekintettel, s pontosan tudja, mit akarok és miért. Róbert valahogy belelát a gondolataimba, ismeri legtitkosabb vágyaimat, félelmeimet. Ez még nem lenne baj, csakhogy kíméletlen precizitással meg is valósítja őket.
Bevallom, félek vele újra találkozni, bár ugyanakkor vágyom is rá. Az érintésére, a simogatására, a mélyen zengő hangjára. És ez a felismerés őszintén megrémiszt, sőt elborzaszt. Félek attól a gondolattól, hogy mennyire szeretném, ha újra a rabszolgája lehetnék, engedelmesen tűrve, hogy erőszakot tegyen pőre testemen.
A nyár hamar véget ért, s átadta helyét az esős őszi hónapoknak. Október elején futottam össze az utcán Szilviával. Mivel régóta nem találkoztunk, beültünk egy közeli kávézóba csevegni kicsit. Épp mindketten ráértünk, hát kölcsönösen kitárgyaltuk az elmúlt hónapok eseményeit egymásnak.
A barátnőm sugárzóan szép és elegáns volt most is, mint mindig. Hosszú, természetes szőke haját vastag copfba fonva viselte, hogy ne kócolja össze az utcán süvítő hideg szél. Drága, drappszínű kosztümöt viselt, arcát diszkrét smink díszítette. Szilvia igazi úrinő, akinek lábai előtt hevernek a pasik. Ennek ellenére mégis egyedül él, a munkájának szentelve ideje nagy részét. Csupán egy férfi van évek óta az életében, akit alkalmanként meg szokott látogatni - a legnagyobb titokban. Azt a fickót, akire én is gyakran gondolok mostanában.
Róbert ugyanis hímkurva. Abból él, hogy jómódú, csinos hölgyeket igyekszik boldoggá tenni, teljesítve minden kívánságukat. Fő specialitása a perverz, erotikus női vágyak kielégítése, amin szado - mazo, megkötözős és megalázós dominancia játékokat kell elsősorban érteni. Szilvia adta meg nekem a telefonszámát, felajánlva a különleges lehetőséget. Egyáltalán nem volt féltékeny, mikor megtudta, hogy nyomban meglátogattam a pasast.
Róberthez szerintem sok nő jár fel a belvárosi lakásába. Valóságos háreme van, aminek a nyáron én is tagja lettem, igaz csupán három alkalomra. Muszáj volt kipróbálnom, egyszerűen nem hagyhattam ki a lehetőséget. Extrém izgalmakra vágytam, s a férfi nem okozott csalódást. Sőt! Bőven túlszárnyalta legvadabb fantáziáimat is.
Aztán mégis úgy döntöttem, főként a fájdalmas tapasztalatok nyomán, hogy elég volt belőle. Nem vagyok én rabszolga, hogy minden alkalommal megverjenek, mint szódás a lovát! De a szexuális vágy nagy úr. Az egyszer megízlelt, tiltott gyönyörnek nehéz ellenállni a későbbiekben. Én azért megpróbáltam, úgy gondolva, erősebb vagyok lélekben.
Szilvia velem ellentétben rég megadta magát perverz vágyainak. Ő élvezte amit kapott az urától. Mikor bizalmasabb témák felé terelődött a beszélgetésünk, elmondta, hogy alig két hete járt legutóbb Robinál, aki tudva, hogy barátnők vagyunk, megkérdezte, miért nem látogattam meg őt mostanában.
Meglepett, hogy a férfi érdeklődött utánam, s a lelkem mélyén kicsit örültem is neki. Talán mert hízelgett a női hiúságomnak, hogy egy olyan hapsiról van szó, akinek lábai előtt hevernek a város legszebb lányai. Őszintén bevallottam Szilviának, túl fájdalmas büntetésben volt részem mindhárom alkalommal, de főleg utóljára, amikor megbüntetett a késésem miatt. Nem akarok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. A barátnőm figyelmesen hallgatott, nem szólva közbe. Aztán elmondta, hogy ő minden hónapban eljár Robihoz, már két éve, és egész jól tűri a kikötözést és az ütleget, a maga kérte erotikus tortúrákat. És mindig nagyon pontosan érkezik a találkákra...
- Robi hiányolt téged Edit! - jegyezte meg végül, lebiggyesztett ajakkal. Nem tudom, mire utalt nála ez a kósza fintor, de nem is érdekelt igazából. Az öröm és félelem furcsa elegye áradt szét bennem a szavai hallatán. Ezek szerint nem felejtett el a fickó! Nyilván nagyon élvezte a szadista megdolgozásomat.
- Nem érdekel! Nekem nem jött be a pasas. Túl durva volt. - mondtam határozottan, lezártnak tekintve az ügyet. - Hagyjuk ezt a témát és beszéljünk másról!
Csevegtünk még pár percig, aztán a barátnőm az órájára nézve megállapította, hogy fontos dolga van. Fizetett és sietve távozott a kávézóból. Én meg ráérősen haza bandukoltam, egyre azon a kijelentésén tűnődve. Robi hiányolt engem...! Vajon miért?
Aznap este minden addiginál hevesebben masszíroztam a csiklómat és dörzsölgettem a szemérmemet, lehunyt szemmel nyújtózva végig az ágyamon. Tudatomban a Róberttel való találkozások képei peregtek, újra és újra. Ezerszer is átéltem azokat a perceket, kéjes borzongással, amiket jobb szerettem volna inkább elfelejteni. A szenvedély tüze perzselte a testem, megbizsergetve a puncimat, s én tehetetlennek éreztem magam ezzel a mindent elsöprő, vadállatias erővel szemben.

2. NYILVÁNOS INZULTUS

Másnap délben különös dolog történt velem. Épp a buszra vártam a belvárosban, egy meglehetősen zsúfolt helyen. Köröttem összetorlódott a tömeg, rengeteg ember jött - ment a megálló és a metrólejárat közti területen. Az én buszom még nem érkezett meg, ezért türelmesen vártam a soromra, élvezve a felhők közül előbukkanó meleg, őszi napsugarakat, amint átsziporkáznak a városi szmogon.
Hirtelen erős ütést éreztem csattanni a fenekemen. Valaki, nyilván egy férfi pimaszul nagyot csapott a tenyerével a hátsómra. Felnyögtem meglepetésemben, magamhoz térve a céltalan bámészkodásból. Ez meg mi volt? Méltatlankodó tekintettel fordultam hátra, a szemtelen illetőt keresve önkéntelenül. Bal kezemmel inzultált testrészemhez kaptam, ösztönösen védeni próbálva azt egy újabb ütéstől. Talán egy régi ismerősöm az? Valaki, aki felismert és úgy gondolja, jópofa dolog eme durva módon üdvözölnie az utcán?
Két középkorú nő és egy idős, hajlott hátú férfi állt mögöttem, a beérkező buszt bámulva. Mellettük emberek siettek el, láthatóan csak a maguk dolgával törődve. De senki sem foglalkozott velem, hiába fordultam körbe tanácstalanul, nem értve a helyzetet.
- Hé! - kiáltottam fel dühösen, a mellettem állókat bámulva, akik közül néhányan bambán pislantottak vissza rám. Senki sem törődött az apró incidenssel. Sőt, szerintem észre sem vették, mi történt. Az emberek sűrű sorokban nyomultak előre a járdán a közeli metrólejárat irányába.
- Ki volt az? - kérdeztem zavarodottan, magamhoz szorítva kistáskámat. Egyszerűen nem értettem a helyzetet.
Egy pasas valamiért jókorát csapott a seggemre az előbb. Aztán azonnal odébb állt, nem várva meg tettének esetleges következményeit. Hiába kapkodtam a fejem, az arcok összemosódtak a tömegben. Talán ő volt az? Vagy az a magas fickó? Aki ott siet, lehajtott fejjel? Netán a társa? Meglehet. Most biztosan jót mosolyog magában a disznó és örül a durva poénnak.
Furcsa izgalom és tehetetlen harag tolult föl bennem a hirtelen inzultálás miatt, ahogy ott ácsorogtam, bizalmatlanul méregetve a közelemben beszélgető férfiakat. Nyilván valakinek megtetszett a szűk szabású, sötétkék farmernadrágba bújtatott, szépen gömbölyödő fenekem, és hirtelen indíttatásból úgy döntött, ezen a sajátos módon fejezi ki a velem kapcsolatos véleményét. Az egész csak egy pillanatig tartott, s nem volt folytatása. Én mégis egész nap ezen rágódtam utána, vegyes érzésekkel próbálva megemészteni a történteket.
Nem mintha annyira fájt volna a paskolás. Sőt! Kis túlzással még kellemesnek is nevezhetném a dolgot más körülmények között. Inkább azért ingerelt föl, mert a kedvenc erotikus fantáziámat idézte fel bennem.
A lehetőség, hogy egy férfi a fenekemre csaphat az utcán (bármi okból), már sok éve ott kószál a fejemben, izgalmas meglepetésként várva a megvalósulásra. És most hirtelen bekövetkezett a dolog, méghozzá nagyjából úgy, ahogy korábban elképzeltem. Nyilván a sors akaratából történt. Csak azt kaptam, amit annyira szerettem volna.
Fiatal korom óta felizgatnak az olyan szituációk, amikor a férfiak különböző okokból a lányok fenekére csapnak. Láttam már ilyet élőben nem egyszer a középiskolában, az éjszakai szórakozóhelyeken vagy az utcán. Néhányszor még filmekben is, és ilyenkor gyakorta fölmerült bennem a gondolat, hogy mi történne vajon, ha történetesen az én popsimról lenne szó.
A pubertáskorom óta tisztában vagyok vele, hogy kimondottan formás hátsó fertályam van. Amit ráadásul szeretek szorosan testhez álló nadrágokba vagy szűk szoknyákba burkolva riszálni a fiúk előtt, finom kacérsággal. Tudom, hogy ezért aztán sokan megnéznek az utcán, és örülök neki, hogy tetszem a pasiknak. Legalább tucatnyi alkalommal előfordult már, hogy a férfiak, akiket ismertem, játékosan odacsaptak nekem, netán belemarkoltak az ülepembe különböző indíttatásból. Elismerően vagy játékosan, udvarlási célzattal, netán figyelmeztetően. Én pedig mosolyogva, megjátszott haraggal méltatlankodtam szemtelenségükön, ahogy illik, miközben végigfutott testemen a kéjes borzongás az ütés nyomán.
Azt hiszem, mindez a gyerekkori élményeimnek köszönhető, mikor az apám büntetésül többször elfenekelt. Akkor még igen hirtelen haragú ember volt, aki rossz szemmel nézte kislányos csínytevéseimet. Körülbelül öt - hat alkalommal fordult elő, hogy valamiért a térdére fektetett és kérges tenyerével megcsapkodott. Anyám pedig nem védett meg, sőt többször kijelentette, hogy megérdemeltem. A lelkem mélyén máig ott van a félelem a testi fenyítéstől, ha úgy érzem, valamit nagyon elszúrtam az életben. Aztán valahogy ebből az érzésből fejlődött ki az évek során az a perverzió, mely Róbert karjai közé sodort. Ő persze örömmel vállalta, hogy odacsap a szépen gömbölyödő testrészemre, nem csak egyszer és nem csak játékosan...
Ma pedig a tömegben valaki pont az én fenekemet választotta, hogy gyakorolja rajta a paskolgatást erős tenyerével. Kár, hogy valószínűleg sosem fogom megtudni, ki volt az és mi indította ezen merészségre. De a férfiak már csak ilyenek, szeretik az olcsó örömöket, főleg ha utána megúszhatják a felelősségre vonást.
Az incidens most arra késztetett, hogy szembenézzek a lelkemben kavargó ellentétes érzésekkel. Hosszas tűnődés után végül rájöttem, alighanem hiába kerülöm el Róbertet, a végzetem elől nem menekülhetek. Így vagy úgy, de ezután is számíthatok majd arra, hogy efféle szexuális zaklatással adják tudtomra a férfiak mohó vágyaikat. Némi fatalizmussal azt is mondhatnám, az a sorsom, hogy időnként kikapjak tőlük. Akár akarom, akár nem. Mert megérdemlem...
Aznap este, elalvás előtt vadul maszturbáltam a sötétben, meztelenül négykézlábra állva az ágyamon. A sunámat és a fenekemet simogattam türelmetlen mohósággal. Azt képzeltem, hogy egy arctalan férfi odalép az ágyamhoz és a tenyerével nagyot csap időnként a merészen felkínált tomporomra. Aztán simogatni kezd, ujjaival gyöngéden benyomulva a farpofáim közé, hogy megcirógassa a lyukamat. Egészen addig fantáziáltam a dolgon, egy kis vibrátort tolva föl hüvelyembe, mígnem forró lobbanással áradt szét lucskos nemiszervemből az orgazmus gyönyöre. S miközben halkan nyögdécselve élveztem, felmeredő popsival ringatózva az ágyon, és arcomat a párnámba fúrva, tudatomban megjelent a mögöttem álló férfi képe. Amint gúnyos mosolygással figyeli elégedett szuszogásomat. Róbert volt az.
Ezen az éjjelen órákig gondolkoztam, forgolódva az ágyamon, mit csinálhatnék a perverzióval, amiről leszokni nem tudok. Vágyom rá, hogy elfenekeljenek, mielőtt meghágnának. Ez tény. Nehezen sikerült döntésre jutnom, mert a fájdalomtól való félelem és a kéjre áhítozás érzése összekeveredett bennem. Képtelen voltam feldolgozni a nyilvánvaló ellentmondást. Vajon miért van az, hogy ami igazán jó, és élvezetes az életben, az vagy törvénytelen vagy erkölcstelen vagy egészségtelen? Abnormálisnak éreztem magam és egyelőre képtelen voltam megbarátkozni a helyzetemmel.
Mielőtt elnyomott volna az álom, odáig jutottam, hogy talán nem ártana többet megtudnom Robiról.

3. LESKELŐDÉS

A téli hónapokban hirtelen rengeteg dolgom akadt, nem értem rá sokat filozofálgatni a Róberthez fűződő perverz vonzalmamon. Karácsonykor kaptam a szüleimtől egy autót, hogy gyakrabban meglátogathassam őket. Vidéken élnek, alig egy órányira a fővárostól, és máig támogatnak anyagilag, hogy független életet élhessek, mielőtt férjhez mennék és nekilátnék gyerekeket szülni.
Szilveszterkor összemelegedtem egy barátságos, jóképű fickóval, és egyszer le is feküdtem vele. Nem volt nagy szám, az viszont annál inkább, mikor megtudtam, hogy a szép szőke felesége mekkora patáliát rendezett amikor megtalálta a hosszú, fekete hajszálaimat a pasas kabátján és az ingén. A srác nem mondta, hogy nős. A jegygyűrűjét sem viselte, úgyhogy facérnak hittem naivul. A kapcsolat kellemetlen véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna, de nem bántam különösebben a dolgot. A promiszkuitás sosem volt rám jellemző. Én hűséges típus vagyok. Szeretek kitartani a választott férfi mellett.
Tavasszal újra összefutottam Szilviával, aki megint közölte velem, hogy Róbert érdeklődött utánam, de ismét nemet mondtam a lehetőségre. Épp nagyon sok dolgom akadt a munkahelyemen. Április elsejével azonban hirtelen elbocsátottak, létszámleépítés ürügyén a hostess szolgálattól. Valójában persze azért, mert nem voltam hajlandó lefeküdni egy híres és gazdag közéleti személyiséggel, aki szemet vetett rám. A fickó megsértődött, mikor közöltem vele, hogy nem vagyok kurva és valószínűleg az ő közbenjárására tették ki a szűrömet a cégtől. Ez bizony rossz április elsejei tréfa volt, haragudtam is mindenkire napokig. Innentől kezdve rengeteg szabadidőm lett, s mivel pénzem volt még bőven, úgy döntöttem, nem fogok sietni egy új munkahely után. Kicsit lazítani akartam és élvezni az életet. Nomeg leskelődni Róbert után, aki állandó partnerem lett az utóbbi hónapokban maszturbálás közben, igaz csak gondolatban.
Azt már tudtam Szilviától, hogy a srác naponta csak egy nőt hajlandó fogadni, általában délután vagy a kora esti órákban. Ennyit bír el a férfiassága. Hétvégén nem dolgozik, bejelentkezni pedig telefonon kell hozzá, mintha az orvosához menne az ember lánya. Ez találó hasonlat, el is nevettem magam rajta, mikor eszembe jutott. Hát igen, a női test eme szakértő doktora tényleg alaposan leápolt engem amikor nála jártam. Napokig sajgott utána a fenekem, járni is alig tudtam tőle.
Az autóm - egy kis, sötétkék városi modell, amit kimondottan egyedülállóknak terveztek - most jól jött a tervezett megfigyeléshez. Az első szabad napomon odahajtottam vele abba az utcába és leparkoltam a kérdéses ház előtt. Tudni akartam, kik járnak a férfihoz, felkínálva testüket mindenféle perverz játékra.
Vajon hányan lehetnek a háremének tagjai? Mind olyanok, mint én, fiatal szingli nők vagy akadnak idősebbek is? És egyáltalán, hogyan toborozza az új lányokat? Ez nem olyasmi, aminek ki lehet tenni egy nagy cégért meg reklámozni a lapokban. Bár ki tudja? Manapság már annyiféle szexújság van, tele perverz hírdetésekkel, hogy talán azokban toborozza az ügyfeleit. Én persze soha nem vennék meg egy olyan szennylapot - égne a pofám az újságárús előtt. De nem mindenki olyan szende, mint én. Úgyhogy a többi háremhölgy valószínűleg sokkal szabadosabb és gátlástalanabb nálam, ha képes ilyesmire - így okoskodtam magamban.
Őszintén szólva nem tudom mi ütött belém. Folyton Robi körül jártak a gondolataim, mégsem mertem találkozni vele. Inkább meglapultam a kocsimban, arcomat jókora napszemüveggel próbálva eltakarni. Minden nap órákig vártam a háza előtt. Valószínűleg nem itt lakik, csupán bérli a belvárosi lakást, ahol zavartalanul odacsaphat a merészen felkínált női hátsókra...
Többnyire sikerült úgy leparkolnom, hogy ráláthassak a régi bérház sötétzöld kapujára. Pontosabban a kaputelefon kijelzőjére. Onnan tudtam, ki megy hozzá, hogy kis színházi látcsövemen megnézem, milyen számot üt be az illető. Az övé a 33 - as lakás.
Első alkalommal, amikor odaálltam leskelődni, majdnem sikerült lebuknom a pasas előtt. Ugyanis percekkel később érkezett meg, egy hosszú szárú, fekete szövetkabátban sétálva végig az utcán. Egészen lehúzódtam az ülésen, remélve nem fog felismerni. Ő a kocsimra nézett, hosszú pillantással, aztán bement az ajtón. Biztos voltam benne, hogy megúsztam, de a tény, hogy láttam az arcát, alaposan felizgatott. Várakozásom unalmas perceiben egyik kezemmel a lábam közét dörzsölgettem a szűk kordbársony nadrágon keresztül.
Három óra előtt néhány perccel egy vajfehér kosztümöt viselő, elegáns és határozott megjelenésű nő állt meg a kapualjban. Abbahagytam az önkielégítést és kézbe vettem a látcsövemet. A 33 - ast ütötte be, aztán mondott valamit a mikrofonba és bement. Az arcát nem láttam, mert végig háttal fordult nekem. Hosszú, hullámos szőke haja a hátát verdeste, vállán elegáns bőr retikül lógott. Magassarkú cipőben jött, ennyire emlékeztem hirtelenjében.
Számolni kezdtem a perceket, kitartóan lesve a bejáratot, s közben igyekeztem nem gondolni rá, vajon mi történhet ezekben a pillanatokban odafent, a harmadik emeleten. Végül már ugyancsak pisilnem kellett az órák óta tartó várakozás miatt, de nem akartam elmenni onnan. A csaj egy, maximum másfél óra múlva távozni fog, ha Róbert lerendezte vele a.. szóval a dolgot. Addig majd csak kibírom valahogy.
Így is lett. Mintegy nyolcvan perccel később nyílt az ajtó és a vajfehér kosztüm megjelent a kapualjban. Egy csinos arcú, harminc évesnél biztosan fiatalabb nő volt az. Természetesen nem ismertem. Megigazgatta ziláltnak tűnő haját, és lassan, remegő lábakkal elindult jobbra. Egyenesen felém. A hátamon végigfutó borzongással figyeltem, ahogy elhaladt mellettem. Nem könnyed, természetes járással, hanem mint akinek nehezére esik a mozgás. Ki tudja milyen nyomok, csíkok és foltok lehetnek a ruha alatt a testén. Vajon mit művelt vele az a perverz állat?
Nem akartam tovább vesztegetni az időmet, mert a hólyagom nagyon feszített már, ezért indítottam és hazasiettem. Épp elértem a WC kagylót, szerencsére.
A következő napokban nagyjából ugyanez történt. Ott lapítottam a kocsimban, de valamivel távolabb parkolva le, és a kis színházi látcsövemen figyeltem, milyen szám jelenik meg a kaputelefonon. Az emberek jöttek, mentek, sokan laktak abban az épületben. Most kémnek éreztem magam, női James Bondnak, aki egy roppant veszélyes bűnözőt követ, készen arra, hogy lecsapjon rá. Ez persze hülyeség. Mostanában olyan bolond gondolataim vannak, mint akinek elment az esze...
Általában háromkor, egyszer pedig négykor jött nővendég a férfihoz a hét folyamán. Volt amelyik két órát is maradt nála, de többnyire inkább másfelet töltöttek abban a lakásban. Egy külön fekete noteszbe akkurátusan felírogattam a megfigyelt lányok fontosabb jellemzőit. Haj, magasság, testalkat, ruha, becsült életkor, érkezés és távozás időpontja. Volt egy nagyon szép arcú, vörös hajú lány, egészen fiatal, de dús idomokkal rendelkező, fekete kosztümben. Egy rövid barna frizurájú, sportos alkatú, magas termetű nő, farmerdzsekiben. Aztán egy sima fekete hajú, barna bőrű szépség, sovány karokkal, egyszerű szövetnadrágban és kiskabátban. Végül a hét utolsó munkanapján az én kedves barátnőm, Szilvia. Igazi ladyként lépegetett az enyhe tavaszi szellőben, hófehér, testre simuló vászonnadrágban és kötött pulóverben.
Tudtam, hogy Robi legrégebbi, kedvenc kuncsaftjai közé tartozik, mégis szíven ütött a látványa. Ő minden hónapban egyszer azért jön el ide, amiben tavaly nekem is részem volt. Első alkalommal, tapasztalatlanul és könnyelmű módon kábé ugyanazt a bánásmódot kértem Robitól, amit Szilviával szemben szokott alkalmazni. Szerencsére valamiért nem azt kaptam, mint megtudtam később a barátnőmtől. A férfi akkor nagyon óvatosan bánt velem, éppen csak megismertetve a nadrágszíjával. Én ostoba, szerettem volna eltanulni a perverz erotikus játékok fortélyait tőle! Ez lényegében sikerült is, bár nem úgy, ahogy előtte képzeltem. De tanulságos volt, mindenképpen!
Amikor Szilvi elmesélte, hogy bánik vele a fickó, inkább izgalmasnak és élvezetesnek tűnt, mint fájdalmasan megalázónak a kikötözés és elfenekelés. Az első két alkalommal ettől függetlenül nagyon élveztem az önként vállalt testi fenyítést, beleértve az erőszakos közösülést is. Talán mert a pasas visszafogta magát, hogy rászoktasson az erotikus műfaj gyönyöreire. A harmadik alkalommal viszont már nem kímélte a sejhajomat, egy hajlékony vesszővel sózva oda rá legalább ötvenszer. Büntetésül, amiért elkéstem a randiról. Az nagyon durva volt, kegyetlenül.
Szilvia két órával később távozott ezúttal, merev testtartásban botladozva, és egy papírzsebkendővel törölgette csinos arcáról a sminkje vagy talán egy sírás nyomait? Meglehet, mindkettőt. Biztos nagyon brutálisan elbántak vele, véltem józanul. Egy újságot emeltem magam elé, mikor elhaladt a kocsim mellett, de szerencsére oda sem pillantott. Ő még nem tudja, hogy kaptam egy kocsit.
Bevallom őszintén, nem tudtam sajnálni a nőt. Végül is azt kapta, amit önként vállalt, sőt még fizetett is érte a kínzómesterének. Ha ez kell neki, hát kapja csak meg szépen az urától!
Az autós megfigyelésnek sajnos ekkor befellegzett, mert másnap délelőtt, amikor szerettem volna leutazni a szüleimhez a hétvégére, a kocsi nem volt hajlandó elindulni a garázsban. Bedöglött. Hívtam hozzá szerelőt, aki azt ígérte, egy - két napon belül kijön és megnézi. Addig otthon maradtam.

4. ÖNFENEKELÉS

A szerelő természetesen elfelejtett jönni (nem okozva csalódást), én viszont szerettem volna folytatni hétfőn a leskelődést a pasas és alkalmi barátnői után. Más dolgom nem akadt, ezért villamossal, majd gyalog mentem a helyszínre, kezemben nagy bevásárló szatyorral. Sapka volt a fejemen a szeles, késő tavaszi idő miatt, de mire odaértem, kisütött a nap. Úgy döntöttem, az utca túlsó oldalán foglalok helyet a közeli park egyik korhadó padján. Ölembe készítettem a kis színházi látcsövemet és türelmesen vártam.
Ezen a napon azonban úgy látszik hiába üldögéltem órákig a leshelyemen, mert senki nem jött. Viszont megérkezett Robi, kezében egy nagy sporttáskával és többször körülnézett, mielőtt belépett volna a kapun. Bíztam benne, hogy nem vett észre, elvégre legalább negyven méterre voltam tőle. Kicsit vártam még, de nem jött hozzá senki, fél órával később pedig elment a táska nélkül. Ma úgy látszik nem akadt munkája. Hazamentem.
Másnap délután három óra előtt röviddel jött egy lány, szürke nyugati gépkocsin, amit az utca felém eső oldalán parkolt le. Kopottas fekete farmert viselt és bőrdzsekit, kezében nagy bőrtáskával. Rövid, hollófekete hajú, fehér bőrű, sovány szépség volt, aki két órát töltött odafent. A noteszbe gondosan feljegyeztem őt is, megvárva a távozását. Ahogy várható volt, nehézkesen mozgott kifelé jövet, arcán fásult közönnyel és az elgyötörtség nyomaival. Óvatosan, kínos lassúsággal ült be az autójába, s jó darabig fészkelődött az ülésen, mielőtt elhajtott volna.
Már az én valagam is sajgott a kemény padon való ücsörgéstől, ezért boldogan álltam fel, befejezettnek tekintve az aznapi megfigyelést. Séta közben eltűnődtem azon, mit is művelek tulajdonképpen. Kémkedek egy férfi után és egyszerűen képtelen vagyok racionális választ adni a viselkedésemre. Talán agyamra ment a sok fantáziálás? Mindenesetre élvezem a dolgot, mert jobb, mint munkát keresni vagy otthon ülni a négy fal között.
Hirtelen ötlettől vezérelve aznap este, hazafelé menet betértem egy internet kávézóba. Kongott az ürességtől, ezért nem kellett attól tartanom, hogy bárki láthatja, milyen oldalakat nézegetek a világhálón. Szilviától hallottam róla, hogy mindenféle szexuális perverzióval kapcsolatban lehet információkat, képeket, filmeket találni a neten, hát most tettem egy próbát. A számítástechnika ugyan nem erős oldalam, de az iskolában rendesen megtanultam bánni a gépekkel.
A leghátsó sorban ültem le, messze a bejárattól és főként a tulajdonos kíváncsiságától, aki szerencsére nem törődött velem, mert valamit játszott a saját gépén. A két óra alatt, amíg a neten böngésztem, rengeteg fenekeléssel kapcsolatos honlapot látogattam meg, főleg külföldieket. Csak be kellett írnom a keresőbe, hogy "spanking", és máris válogathattam a pornográf oldalak között. Izgatott borzongással szemléltem a képeket, melyeken csinos, fiatal lányok meztelen popói virítottak, fenyítés előtt, közben és után.
Nyugaton nagyon népszerű sport az asszonyverés, szinte tradicionálisan, ha hinni lehet a témával foglalkozó publikációknak, elfogult véleményeknek. Ezt persze mindig a férfiak állítják, akik élvezik elpáholni a nőket, a legkülönfélébb okokból kifolyólag. Olyan kijelentést is olvastam egy cikkben, miszerint az ütlegelés okozta altáji vérbőség, anatómiai szempontból kimondottan jó hatással van a nőstények egészségére. Fokozza szexuális készségüket, valamint hajlandóságukat az engedelmes viselkedésre. Ezért kimondottan javasolt a hölgyek eltángálása alkalmanként, kézzel vagy valamely hatásos segédeszközzel. Elszorult a szívem a gondolatra, hogy mennyi férfi akadhat a világban, aki nem szégyell elverni egy nőt. Néhányhoz már nekem is volt szerencsém...
Megnéztem két rövidfilmet arról, hogyan csap oda egy középkorú férfi az íróasztalra hasaltatott csinos, fiatal lány meztelen hátsójára egy hosszú, hajlékony vesszővel. Haloványan pirosló, vékony csíkok maradtak a formás popsin, s minden suhintást halk nyögés követett a hangszóróban. A hölgy azonban fegyelmezetten megállta a büntetést, nem kapkodva hátra fájdalmában. Merthogy - velem ellentétben - még csak ki sem kötözték szegényt a fenyítéshez.
Én ezt valószínűleg nem bírnám ki. Még akkor sem, ha sokat fizetnének érte, hogy hagyjam magam megveretni. Na persze, az én esetem más. A pénzt én adni szoktam a fenekelésért, nem kapni!
Aznap este, a fürdés után nem bírtam magammal és hirtelen ötlettől hajtva kisétáltam a konyhába. Tűnődve kutatni kezdtem a szekrényben, a célra alkalmas eszközt keresve. Pálcát vagy botot persze nem tartok otthon, mert minek az egy nőnek? Végül a hosszú nyelű fakanalat választottam, ami alkalmasnak tűnt rá, hogy odacsapjak vele a sejhajomra.
Bevallom őszintén, szégyeltem magam azért, amit tenni készülök, ezért leoltottam a villanyt a hálószobában. Mintha a lakást betöltő félhomály elrejthetné borzongó lelkiismeretem elől a meztelen igazságot. Négykézláb helyezkedtem el az ágyon, másik kezemmel gondosan felhajtva hálóingemet és letoltam a csipkebugyimat. A torkomban lüktetett a szívem, úgy izgultam attól amit művelni készülök. Egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbáljam. Az internetes böngészés és a Róbert utáni leskelődés egyre fokozta hajlandóságomat az ilyen fajta erotika iránt. Már képtelen voltam ellenállni a vágyaimnak.
Széles terpeszbe rakott lábakkal, kinyomott fenékkel megállva dolgozni kezdtem pucér alfelemen. Hol a csiklómat masszíroztam, hol nagyokat csaptam a fakanál kerek végével a valagamra. S közben azt képzeltem, Robi adja a csihipuhit, felváltva adagolva azt az egyik, majd másik húsos félgömbre, kellő szigorral.
Nem vittem túlzásba az önbüntetést, ezért egy idő után, mikor sajogni kezdett a popóm, abbahagytam és inkább a pinámra koncentráltam, két ujjal nyúlva be a vaginám nedves alagútjába. Csodás volt, egyszerre bizarr és megnyugtató. Végtére nincs abban semmi rossz, ha egy nő verést kap valamiért, nyugtatgattam magam józanul. Ez évezredek óta szokás számos népnél, főleg az iszlám világban ha jól tudom. A középkorban általánosan elterjedt büntetési módszer volt a botozás, vesszőzés, korbácsolás, vagyis a vétkes fehérszemély elnáspángolása. Nem lesz tőle semmi bajom, ha módjával alkalmazom, a szexuális élvezetem fokozására. Ilyen és hasonló gondolatokkal biztattam, győzködtem magam az akció közben.
A szigornak köszönhetően hamar sikerült a csúcsra jutnom, s utána boldogan bújtam be a takaró alá. Különös elégedettséget éreztem, ami nagyon hiányzott már az életemből. Elalvás előtt sokáig fantáziáltam még a történtekről, azon tűnődve, a jövőben rendszeresen így fogok maszturbálni. Sokkal jobb, mintha egy férfival veretném meg magam. Én nem okozok magamnak túlzott fájdalmat ugyanis...
Késő délelőtt, mikor végre méltóztattam kimászni az ágyból, már nem éreztem utóhatását az esti tortúrának. Megnéztem a fenekem a tükörben, s tényleg nem látszott a fakanál nyoma hamvas bőrömön. Elégedetten öltöztem fel és láttam neki az ebéd főzésének, majd indultam el délutáni portyámra.

5. TETTENÉRÉS

Ezen a napon ismét nem jött senki, úgy vettem észre. Hiába figyeltem éberen, már elmúlt három óra és még senki sem csöngetett fel a 33 - as lakásba.
Az utcában nagy volt a zaj a városi forgalom miatt. Gépkocsik zúgtak el előttem, valahonnét tülkölés hallatszott vagy felsírt egy fülsértő hangú autóriasztó készülék. Annyira elmerültem a saját gondolataimban, hogy észre sem vettem, valaki a park irányából odasiet hozzám, a padom mögé. Csak arra figyeltem fel, hogy nagyot reccsen valami faág. Aztán, mielőtt megfordulhattam volna, egy nagy és erős férfikezet éreztem a jobb vállamra nehezedni. Súlyosan, szinte fenyegetően.
Összerezzentem és felkiáltottam az ijedtségtől, rémülten bámulva fel a magas termetű férfira. Persze teljes volt a döbbenetem, mikor ráismertem az illetőre.
- Helló Edit! - dörmögte hangosan egy ismerős orgánum, amitől végigfutott a hideg a hátamon. Ez nem lehet igaz! Így lebukni!
Természetesen Róbert állt mellettem, megszorítva a vállamat. Aztán elengedett és odaült mellém, lazán keresztbe vetve egymáson lábait.
- Szia Robi...! Nahát, micsoda meglepetés! - nyögtem fülig pirulva, egy rémült kislány cincogó hangján. Ez a lehetőség fel sem merült bennem, hogy a fickó észrevesz és odajön hozzám! Alig tudtam lenyelni a hirtelen támadt gombócot a torkomban.
- Az bizony! Elmondanád, mit keresel itt?
- Hát, én csak éppen erre jártam... és gondoltam leülök ide pihenni egy kicsit a sok gyaloglás után... - próbálkoztam, bevetve a legártatlanabb mosolyomat. Nem mertem a férfi arcába nézni. Mégis azonnal lebuktam előtte, ezt éreztem már azelőtt, hogy megszólalt volna.
- Már több, mint egy hete itt ólálkodol a környéken minden délután. Múlt héten egy kis kék kocsiban ültél a kapu közelében. - jelentette ki természetes, tárgyilagos hangon, igéző szemeit rám függesztve. Tudtam, hogy hiábavaló lenne bármi hazugsággal próbálkozni ebben a helyzetben.
Aztán, ahogy eljutottak agyamig a szavai, majdnem rosszul lettem a felismeréstől. Talán el is sápadtam őszinte rémületemben. Te jó ég, ez észrevett engem! Sasszeme van a fickónak! Hogy is lehettem ilyen óvatlan? Mit fogok most mondani neki?
- Áááhh...! - nem tudtam ennél többet kinyögni kínomban.
- Miért leskelődsz utánam Edit? Ha valamit tudni szeretnél, egyszerűbb lett volna meglátogatnod és megkérdezned!
Róbert tekintete kőkemény volt, én pedig azt se tudtam, hová fussak lányos zavaromban. Egy darabig nem szóltam semmit, mert ugyan mit is mondhatnék? Roppant kellemetlen helyzetbe kerültem, méghozzá a saját hülyeségemnek köszönhetően. Kémkedésen kapott a fickó és most ki tudja miket gondolhat rólam. A legfőbb baj pedig a mentségként felhozható válasszal az, hogy túlságosan szégyenlem bevallani még önmagamnak is. Lényegében tehát én sem tudom, nem akarom tudni, miért vágtam bele ebbe a kalandba.
- Nagyon sajnálom Robi, kérlek ne haragudj! Én nem akartam nyomozni utánad...
- Akkor talán megbízott ezzel valaki? Gondolom kilested a lányokat, akik hozzám jöttek!
- Kérlek ne értsd félre, én csak kíváncsi voltam... hogy kik járnak még hozzád...
- Én fontosnak tartom a diszkréciót! És nem szeretem, ha kémkednek utánam vagy a látogatóim után! Világos?
Úgy tűnt, a pasas valóban neheztel rám. Ekkor már olyan ideges voltam, hogy szinte remegett a kezem és majdnem elcsuklott a hangom, mikor válaszolni próbáltam neki.
- Bocsáss meg... nem is tudom, mit mondjak!
- Nagyon idegesnek látszol... Tudod mit? Gyere föl hozzám pár percre! Itt elég nagy a zaj, meg hűvös is van! Nem lehet nyugodtan beszélgetni.
Mintha megenyhült volna a szigora. Belém karolt, jelezve, hogy komolyan gondolja a meghívást. Csakhogy én egyáltalán nem szeretnék fölmenni az ő lakására! Merev képpel ráztam a fejem, de nem törődött a tiltakozásommal. Szelíd erőszakkal fölállított a padról. Fogta a szatyromat (benne a retikülömmel, egy üveg ásványvízzel, a kompromittáló feljegyzéseket tartalmazó notesszel és a színházi látcsővel), s minden teketóriázás nélkül húzni kezdett a gyalogátkelőhely irányába.
- Gyere nyugodtan, ma nincs vendégem! Ráérek... Tudod mit? Meghívlak egy italra! Úgyis rég jártál nálam, legalább nyugodtan elbeszélgethetünk egy kicsit. Na, gyere Edit, ne kéresd magad!
Éreztem, hogy a végzetem ellenállhatatlan erővel húz a férfi után. Egyszerűen nem tudtam kellő határozottsággal tiltakozni az invitálása ellen. Mintha megelevenedett volna az egyik erotikus álmom. Egy veszélyes pasas elkapott és magával hurcol a rejtekhelyére. Jól tudom, eztán mi következik. A fogságba esett kémnőt a kínzókamrába viszik, kihallgatásra...!
- Azért nem jöttem el hozzád, mert túl durva voltál mindkét alkalommal Robi! Nagyon megvertél és én nem kérek még egyszer ebből!
- Azt hittem élvezted! - nézett rám felvont szemöldökkel. Mintha csalódott volna a kijelentésemben? Valami mást várt talán?
- Nem! Egyáltalán nem! És ezért nem akarok felmenni hozzád...!
- Ne félj, semmi bajod sem lesz! Csak nyugi kislány! Ne félj...!
Átkeltünk az úton. Róbert a kapukulcsával nyitotta ki az ajtót. Tudom, hogy ekkor kellett volna határozottan nemet mondanom, és otthagyni őt, sőt szabályosan elrohanni, de valamiért nem voltam rá képes. Egy furcsa kábaság, bénító zsibbadás fogott el, miközben elindultunk felfelé a lépcsőn. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy bármi rossz történhet velem rövidesen.
A srác pedig rögtön azt tette, amit várni lehet egy ilyen veszélyes fickótól. Előzékenyen maga elé engedett a kanyarban, aztán hirtelen a fenekemre csapott. Kedvesen, játékosan, de azért kellő határozottsággal. Jelezvén, ki az úr a háznál. Összezárt ujjai befurakodtak a combjaim közé, enyhén megnyomva az ánuszom környékét.
- Hé! - szakadt ki belőlem a méltatlankodás, mire elvigyorodott és mellém lépve erősen átfogta a derekamat. Ahogy egy belevaló férfi bánik a kedvenc barátnőjével.
Bár a fekete műbőr kabátomban voltam, s alatta vastag tűzpiros pulóvert viseltem, mégis szinte meztelennek éreztem magam a közelében. Ráadásul könnyű dolga volt velem, mert a hátsóm szépen kilátszott a kabát alól, jó célpontot kínálva a lépcsőn mögöttem haladó ipse számára. Ő pedig egy pillanatig sem habozott merészen odaütni rá, ahogy kell.
- Csak ellenőrizni akartam, hogy a feneked még mindig olyan feszes - e, mint tavaly volt?
- Ezt ne csináld velem, jó? - mondtam határozottan, mire végigsimított a faromon, gondosan kiszámított mozdulattal.
Ugyanabban a sötétkék, szoros farmernadrágomban voltam, amiben azon az őszi napon, amikor egy ismeretlen fickó a fenekemre csapott a buszmegállóban. A felismerés úgy ért, akár a villámcsapás, és egy röpke pillanatra komolyan azt hittem, Robi volt az, aki akkor megütött. De nem, az ő érintése egészen más volt. Sokkal kifinomultabb és kíméletesebb, mondhatni profibb. Az egybeesés mindenesetre rémült borzongásra késztetett.
Tovább fokozta zavaromat, hogy az érintése és ölelése inkább felizgatott, mint megrémített. Végül is miért ne mehetnék föl hozzá? Biztos nem fog bántani, mert nincs nálam pénz, hogy megfizessem a perverz szolgáltatást, amit a nőknek nyújt. Ez a felismerés megnyugtatott valamelyest. Ha nincs pénz, nincs randevú.
- Miért ne csináljam? Hisz látom, hogy élvezed!
Erre nem tudtam mit válaszolni. Igaza volt. Szeretem, ha a férfiak a popsimra csapnak. Végtére ezért hordok testre simuló nadrágot, és riszálom a csípőmet a fiúk előtt, hogy felizgassam őket és tettre sarkalljam a merészebbeket. Ha egy pasi az ülepemre teszi a tenyerét, az elég egyértelmű gesztus. Felhívás a szexuális aktusra és kinyilvánítása a kendőzetlen nemi vágynak.
Odaértünk az ajtajához. Kinyitotta a zárakat és előzékenyen maga elé tessékelt. Beléptem az előszobába, felkészülve a legrosszabbra, ami csak történhet velem. Akkor már csillapíthatatlan erővel dobogott a szívem a mellkasomban, szinte kapkodtam a levegőt, és nem a lépcsőmászás miatt.
Hiába fogadtam meg magamnak, hogy soha többet nem jövök ide. A sors másként akarta. Most újra itt állok a lakásában és ki tudja mi fog történni köztünk a következő percekben.

6. FOGSÁGBAN

- Tedd le a kabátod és vedd le a cipődet Edit! - mondta nyugodtan a férfi, miután gondosan bezárta az ajtót. Engedelmeskedtem a kérésének, a fogasra akasztva mindjárt a szatyromat is.
Egy női lábra való papucs várta a cipős polc előtt, hogy használatba vegyem. Nem hajoltam előre, hogy kicsomózzam az edzőcipőm fűzőjét, inkább felemeltem a lábamat. Semmi kedvem újabb okot szolgáltatni a fickónak, hogy odacsapjon a seggemre. Most nem ezért jöttem ide.
Besétáltunk a kellemesen meleg szobába. Tavalyi látogatásomhoz képest csupán annyit változott a helyiség kinézete, hogy egy nagy poszter került a bal oldali falra, az ülőgarnitúra fölé. Egy mezítelen, karcsú női test hátulról fotózva, méregzöld bokrok előtt. Karok magasra emelve, tenyerek a tarkón, a barna hajzuhatagot összefogva. A telt keblek kétoldalt elővillannak, csábítóan. A karcsú derékon látszik, hogy a világosbarna bőrű lányt éppen nyújtózás közben kapta le a fotós. A szépen gömbölyödő, feszes popsik szinte kínálják magukat a szemlélőnek, míg az összezárt combok között alig kivehetően sötétedik a szőrös szeméremtest. Jó kép volt, azt meg kell hagyni. Róbertnek van ízlése, mégha oly perverz is. Vajon hol szerezhette ezt a posztert?
- Foglalj helyet Editkém! Mit kérsz inni? Egy whiskyt szódával?
- Rendben! - biccentettem, lehuppanva a puha fotelbe. Szótlan szorongással figyeltem a srácot, ahogy a bárszekrényhez lép és ráérősen italt tölt nekünk. Csapdába esett vadnak éreztem magam a vadász előtt, aki bármelyik pillanatban lecsaphat rám, hogy igájába hajtson.
A dolgozószoba párnázott ajtaja csukva volt. Odaát, a szomszédos helyiségben szoktak találkozni az édes gyötrelemmel a mezítelen női testek. Vajon feltárul ma ez az ajtó előttem? És vajon be fogok lépni rajta? Be szeretnék egyáltalán menni oda? Vagy be kell majd mennem, muszájból engedelmeskedve az uramnak?
Róbert az üres dohányzóasztalra tette az aranyszín folyadékkal színültig töltött pálinkáspoharakat és leült velem szemben. Kezdetét vette a kihallgatásom. Mintha egy őrszobán lennék, úgy éreztem magam az első percekben.
- Nos, akkor most halljuk, miért kémkedsz utánam ilyen kitartóan, kedvesem?!
- Egyszerűen csak kíváncsi voltam rá, kik járnak még hozzád. - közöltem lassan, kerülve a pasas szuggesztív tekintetét. A kémkedés szóval az elevenemre tapintott, mivel én is pontosan erre gondoltam. Hogy ezt fogja hinni.
- Zsarolni akarsz velük?
- Ugyan, dehogy! - néztem rá megdöbbenve. - Miért tenném?
- Van néhány hölgy, aki közismert személyiség, illetve híres emberek barátnője, felesége ebben az országban. Szerintem tudod kikről beszélek.
Egyikünk sem nyúlt a poharakhoz, s a kellemetlenül hosszúra nyúló csöndet végül nekem kellett megtörnöm, mert a férfi láthatóan a válaszomra várt. Bevallom őszintén, nekem egyik asszony sem tűnt ismerősnek azok közül, akiket ide feljönni láttam. De hát nem olvasom a bulvár lapokat, képes újságokat, ahol az efféle ismert személyiségek általában feltűnnek...
- Nem akarok senkit zsarolni! Sem téged, sem őket. Egyszerűen valami hülye, perverz kíváncsiság lett úrrá rajtam néhány héttel ezelőtt...! Nem tudom, hogy mondjam...
- Készítettél fényképeket róluk?
- Nem! Nem...! Én csak figyeltem, hogy kik jönnek fel hozzád, ennyi az egész! Csak kukkoltam Robi!
- Na jó, rendben van! - döntötte el hirtelen a srác, nem erőltetve tovább a számomra kínos témát. Félrehajtott fejjel szemlélt egy darabig, aztán másfelé terelte a szót.
- Beszéljünk inkább rólad! Szilvia említette, hogy nem akarsz hozzám járni, mert túl szigorúnak találtad a büntetésed, amit kaptál!
- Igen! Így igaz! - helyeseltem, rábiccentve a sommás megállapítására.
- Pedig nem ütöttem nagyokat. De begyógyultak a hurkák a popsidon, igaz?
Kényszeredetten elmosolyodtam a kérdése hallatán és szégyenlősen bólintottam a dologra. Sokáig kellett kenegetnem utána az ülőgumóimat a bőrápoló krémmel, hogy elmulasszam róluk a pirosló csíkokat. A legrosszabb őszintén szólva az volt az egészben, hogy olyan sokáig nem tudtam leülni makacsul sajgó fenekemre.
Normális körülmények között fel sem tűnik az embernek, annyira természetes dolog az üldögélés egy széken, a kocsiban vagy a biciklin. Otthon, a munkahelyen, egy tömegközlekedési eszközön, aztán a szüleimnél, akik mit sem tudnak perverz szenvedélyemről. Folyton csak állni, térdelni vagy hasalni viszont egyáltalán nem kényelmes dolog. És senkinek sem mondhatom el, miért viselkedem átmenetileg olyan furcsán... Ha kiderülne, azt hiszem elsüllyednék szégyenemben.
- Elnézést kérek, ha túl kemény lettem volna hozzád. Tudod, a látogatóim többsége ehhez van szokva, én pedig nem mindig bírom megállni, hogy oda ne üssek a kelleténél jobban. De remélem nem haragszol!
Úgy tűnt, őszintén bánja a történteket. Kellemesen borzongva gondoltam vissza rá, mit műveltem magammal tegnap éjszaka, csillapíthatatlan vágyamtól kényszerítve. S óhatatlanul felmerült bennem, hogy az a fakanál akár az ő kezében is lehetett volna...
- Nem, nem haragszom! - ráztam meg a fejem békülékenyen. Tágra nyíló szemmel bámultam a pasast, várva, hogy folytassa mondókáját.
- Akkor jó...! Ma te vagy az egyetlen látogatóm, úgyhogy ráérek. Volna kedved egy újabb erotikus játszadozáshoz Edit?
A lelkem mélyén már régóta vártam ezt a kérdést és a válasz is készen állt, szinte a nyelvem hegyén. Nem! Szó sem lehet róla! Engem te nem fogsz még egyszer úgy megalázni és összeverni, hogy utána alig tudjak hazavánszorogni és egész hétre beteget kelljen jelentenem! Még mit nem!
- Hát... Igen! - mondtam ugyanakkor, picit kidugva nyelvem hegyét és megnyalva alsóajkamat a nagyobb hatás kedvéért. Az énem egyik fele béna döbbenettel figyelte a másikat, amint kacéran szemez az előtte ülő férfival, megrebegtetve szempilláit. Egyszerűen nem tudtam hová lenni meglepetésemben. Ezt valóban én mondtam volna? Jól hallottam?
Szerettem volna gyorsan visszaszívni a kijelentést, elutasítóan felállni és elhagyni a lakást, de valami visszatartott. A hálószobám jutott eszembe, ahol mostanában olyan sokat maszturbáltam, egy erotikus elfenekelésre és megfarkalásra vágyakozva. Most végre itt vagyok a fickónál és csak hagynom kell menni az eseményeket a végkifejlet irányába. No persze csak módjával!
- Nagyszerű! Úgy, mint korábban, csak sokkal kíméletesebben? - emelte föl szemöldökét Róbert talányosan. Nem mutatta, hogy meglepődött volna, inkább elégedettnek tűnt és jóindulatúnak.
- Nos, én szeretném... de most nincs pénzem! - nyögtem ki hirtelen, belekapaszkodva a lehetőségbe, hogy talán mégis megúszhatom a ma délutáni elpáholást. Közben pedig azért bizsergett a sunám, hogy bárcsak magába fogadhatná végre az előttem ülő legényember kemény hímtagját.
- Nem baj. Veled hajlandó vagyok kivételt tenni ezúttal! - vont vállat a férfi megértően.
- Hát, nem is tudom! - sóhajtottam fel, mintha haboznék a felkínált lehetőség előtt. Pedig csak arról volt szó, hogy nem akartam túl könnyen odaadni magam neki.
- Amióta legutóbb találkoztunk, fenekelt már el valaki? - érdeklődött a férfi felvont szemöldökkel. Egy apró fejrázással mutattam, hogy nem. Magamat nem akartam említeni, mert az túl kínos lett volna számomra. Ezt a titkot sosem fogom megosztani senkivel, az holtbiztos!
- Ugyan, dehogy...! Facér vagyok! - tettem hozzá kisvártatva.
- Ezt nehéz elhinni. Aki ilyen gyönyörű, az biztosan könnyen talál magának partnert az erotikus játszadozáshoz! - vélte józanul ő, mire idegességemben magyarázkodni kezdtem előtte, nem tudván befogni a számat.
- Köszönöm a bókot, de tudod a sima szexhez könnyen találhatnék férfiakat, akár minden ujjamra egyet. A perverzebb játékokhoz viszont nem.
Eszembe sem jutott említeni neki a szilveszteri kalandomat azzal a nős pasival, bár most átfutott a fejemen, vajon mit szólt volna hozzá, ha a kezébe nyomom a fakanalam és felkínálom neki a pucér hátsómat büntetésre? Vajon bevállalta volna? Mert én biztosan nem. Azt hiszem túl gyáva vagyok ahhoz, hogy olyan könnyen kitárulkozzak mások előtt, főleg egy alkalmi ismeretség esetén. Róbert persze más lapra tartozik, neki ez a munkája. Előtte valahogy nem érzem szégyenletesnek ilyesmikről beszélgetni, sem pedig megcselekedni azt, amiről korábban csak álmodoztam masztizás közben.
- Lehetséges. Nem minden férfi olyan bevállalós, mint én. Pont ezért járnak hozzám az igényes hölgyek. Szerintem egyébként háromféle magányos nő létezik a világon. A facér, a nagyon facér és aki él - hal a facér! - mosolygott rám elégedetten a fickó, mire elnevettem magam. Régi vicc volt, mégis újszerűen hatott rám ebben a helyzetben.
- És... szerinted én melyikbe tartozom? - tettem föl a talányos kérdést, nagyot nyelve izgalmamban. Ó, ha tudná, mennyire élek - halok a faszért!
- Ha átmegyünk a dolgozószobámba, gyorsan ki fog derülni! - hunyorgott rám Róbert, mire felvillanó szemmel rábólintottam az ajánlatára.
- Jó! Menjünk...! De ígérd meg nekem, hogy nem fogod közben betömni a számat!
Ezt nagyon határozottan mondtam, félretéve a tréfát. Ideje ismertetnem vele a szigorú feltételeimet. Azt akarom, hogy ha már megtörténik, legalább olyan legyen, amilyet szeretnék és amit maximálisan élvezni tudok, minél kevesebb kellemetlenséggel.
- Jól van, de akkor csendben kell maradnod!
- Üss akkorákat, hogy ne kiáltsak fel! Amennyit még szó nélkül kibírok! Világos?
- Természetesen. Ahogy kívánod!
- És azt akarom, hogy csak a kezedet használd! Nem kérek a pálcából és a többi segédeszközből!
- Biztos vagy benne, hogy elég lesz a tenyerem? - kérdezte a férfi tettetett csodálkozással, enyhén ironikusan. Nekem azonban nem volt kedvem tréfálni ebben a kérdésben, elvégre az én bőrömre, illetve farizmaimra ment a játék.
- Úgy is nagyokat tudsz ütni vagy nem?
- De! Persze!
- Akkor ígérd meg!
- Jól van! - bólintott beleegyezően a srác és a bal kezét esküre emelve, a szemembe nézve mondta: - Megígérem neked, hogy a fenekelésedhez csak a kezemet fogom használni! Így jó lesz?
- Igen! Remek!
- De nekem is lenne néhány kérésem, te szép kémnő, ha már a feltételeknél tartunk!
Egyből gombóc nőtt a torkomba ennek hallatán. Vajon mi következik most? Úgy alkudoztunk az aktus előtt, mint kalmárok a piacon, jutott eszembe a furcsa hasonlat.
- Igen?
- Először is, gondolom szeretnél kimenni letusolni?
- Igen.
- Jó. Utána szeretném, ha teljesen felöltözve jönnél be a szobába és lejtenél előttem egy érzéki sztriptíztáncot! Szépen, lassan és nagyon csábító stílusban!
- Rendben! - villantottam rá elégedett mosollyal a szemem. A fickó gyönyörködni szeretne bennem, ami egyáltalán nincs ellenemre. Ezt a kérését szívesen teljesítem.
- Utána viszont többféle pózban szeretnélek megkötözni, és elvárom, hogy engedelmesen tűrd amit kapsz tőlem! Nem akarok nyafogást, tiltakozást hallani! Világos? Annyit fogsz kapni, ahányat jónak látok!
- Elfogadom! De azért ne tartson órákig, jó?!
Mindketten elnevettük magunkat a gondolatra, s nekem nagyot dobbant a szívem, mikor felemeltük a whiskys poharakat, hogy koccintsunk a megállapodásunkra. Hát mégiscsak meg fogom kapni tőle a magamét, újra...
- Nem fog! Egészségünkre!
Az ital még szódával hígítva is égette a torkomat. Ritkán szoktam tömény szeszt fogyasztani, ezért ahogy várható volt, hamar a fejembe szállt az ereje, s a következő negyed órában enyhe bódulattal szemléltem magam körül a világot.
Nem vesztegettük az időt további fecsegésre. Róbert intett, én pedig engedelmes kislányként, finoman ringó csípővel vonultam ki a fürdőszobába, hogy megtisztálkodjam a kaland előtt. Nem úgy indultam el otthonról, hogy ez lesz a kirándulásom vége, de ha már ide jutottam, kihasználom az izgalmas lehetőséget.
Tusolás előtt tettem egy kitérőt a WC - re, hogy könnyítsek a hólyagomon. A szennyeskosár tetejére oda volt készítve több nagy frottír törölköző, amivel fürdés után sebesen szárazra dörgöltem magam. Mielőtt felöltöztem volna, gondosan beillatosítottam a testemet a fürdőszobapolcon talált női parfümök egyikével. Róbert tudja mi kell a nőknek, hogy gondolt erre is. Az előjátéknak szánt erotikus tánc pedig, amit produkálni fogok a számára, a rajtam lévő csipkés alsóneműnek köszönhetően biztosan nagyon feldobja majd a hangulatot a dolgozószobában.
Szeretem a szép, szexi fehérneműket, évek óta állandóan csak ilyeneket hordok. Ez illik a személyiségemhez és a kinézetemhez. Meg aztán sosem tudhatom, mikor fogok összejönni egy jóképű fickóval valami egy éjszakás kaland erejéig. Milyen jó, hogy most egy piros tangabugyi van rajtam a hozzávaló, és a kebleimből alig valamit takaró csipkés melltartóval.
Gondosan megigazgattam magamon a ruhámat, a pulóvert és a szűk farmernadrágot, végül a hosszú, fekete, hullámos hajkoronámat, ami a lapockámig ért. A tükörbe nézve elégedetten láttam, hogy kifogástalanul nézek ki. Nem hiába járok minden hónapban kozmetikushoz és költök olyan sok pénzt szépségápolásra. Biztosan nagyon tetszem Robinak. Nyilván azért ajánlotta föl, hogy ingyen is hajlandó foglalkozni velem.
A szexuális feszültségtől remegő kézzel nyitottam ki az ajtót és vonultam be a szobába, kecses léptekkel és méltóságteljesen, akár egy hercegnő.

7. A MEZTELEN IGAZSÁG

Róbert az ablaknál állt, kifelé bámulva. Jöttömre megfordult, s lágyan intett a dolgozószoba irányába. Időközben átöltözött, a megszokott, kopottas kék farmerébe bújva, meg egy fehér öltönyingbe, aminek ujjait könyékig felhajtotta.
- Kész vagyok! - suttogtam kissé rekedtesen, inkább az idegességtől, mint abbéli igyekezetemben, hogy erotikusnak ható módon szólaljak meg.
Elsőként léptem át a másik helyiségbe, mint eddig minden alkalommal, s az uram gondosan bezárta mögöttünk a vastagon párnázott ajtót. Mintha egy orvosi rendelőbe lépnék, ahol fontos a diszkréció és semmi zajnak nem szabad kihallatszania a külvilágba.
- Felteszek valami zenét! - lépett a pasas a szekrény tetején álló CD lejátszóhoz és egy darabig babrált vele. Ez új készülék lehetett, mert nem emlékszem, hogy tavaly is itt lett volna. Persze akadtak még változások bőven a helyiség berendezésében.
A vörös sötétítő függönnyel takart ablak előtt alacsony, támla nélküli kerevetet láttam. A szemközti falon, a nagy tükör fölött masszív, ezüstfényű fém kapaszkodórúd állt ki a falból, úgy két méteres magasságban. Jobbra tőle egy világosbarna fából ácsolt, fekete bőrhuzatú, nagy X - et formázó valami, felső és alsó végein fémkarikákkal. A szabadon maradt falfelületeket keret nélküli fekete - fehér fényképek borították. A/4 - es méretre kinagyított fotók, rajtuk meztelen női testekkel, amint megkötözve állnak, térdelnek vagy hasalnak, felkínálva bájaikat a nézőnek.
Azonnal rájöttem, hogy a képek itt, ebben a szobában készültek, az ide járogató hölgyekről. Arcok sehol sem látszottak, a diszkrét beállításnak köszönhetően, ami furcsa személytelenséget kölcsönzött az egész erotikus tárlatnak. Csak popsik, combok, hátak, karok, esetleg mellek kellették magukat előttem szemérmetlenül. Néhány lány csipkés combharisnyát viselt, mások fekete tűsarkú bőrcsizmát, egyikük pedig fűzőt. Művészi igényű felvételek voltak, megbabonázva bámultam őket. Ez Róbert háreme! Lüktetett bennem a döbbent felismerés. Most végre választ kaptam a kérdésemre, hány nő járhat hozzá, mert hirtelenjében tizenöt képet számoltam össze.
- Hogy tetszenek a képek? A télen vettem egy profi digitális fényképezőgépet és egy nyomtatót a számítógépemhez. Minden hölgyről készítek felvételeket a gyűjteményem számára.
Lassú tempójú, kellemes zeneszám csendült a hangfalakból, amit nem ismertem. Karbatett kézzel fordultam oda a férfihoz, némileg kritikusan a tárlatát illetően. Ő hozzám lépett és büszkén a poszterekre mutatott, másik karjával lazán átölelve közben. Együtt néztük a sajátos kiállítást.
- Érdekes! - nyögtem óvatosan, nem tudva hogyan reagáljak a dologra.
- Szerintem egész jól sikerültek! Kár, hogy korábban nem csináltam ilyeneket. Sok szép hölgyet ismertem, akik már nem járnak hozzám.
- Miért fekete - fehérek? - kérdeztem elakadó lélegzettel. A férfi érintése és a fotók látványa együttesen igencsak megdobta egyébként sem lassú pulzusomat. Még dolgozott bennem az alkohol.
- Túl drága lenne ekkora képeket színesben kinyomtatni. Nem győzném festék patronnal. Remélem megengeded, hogy rólad is csináljak egy felvételt!
Sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Hűvös borzongás futott végig hátamon a gondolattól, hogy rövidesen az én aktom is odakerül a falra, és ezentúl minden nő, aki belép ebbe a szobába, elnézegetheti majd. A lehetőség megrémisztett és ugyanakkor felizgatott. Végül is miért ne? Vagyok én is olyan szép, mint ezek a csajok!
- Rendben, de csak úgy, hogy ne látszódjon az arcom!
- Persze! Mindet úgy csináltam, látod?! Fő a diszkréció! Ha kell, adhatok belőle egy másolatot otthonra.
- Jó! Remek! - biccentettem megadóan. Én persze nem fogom a hálószobámban kitenni a falra a képet, az már biztos.
A zene ritmusa gyorsabb tempóra váltott, Róbert keze pedig a derekamról a hátsómra csúszott. Lassan, érzéki finomsággal.
- Akkor kezdj el vetkőzni Edit! - belemarkolt a fenekembe, majd gyorsan leült az ajtó melletti fotelbe és kíváncsian várta a produkciót.
Mozogni kezdtem előtte, könnyedén, mintha a diszkóban lennék, és időnként megsimogattam magam, próbálva minél érzékibb benyomást kelteni a fiúban. Eljött az ideje, hogy exhibicionista hajlamaimat kiéljem az uram előtt.
Évekkel ezelőtt lejtettem már sztriptíztáncot, az első barátomnak, aki elmagyarázta, milyen vonaglással érhetem el a legnagyobb hatást a férfiaknál. De mivel azóta nem gyakoroltam, kellett pár perc, mire újra belejöttem a dologba. Még a számat is csókra csücsörítettem néhányszor a pasasnak, később pedig, ahogy lekerült rólam a pulóver és az ing, jobb mutatóujjamat a számba véve jeleztem, mennyire szeretném megkóstolni a csődör párzószervének érzékenyebbik végét. Láthatóan elnyerte tetszését az attrakcióm, mert elégedett képpel leste minden mozdulatom, igazi gourmandként.
A köldökömet díszítő ezüst súlyzócskát furcsa mód nem vette észre, pedig ezt tavaly ősszel csináltattam, tehát még nem láthatta rajtam. Nyilván nem emlékszik rá, hogy néztem ki egy évvel ezelőtt.
Október elején döntöttem úgy, hogy piercinget csináltatok magamnak. Egy női magazinban olvastam róla valami tárgyilagosan hangzó cikket, és hirtelen úgy éreztem, ki kell próbálnom a dolgot. Végül is van fülbevalóm. Ha a fülcimpák kilyukasztását el tudtam viselni, akkor más testrészemen sem lesz olyan rossz.
A kozmetikusom, akihez rendszeresen járok, évek óta ajánlgatta nekem a testékszereket, mondván milyen jól mutat a köldökben egy drágakő vagy fémkarika, netán apró súlyzó. Manapság minden csinos lánynak van, már majdnem olyan gyakori, mint a füllyukasztás.
Egy ezüstszínű, centisnél alig hosszabb ékszert helyeztettem a köldökömbe első alkalommal. Jobban fájt a szúrás, mint gondoltam volna, s nem bírtam megállni szisszenések nélkül. Hetekig érzékeny maradt a helye, de karácsonykor már észre sem vettem. Jól fog majd mutatni a nyáron, ha megmutatom a strandon a fiúknak.
A nadrágomat a pasasnak háttal fordulva toltam le, szép fokozatosan. Közben egyre előrébb hajoltam, majd lecibáltam magamról a szűk holmit és az ágyra dobtam. Nem akartam elkapkodni a lemeztelenedést, ezért kicsit eljátszogattam az alsóneműmmel, és a köldöksúlyzómmal, mielőtt sóhajtva megváltam volna a melltartótól, felfedve a pasi előtt kerekded dudáimat.
- Ezt a piercinget mikor csináltattad? Nem emlékszem rá, hogy a múltkor ott lett volna!
- Az ősszel tetettem be. De van még más is! Mindjárt meglátod...! - mosolyogtam rá egyszerre szégyenlősen és sejtelmesen, ringó csípővel mozogva előtte. Végre észrevette!
Még a hajamat is összeborzoltam, élvezve az önmutogatás különleges izgalmát. Tudom, hogy nagyon szép testem van, amit imádnak a férfiak, és egyáltalán nem szégyenlek pucéran vagy hiányos öltözékben mutatkozni előttük. Különösen nem azon hapsi előtt, akinek most tetszeni, megfelelni szeretnék, feltárva a meztelen igazságot, amit még egyetlen férfi sem látott rajtam idáig. Évekkel ezelőtt kacérkodtam a gondolattal, hogy megpróbálkozom a modell szakmával, például szexmagazinokban szerepelve, mert azok jól fizetnek. Fiatal voltam még, épp csak kikerültem a szülői házból és sok pénzt akartam keresni könnyű munkával, hogy kedvemre vásárolgathassak. Aztán az akkori barátom, Tamás féltékenysége miatt letettem erről a lehetőségről.
Ismét hátat fordítottam Róbertnek, s kis terpeszbe állva, lassan tolni kezdtem lefelé a falatnyi selyembugyimat. A tűzpiros ruhácska először csak félig csúszott le rajtam, a fenekem közepéig, s ott megállt néhány másodpercre.
- Ejha! - jegyezte meg a legény, megpillantva a tetoválásomat.
Decemberben támadt az az ötletem, szintén egy újságcikk olvasata kapcsán, hogy valami szexi ábrát kellene tetováltatnom a bőrömre. Egy olyan helyre, ahol csak az láthatja, akinek szeretném megmutatni. Hosszas tűnődés után úgy döntöttem, a bikinim által takart kevéske helyek valamelyikére fogom kérni a díszt, előre vagy hátulra. Pár napi tétovázást követően végül elmentem egy népszerű tetováló szalonba a belvárosban, és a mester tanácsát kikérve egy gyönyörű, kék pillangót csináltattam a bőrömre, alig hat centi széleset. A fenekem fölé, a gerinchajlatomba. Úgy, hogy éppen elrejtse a bugyi vagy bikinialsó vékony csíkja.
Ez a beavatkozás nagyobb bátorságot igényelt tőlem, mivel ha később meggondolnám magam, nehezebben lehetne eltávolítani. A köldökdíszt csak kiveszi az ember és pár hónap alatt begyógyul, de a tetkó életreszóló döntés. A szurkálás nem volt olyan fájdalmas, mint hittem, mert az emberi háton található a legkevesebb érző idegvégződés. A fickó, aki megcsinálta, a végén felajánlotta, hogy előre, az ágyékom vonalára is rajzol egy lepkét ha akarom, de nem éreztem iránta annyi bizalmat, hogy hajlandó lettem volna levetni előtte a bugyimat. Munka közben többször megfogdosta a popsimat, láthatóan élvezve a feladatot. Nem elég, hogy olyan sokat kellett érte fizetni, de még le is taperolt a piszok!
- Figyelj! - néztem hátra egy pillanatra, nyomatékosan kidomborítva Róbert felé a hátsó felemet. Aztán nyögve előre hajoltam és combközépig letoltam a tangát, majd akkora terpeszállást vettem föl, amekkorát a ruhadarab kibírt szakadás nélkül. Ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy az ablakon beszűrődő délutáni napfényben az én felajzott csődöröm megláthassa pár napja borotvált szeméremtestemet, amit neki kínáltam föl most, lágyan riszálva altestemet. Kicsit szúrós leszek neki - jutott eszembe hirtelen - , de ha igazán felizgul, ez nem fogja megállítani.
- Látom! Szép sunád van bébi! - dörmögte izgatottan a lábam közét bámuló férfi. - Élvezet lesz beléhelyeznem a bizalmamat!
- Már alig várom! Hogy mélyen meg... bízz... bennem! - suttogtam kéjesen, s összezárva combjaimat megszabadultam a bugyimtól. Végre teljesen mezítelenül álltam előtte, megmutatva minden titkomat, ami ruhával elrejthető.

8. A BIMBÓCSIPESZ

Néhány jól sikerült popsi riszálás után abbahagytam a táncot, szembefordulva vele. Engedelmes kislányként vártam a parancsait, a mellbimbóimat dörzsölgetve két ujjal. Róbert azonban nem akart elsietni semmit, ezért szigorúan intett felém.
- Táncolj tovább...! Tudod mit? Menj oda a szekrényhez! Vedd ki belőle a lovaglópálcát és mutasd meg nekem, mi mindent tudsz vele művelni!
Teljesítettem az utasítását, kinyitva a különféle szexuális segédeszközökkel telezsúfolt szekrényt. Volt ott minden, amit a perverz emberi fantázia kitalált a gyönyörszerzés különleges módozataihoz. Vibrátorok, láncok, szíjak, kötelek, övek, krémek, pálcák, szájpeckek, bimbócsipeszek és sok egyéb dolog. Nem volt időm alaposabban szemügyre venni a kínálatot, pedig kíváncsi lettem volna rá, az már igaz.
A felső polcon sorakozó botok közül óvatosan kiemeltem egy méteres hosszúságú lovaglópálcát, aminek végén hosszúkás bőrdarab díszelgett. Egy elegáns, urak kezébe való eszköz, amivel a vonakodó paripákat lehet gyorsabb ügetésre ösztökélni lovaglás közben. De más célokra is kiválóan használható, tudvalevőleg...
- Ez jó lesz? - mutattam fel a pálcát. Kérdőn pislogtam a szigorú zsokéra, aki rövidesen engem fog fegyelemre szoktatni, mintha csak egy betöretlen, fiatal kanca lennék. Aki még nem tudja, mire képes az érett csődör párzószerve...
Lány koromban egy vidéki kiránduláson láttam először szexuális aktust, méghozzá egy istállóban. Kilenc éves múltam, és mit se tudtam még arról, milyen örömet lelhet egymásban férfi és nő ha testi vonzalmat éreznek egymás iránt. A szüleimmel épp kiránduláson voltunk és megnéztük a közeli lótelepet. Szerettem a lovakat, bár sosem ültem még rajtuk. Valahogy elszakadtam apáméktól, akik élénk beszélgetésbe merültek a lótenyészet gazdájával. Az egyik karámból kiszűrődő gyanús zajok odavonzottak a deszkákhoz, hát kíváncsian belestem a résen.
Egy barna csődör és egy fekete kanca topogtak odabent, boldogan nyihogva egymás társaságában. A hím mellső lábait a nőstény hátára vetette, ágyéka hozzásimult a másik izmos farához. Valami nagy, vastag és hosszú testrész kötötte össze a két állatot az ágyékuknál, miközben a hím előre - hátra mozgott, heves rángásokkal. Közben úgy fújtatott, mintha egész nap szaladgált volna a kinti mezőn.
Nem értve a dolgot, meredten bámultam a párzó lovakat, majd furcsa rossz érzés kerített hatalmába és elszaladtam onnan. Három évnek kellett eltelnie, mire menstruálni kezdtem, s lassan megértettem, mi történik a hálószobában a felnőttek között. A barna csődör méretes falloszának látványa pedig örökre beleégett a tudatomba. Néha még ma is eszembe jut, főleg masztizás közben.
- Igen, pont arra gondoltam! - mondta halkan az uram. - Tudod a lovakhoz lószerszámok kellenek, a lányokhoz pedig lányszerszámok. A lovaglóbot viszont mindkét esetben használható, főleg az ilyen csinos kancákkal szemben!
Vigyorogva csuktam be a szekrényt, s jobb kezembe fogva a botot odalejtettem Róbert elé. Sokat sejtető mosollyal suhintottam párszor a levegőbe, a vessző hajlékonyságát próbálgatva. Hát, ez nem fog eltörni, az biztos. Bármekkorát csapjanak vele egy szegény paci tomporára - állapítottam meg rögtön. A szerszám korom fekete volt, és szépen suhogott, ahogy kell. Spontán ötlettől vezérelve megcirógattam a végével a kebleimet, majd a hasamat, hogy végül a lábam közé dugjam, jelképesen ráülve, mintha söprűnyél lenne. Sosem vágytam rá, hogy boszorkány legyek, de most eljátszottam a dögös boszit, hogy minél jobban felizgassam az uramat.
- Igennhh...! Abban biztos vagyok...! A magamfajta tüzes kancák alig várják már, hogy a lovászfiú elővegye a lószerszámot... és keményen meglovagolja őket...!
Magam is meglepődtem rajta, milyen jól sikerült a válaszom, s ahogy ránéztem, biztos voltam benne, ő sem a nyeregre gondolt a lószerszám hallatán. Lassan megfordultam, és előre hajolva megmutattam Robinak, mit kellene tennie a botocskával. Odacsaptam néhányszor a fenekemre, egészen finoman, s incselkedő mosollyal lestem a fickó arcán megjelenő elégedett grimaszokat.
- Azt látom! Gondolom régen lovagoltak már meg, igaz?
- Aha...! - ütöttem egy nagyot a kinyomott hátsómra kissé türelmetlenül.
Egyszerre belém villant a múlt éjszakai maszturbálásom emléke, amint ugyanezt művelem a fakanállal és elfogott az idegesség. Te jó ég! Mit művelek én itt? Arra csábítom a pasast, hogy jól elagyabugyáljon? De a testemet eluraló szexuális vágy őrjítő zsongása rövidesen felülmúlta félelmeimet. Most biztosan másként lesz minden! Hiszen a férfim megígérte, hogy nem fog nagyon megverni. Úgyhogy nincs mitől tartanom. Elvileg...
Így hát a lábaim közt hátradugva kezeimet, nyitott tenyeremre helyeztem a pálcát és szépen felkínáltam neki, alázatosan fogadva elismerő pillantásait.
- Akkor ideje, hogy újra meghajtsalak az ügetőn szépségem! Nehogy kijöjj a gyakorlatból!
- Én azt szeretem, ha a zsoké keményen bánik velem! - suttogtam rekedten, s kicsit nagyobb terpeszbe álltam, merészen kinyomva felé pucér tomporomat.
- Persze, mert az ilyen fiatal kancákat csak erős kézzel lehet betörni! De te úgy látom, emlékszel még a házirendre! Nos, halljam! Mit szeretnél? Mit csináljak veled?
- Azt szeretném, hogy fogd ezt a pálcát és fenekelj el, uram! - mondtam szégyentelenül. A combjaim közt bámultam hátra, a torkomban dobogó szívvel saját túlfűtött szavaimtól.
- Jó! Magam is úgy vélem, hogy szükséged van némi fegyelmezésre! - vette ki kezemből az ösztökét Róbert, felpattanva a fotelből. A zene éppen véget ért, én pedig felegyenesedtem, szembefordulva a pasimmal.
- Sokat kell még tanulnod ahhoz Edit, hogy díjnyertes kanca legyen belőled!
- Szívesen tanulok tőled uram! - leheltem illedelmesen, mire széles vigyorba húzódott a szája. Odalépett a CD lejátszóhoz és kikapcsolta.
- Azért tetszett az előadásod! Nagyon értessz a vetkőzéshez és a vonagláshoz. Kellően felizgattál, úgyhogy már alig várom, hogy elkezdjük a matekolást! De előbb még szeretném elkészíteni a fényképet rólad!
A pálcát a szekrény tetejére rakta, s kutatni kezdett a középső polcon valami után.
- Te addig hasalj az ágyra!
A szoba sarkában álló széles, régi vaságyhoz léptem, amin csak egy tiszta fehér lepedő és egy nagy fehér párna árválkodott. Alig hallhatóan megnyikordultak a fémrugók, mikor óvatosan rámásztam, azon tűnődve, milyen pózban akar majd lefotózni a gyűjteménye számára az ipse. A falon sorakozó aktképekre felnézve rögtön elfogott az idegesség, ahogy próbáltam elképzelni, hogy fogok festeni az erotikus tárlatban.
Alig helyezkedtem el a fekvő alkalmatosságon, a párnát a fejem alá gyűrve, mikor Róbert már odalépett hozzám és a szomszédos asztalra tett egy nagy vakuval felszerelt korszerű fényképezőgépet. Másik kezében összetekert, hófehér kötélcsomókat tartott, egészen pontosan hármat, mint kiderült rövidesen.
- Valami nagyon izgalmasat és különlegeset találtam ki a számodra szépségem! Húzódj kicsit hátrébb, hogy odakötözhessem a lábaid a vaságy végéhez!
Szótlanul engedelmeskedtem neki, tűrve, hogy közepes terpeszbe igazítsa a végtagjaimat, majd a bokámnál fogva kikössön a rácsos ágykerethez. Pontosan úgy, mint tavaly, jutott eszembe rögtön az akkori élményem. Ezután a csuklóimat is összecsomózta elöl, szorosan. Azt hittem az ágy végéhez fogja kikötni a karjaim, de tévedtem. Az uram mást forgatott a fejében.
Visszament a szekrényhez és rövid matatás után további segédeszközökkel tért vissza a markában. Egészen pontosan két ezüstszínű, fém bimbócsipesszel, amiken csepp alakú súlyok lógtak rövidke láncon. Most láttam ilyesmit először élőben, így hát izgatottam vártam, hogy a mellbimbóimra csíptesse őket. De ő egészen mást forgatott a fejében.
- Térdelj fel!
Engedelmesen négykézlábra álltam, kinyomva fölfelé a popsimat. Telt kebleim ingerlően lógtak alám, türelmetlenül várva, hogy súlyokkal terhelje meg őket az uram. Róbert gondosan segített elhelyezkednem az általa megfelelőnek ítélt szexi pozitúrába, feszesen kinyomott üleppel, amit mindjárt körbe is simogatott a rend kedvéért. Aztán a párnát a fejem alá tuszkolta, közölve, hogy abba fúrjam majd az arcomat, ha fotózni kezd.
- És most jön a lényeg! - adta tudtomra talányosan, a nála lévő csipeszeket a combjaim közé dugva. Csak akkor jöttem rá, mit akar csinálni, mikor benyúlt oda, kitapintva a szeméremajkaimat. Nem láttam mit művelt velem, de nagyon jól éreztem a simogató, óvatos mozdulatait a sunámon. Két hűvös csípés mart bele a kisajkaimba, közvetlenül a hüvelynyílásnál. A fickó matatott még valamit a klitoriszom környékén, majd elengedte a súlyokat és elégedetten hátrébb húzódott tőlem.
- Így ni! Remek! Most légy szíves ne mozogj és főleg ne tegyél semmi hirtelen mozdulatot! Csak mereszd szépen a picsádat és gondolj valami izgalmasra!
- Ez fáj! - jegyeztem meg, próbálva hátra sandítani a lábaim között. Nem tetszett, hogy a nemiszervemet kínozza, ugyanakkor határozottan felizgatott a látvány. A súlyok finoman himbálóztak a láncokon, enyhén megnyújtva bőrömet és időnként összekoccantak, fémes hangon csilingelve. Ez volt az első alkalom, hogy csipesz került a testemre - mármint erotikus céllal. Kissé kellemetlen élmény volt a szorítása, de el lehetett viselni.
- Ki fogod bírni! Az arcod nyomd a párnába! - kézbe vette a digitális fényképezőgépet és nekilátott kattintgatni.
Legalább egy tucat képet készített rólam, különböző szögekből, amint ott nyújtózom az ágyon, szemérmetlenül felkínálva a hátsómat. Életemben először fotóztak meztelenül, nem számítva néhány csecsemőkori fekete - fehér képet a családi album számára. Talán nem volt bölcs döntés részemről, hogy belementem a dologba, hisz a képek révén zsarolhatóvá válok, jutott eszembe ekkor. De már késő lett volna visszakozni. Az arcom végül is nem fog látszódni, anélkül meg ugyan ki ismerne fel? Talán még az anyám se! A szüleim sem tudják, hogy tetoválásom és piercingem van.
A póz elég kényelmetlen volt. Nem bírtam kisebb mocorgás nélkül megállni.
- Kész is vagyunk! Még ne mozogj, most megmutatom, hogy nézel ki!
Büszke képpel tartotta elém a masinát, aminek hátulján apró színes képernyőn villantak fel sorban az imént rögzített képek. Furcsa érzés volt bámulni önmagamat, amint mezítelenül az ágyhoz kötözve térdelek, a pinámra csíptetett súlyokkal. Róbertnek aztán vannak ötletei, az tény! Nekem eddig soha eszembe sem jutott, hogy ilyesmit műveljek magammal.
- Tízet csináltam, majd később kiválasztom a legszebb képet és az kerül a falra! Jó mi?
- Igen! Nagyon eredeti ötlet! - dicsértem meg a művészi hajlamokkal megáldott fickót.
Ő fél kézzel megcirógatta a csipeszeket, ide - oda mozgatva őket, aztán barátságosan megpaskolta tenyerével a fenekemet. Ahogy egy csinos szexrabszolgával bánik az ura. Mert ha jobban belegondolok, végül is az vagyok. Egy ismeretlen pasas önkéntes rabszolgája, akinek még a vezetéknevét sem tudom. Ahogy ő sem az enyémet. A kapcsolatunk szigorúan alkalmi és szexorientált. Semmi gyöngéd érzelem, szerelembe fulladó románc, csak a puszta testiség, nagy adag perverzitással fűszerezve. Én döntöttem így, hogy ezt akarom, nem kívánván igazi, komoly kapcsolatot kialakítani senkivel. Túl sokszor csalódtam már a férfiakban. Róberttől legalább pontosan tudom, mit várhatok. Egy izzasztó baszást, miután gondosan pirosra páholta a valagamat.
- Várj, még csinálok néhányat úgy, hogy odatartom a hátsód fölé a lovaglópálcát! Úgy még izgalmasabb lesz!
Orcám a párnába nyomva kelletlenül szuszogtam, miközben a gép körülöttem villogott, fényárba borítva még a testem legsötétebb lyukát is. Miután a képek elkészültek, végre megszabadított a rabságomból, mert leoldozta a lábaim fogva tartó kötelet az ágykeretről. Azt vártam, hogy a kezemről is levegye a csomót, majd megszabadítson a mindjobban szorító csipeszektől, de csalódnom kellett. Róbert, letéve a gépet odatérdelt mögém az ágyra és egyik kezével a hátamat simogatva, másikkal a lovaglópálcát tartva, leckét adott nekem a kanca idomítás szakmai fortélyaiból.
- Akkor most megmutatom, hogyan kell a magadfajta csinos paripákat engedelmességre bírni! - azzal odacsapott a sejhajomra az ösztökével. Nem túl erősen, de azért érezhetően, hogy azonnal bemozdult tőle mereven felkínált altestem.
- Aauuhh! Jajj, neee! - nyögtem fel ösztönösen. A fickó persze nem törődött a tiltakozásommal, odasuhintott még kétszer a seggemre. Megkötözött kezekkel semmit sem tehettem a mögöttem térdelő faszi ellen, aki határozott simogatásokkal fékezte meg az ütések nyomán mozgolódni próbáló hátsó fertályamat.
- Csönd legyen! Fúrd a fejed a párnába és ne mozogj!
Nem igazán tetszett a szituáció, de engedelmeskedtem. Ez a dolga az olyan romlott nőnek, aki efféle kényes helyzetbe keveredik. Kaptam még három tűrhető erejű vesszőcsapást a kidomborodó felemre, aztán elengedett és lemászva az ágyról visszatette a lovaglóbotot a szekrénybe. Megkönnyebbülten hasaltam el az ágyon, örülve, hogy letehetem a súlyokat egy időre.
- Ez egy hirtelen ötlet volt a részemről! Csak szerettem volna kipróbálni, milyen érzés! Remélem tetszett! Később még gyakorolhatjuk ha van hozzá kedved! Várj egy kicsit, mindjárt leveszem a csipeszeket! Emeld meg szépen a popsidat!
Nem kapkodta el a dolgot, aminek viszont őszintén örültem, mert kellemesen megdörzsölgette közben a nemiszervemet, ujjait a nedves kisajkaim közé csúsztatva. Boldogan nyögve tartottam föl neki az ágyékomat, provokatívan széles terpeszbe húzva lábaim.
- Jól van Edit! Ügyes vagy! - duruzsolta elégedetten a srác, s visszatette a szekrénybe a csipeszeket. - És most térjünk a lényegre! Állj föl!

9. FALHOZ ÁLLÍTÁS

Jóleső elégedettséggel néztem, ahogy a lány fürgén lemászik az ágyról és engedelmesen megáll előttem, lesütött szemekkel. Az előjáték megvolt, mostanra mindketten kellemesen felizgultunk a történtektől. Úgy döntöttem, ideje kicsit bekeményítenem az elfogott kémnővel szemben. Határozottan megragadtam a jobb karjánál fogva és odavezettem a falhoz erősített keresztgerendához.
A két méter magas, óriási X - et formázó tákolmány a saját művem volt, amit januárban csavaroztam össze, hirtelen támadt újító szándékkal. A combvastagságú, négyszögletes gerendák könnyű fából készültek ugyan, mégsem bizonyult egyszerű munkának négy részben felcipelnem őket az emeletre. Az apámék asztalosműhelyében készítettem a segédeszközt, gondos számítások alapján. A hozzám járogató hölgyek testméreteinek ismeretében terveztem az egészet, nagy lelkesedéssel. Nyolc ponton kellett rögzítenem a falhoz, hogy biztosan a helyén maradjon, bármi történjék is...
Szerettem volna egy olyan állványt létrehozni, amire kényelmesen rá lehet kötözni álló helyzetben a popsipirosításra vágyakozó csinos fehérszemélyeket. E célból öt centis acélkarikákat szereltem a végeire, kettőt alulra a bokáknak, kettőt fölülre a csuklóknak, egyet pedig középre, hogy az X - be kifeszített nőneműek derekát is rögzíteni lehessen szükség esetén. Most eljött az ideje, hogy ezt a szexlapba illő szépséget is megismertessem a viccesen csak tornafalként emlegetett bútordarab előnyeivel.
- Itt állj meg! Terpeszben, kinyújtott karokkal!
Nem kellett kétszer mondanom neki, mit csináljon. Edit szépen hozzásimult a fekete bőrhuzattal borított tákolmányhoz és lehajtott fejjel várta a folytatást.
Gyorsan elővettem a szekrényemből az e célra beszerzett kötéldarabokat. Vastag, fehér zsinórok voltak, erősek és kellő hosszúságúak. Régebben sokféle kötéllel próbálkoztam, de a sima spárgák és műanyag madzagok nem váltak be. Különleges zsinórokra volt szükségem, ami nem dörzsöli ki a hölgyek csuklóját és ugyanakkor könnyen oldható még csomóból is. Végül egy szakboltban sikerült megfelelőeket vásárolnom. Előrelátóan annyit vettem, hogy egy tucat nőszemélynek is elég lett volna. Ki tudja, mit hoz a holnap?
Először a jobb karját rögzítettem egy rafinált csomóval az ottani karikához. A bige magas volt, csaknem elérte a gerenda csúcsát. Izgatottan szuszogva nézte, ahogy dolgozom az előkészületeken. A bal csuklóra is ráhurkolódott a madzag, majd a bokák következtek. Nagyobb terpeszbe kellett húznom a lábait, hogy szorosan illeszkedjen a gerendához, ami azt eredményezte, hogy a teste egészen kifeszült, csekély mozgási lehetőséget hagyva számára. Ez persze nem baj, én pont így szeretem.
- Húzd be a hasad! - álltam oda mögé az utolsó kötéllel. A középső karikához csak úgy tudtam rögzíteni a derekát, hogy szelíden elhúztam a törzsét, ameddig lehetett, ő pedig nyögve tűrte a kényelmetlenséget. A madzag részben elfedte a gerinchajlatára tetovált kék pillangót, ezért kicsit följebb igazítottam. A bal oldalánál kötöttem meg, könnyen oldható csomóba, hogy ne lógjon a vége a fenekére, aztán barátságosan megpaskoltam a kérdéses testrészt.
- Nagyon jó! Remélem tetszik a tornafalam!
- Tornafal? Igen, tetszik! - mosolygott rám vidám kacérsággal a csajszi. Megriszálta formás csípejét, már amennyire a kötelékei engedték. Ez nem volt sok, de ahhoz épp elég, hogy felébressze bennem a vágyat a játszadozásra.
- De, hogy fogok én ezen tornázni Robi? Ha ilyen szorosan idekötöttél?
- Rövidesen megtudod! Te kifejezetten sportos alkatú vagy! Úgyhogy szerintem jót fog tenni neked egy kis testedzés! Főként azért, mert nem uramnak szólítottál!
Edit buján nevetett a pajzánságon, hátravetett fejjel bámulva rám. Értékelte sajátos humoromat. Bájos arcán ugyanakkor félelemmel keveredő izgalom jelent meg, ahogy a szemembe nézett. Nagyon helyes! Aggódjon csak a hamvas bőrének épsége miatt!
Visszatértem a szekrényemhez, újabb holmikat keresgélve. Igyekeznem kell a csinibaba fenyítésével, mert cirka negyed óra alatt teljesen kimegy a vér a karjaiból. Több lány panaszkodott már nekem emiatt, hogy utána hosszú percekig zsibbadt karokkal voltak kénytelenek ácsorogni, úgy elgyengültek a nyújtózkodástól. Én pedig nem szeretem, ha lebénulnak a rabszolgáim. Vigyáznom kell az egészségükre, hogy semmi bajuk ne történjék az erotikus játék során. Kivételt képez ezen szabály alól természetesen a női popsi, ami szabad préda. Ha egy bige fenekelésért jön el hozzám, kizárt, hogy sértetlenül hagyott hátsóval elengedjem. Az ártana a szakmai hírnevemnek.
- És mivel fogsz megedzeni uram? - kérdezte közben a szexi sportolónő óvatosan.
- Korbáccsal! - mutattam fel diadalmasan a megfelelő szerszámot. Egy szexshopban vásároltam az eszközt. Igazi minőségi munka volt. Fekete bőrmarkolat, a végén negyven centis bőrszíjak csomójával. Kifejezetten efféle alkalmakra találták ki.
- Kaptál már ilyennel a sejhajodra?
- A múltkor, uram! Tavaly, amikor másodjára voltam nálad!
- Ja, persze! Már egész elfelejtettem! No, nem baj! Akkor most emlékeztetni foglak az akkori fenyítésre!
- Miii...? De arról volt szó, hogy ezúttal csak a tenyereddel fogsz megütni! - a némber hangjából elégedetlenséggel vegyes szorongás csendült ki.
- Az előbb az ágyon pálcával kaptál, mégsem szóltál érte semmit! Akkor most se panaszkodj! - az asztalra tettem a korbácsot és tovább keresgéltem a szekrényben.
- Nem ebben állapodtunk meg! Emlékszel? - makacskodott a lány durcásan.
- Emlékszem hát! Úgyhogy maradj csendben! Te nem emlékszel jól szépségem!
- Ezt meg, hogy érted? - villant felém gyanakodva a tekintete.
Végre ráleltem, egészen hátul a sok cucc között arra a fekete selyemsálra, amit karácsonyra kaptam az egyik rendszeres látogatómtól, a hidrogénszőke hajú, szépséges Enikőtől. Odaléptem a neveletlen bakfis mögé, ő pedig hátracsavart nyakkal bámult felém, tágra nyíló pupillákkal. Tudtam, most ellenkezni fog, de úgy véltem, ez még bőven belefér a játékba.
- Azt ígértem, hogy az elfenekelésedhez csak a kezemet fogom használni! Tehát szépen fogom a korbácsot és alaposan ellátom a bajodat!
- Mi? De hát azt ígérted...!
Láttam rajta, nem jutott el csöppnyi agyáig az apró szemantikai fortély. Úgy tűnik, nem különösebben okos a soron következő áldozatom. De persze nem is elmebajnokságon vagyunk. Sebaj! Majd rájön idővel, hogy velem nem érdemes vitatkoznia. Amikor majd megérzi hamvas bőrén a korbács csattanását...
Sokféle nővel volt már dolgom az elmúlt években, általában válogatott szépségekkel, fiatal és szexi tyúkokkal. Egyikük sem az eszéről volt közismert. Úgy tűnik, az emberi fajra általánosan jellemző, hogy egyedeinél a szépség és az ész összege állandó. Edit sem bizonyult eme szabály alól kivételnek. A teste gyönyörű, izgatóan csábos, de a kobakjában nem sok ész kotyog.
- Azt ígértem! És most fogd be a szádat és ne ellenkezz tovább, mert feldühítessz!
Vállat vontam, és akkurátusan a szeme elé kötöttem a sálat, mire dacosan megrázta a fejét, mintha szabadulni próbálna tehetetlen helyzetéből.
- Nem verhetsz meg a korbáccsal! Nem ebben egyeztünk meg Robi! És ne kösd be a szemem! Aóóó...!
Jobb tenyérrel nagyot csaptam alulról a tomporára. Nem szeretem az ilyen buta tiltakozásokat. Ebben a szobában én vagyok az úr, és azt csinálok, amit csak akarok. Nincs nő, aki megakadályozhatna ebben. De Edit valamiért nem vette a lapot, mert tovább folytatta a szövegelést, hátravetett fejjel. Hosszú, fekete haja lágy hullámokban omlott meztelen hátára, egészen a derekáig. Nagyon dögös volt ebben a testhelyzetben, én pedig csinálni akartam róla még pár tucat fotót a gyűjteményembe.
- Akkor is a kezemet használom, amikor a korbács a kezemben van. Nemde?
Fogtam a digitális fényképezőgépet és a monitorára pillantva kattogtatni kezdtem. Alulról, középről, felülről, balról, jobbról, távolról és közelről egyaránt készítettem fotókat, ahogy ott vonaglott, próbálva megemészteni kijelentésem súlyát. Gyönyörű volt a bestia, egészen megkívántam fiatal testét.
- Kérlek, ne tedd ezt velem! Könyörgök! Ez nem igazság!
- Legyél engedelmes kislány és viselkedj bátran! Nem kell félned, nem lesz semmi bajod! Csak egy kicsit kipirosítom a valagadat!
A fényképezőgép korbácsra cserélődött izzadó tenyeremben, mikor odaléptem mellé, próbaképp megsuhogtatva a szíjköteget. A nőstény mozdulatlanná merevedett, összeszorított szájjal fordítva oldalra kobakját, hogy jobban halljon.
- Mivel ellenkeztél, most eltekintek a pinád megmasszírozásától! Továbbá büntetést érdemelsz, amiért utánam leskelődtél!
- Neeeh...! Ne bánts Robi!
- Készítettél fotókat a hozzám járó lányokról Edit? - szegeztem neki a kérdést újra, dühösen belesziszegve a fülébe. Ez volt most a legnagyobb gondom és aggodalmam.
Mindig tartottam tőle, hogy esetleg a szükségesnél nagyobb híre megy a jól fizető munkámnak, ami után természetesen nem adózok. De nem csak a hivataltól vagy az erkölcsrendészettől kell tartanom újabban, hanem a tőlem vöröslő farpofákkal hazatámolygó lányok rokonaitól is. Nem csupán a magányos bukszák vágynak szigorú bánásmódra, hanem dolgos családanyák, perverzióra éhes szeretők is. Ha valamelyik férfi megtudja, mivel foglalkozom üzletszerűen, könnyen elkaphatnak valahol a városban, és örülhetek, ha csak jól megvernek majd. Persze hordok magamnál kést és gázsprayt, de ez nem biztos, hogy elég lesz. Épp ezért rendkívül gyanakvó vagyok egy ideje. Folyamatosan figyelem, nem követnek - e az utcán, milyen autók parkolnak a házam előtt, nem koslat a nyomomban valami gyanús külsejű alak. Akár egy magánnyomozót is rám állíthatnak, ha valamelyik felszarvazott manus azt hiszi, titkos szeretője vagyok a macájának. Az éberségemnek köszönhetem azt is, hogy rögtön kiszúrtam Editet a kocsijában, aztán csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy elkaphassam és pellengérre állíthassam őnagyságát.
- Nem! Mondtam már, hogy nem! De mit akarsz ezzel? - Edit láthatóan félt a rá váró fenyítéstől, de nem tudtam sajnálni. Mindenképpen ki kell szednem belőle az igazságot, akkor is, ha ezért nagyon meg kell ostoroznom. Jobban, mint egészséges lenne a számára. Most nem lehetek kíméletes vele szemben...
- Csak szeretném tudni az igazat. És addig foglak ütni, míg meg nem gyónod az összes kis bűnödet kedvesem!
- Jaj, ne! De hát miért csináltam volna fényképeket? Hisz most sincs nálam gép! Nézd meg a táskámat...!
- Igaz! - letettem a korbácsot és kimentem a szobából, ellenőrizni állítása igazát. Ez hamarább is eszembe juthatott volna!
A szatyorban nem volt fényképezőgép. Ez megnyugtatott valamelyest. Akkor minden rendben. Volt viszont egy fekete notesz. Belenéztem, csak futólag. Alig olvasható kézírással sorakoztak benne a feljegyzések időpontokról és nőkről. Sejtettem mi lehet ez. Gyorsan átnéztem az egész könyvecskét és kitéptem belőle azon lapokat, amiken a rám nézve kompromittáló adatok szerepeltek. Úgy tűnik a lány komolyan vette a megfigyelésemet. Jó lesz leszoktatni erről a viselkedésről. Enyhén idegessé és ugyanakkor elégedetté tett, hogy egy kémnőt sikerült elfognom, az éberségemnek hála. A papírok darabokra tépve mentek a kukába, a noteszt visszatettem a szatyorba. A kémkedés szigorú büntetést érdemel nálam. Középkori inkvizíciót.
Visszatértem a gerendán lógó meztelen vamphoz, aki már türelmetlenül várta, hogy megcsapdossam az ülepét. Nem kérdezett semmit, én pedig nem mondtam semmit. Csak fogtam a korbácsot és rendes erőből odasuhintottam vele a feszesen gömbölyödő tomporra. Imádom az ilyen bársonyosan sima, puha bőrű csajokat. Ideje újra adni a kofferjának.

10. A KÉMNŐ BÜNTETÉSE

- Aóó! Ezt miért kaptam? - a csattanás hangos volt és vonaglásra késztette őnagyságát. Jó volt nézni, ahogy tornázni kezd a fal előtt, miközben pár másodperces időközönként lesújtottam a húsos altáji idomokra.
- Mert sokat beszéltél és mert mindenféléket firkáltál a noteszedbe! És mert nem szeretem a makrancos hölgyeket!
- Aóó...! Na jó, rendben van! Aóó...! Elnézést kérek uram! Aóó...! Én nem akartam kémkedni utánad, csak kíváncsi voltam! Ááóó...! Alázatosan kérlek, hogy ne verj meg nagyon! Jó? Ááóó...!
- Persze! - adtam neki tízet, közepes erővel, aztán körbesimogattam halovány pírba boruló ülőgumóit.
Kellemes érzés fogott el, ahogy a pucér segget nézegettem, azt a részét a női testnek, ami mindig is a leginkább vonzott és felizgatott szexuálisan. Edit a legformásabb popsi tulajdonosa abban az exkluzív lánycsapatban, amely hozzám jár tornázni tüzes lelkesedéssel. Ez persze az én szubjektív megítélésem, amire nehezen tudnék racionális magyarázatot adni ha megkérdeznek. A többi hölgyike hátsója is javarészt gyönyörű, de ez a bestia valahogy mindegyiken túl tesz anatómiai tökéletességével és buja szépségével. Ő tetőtől talpig gyönyörű. Pont egy ilyen első osztályú bombázóról álmodoztam tinédzser koromban! Meg jóval később is.
- Tudom jól, hogy már alig várod a folytatást! - megragadtam a farizmokat alul és megemelgettem őket, mintha ellenőrizni akarnám, mennyire feszes a tartásuk. Természetesen nem okozott csalódást a spiné. A segge kemény volt és megfeszült mikor keményen belemarkoltam. Az ilyen ülepeket szeretem a legjobban. Élvezet lesz megdolgozni az ifjú kémnő pucér alfelét.
- Jaj! Igen! - nyögte ő hátravetett fejjel, büszkén megrázva hosszú sörényét.
Hirtelen ötlettől hajtva lába közé dugtam a korbács végét és megdörzsölgettem vele a sunáját. A nyelet a kezem is követte rövidesen, megtalálva a csiklóját. Cirógattam kicsit, had élvezzen a fruska. Rövidesen úgyis jajongani fog, ha rendesen dolgozni kezdek a farán. Az egyetlen, ami nem tetszett rajta, az a borostája volt. Több napja borotválhatta le a szőrt az ágyékáról és mostanra igencsak szúrós lett a lába köze. Az ilyesmit nagyon nem szeretem. Főleg behatoláskor tud roppant kellemetlen lenni a makkom számára, de nyelvezni sem jó egy szúrós pinát.
- Helyes! De előbb újra felékszerezem a puncidat! - csipkedtem meg ujjbeggyel a húsát, hogy torokhangon felnyögött fájdalmában.
Ismét a szekrényhez oldalaztam, elővéve egy másik pár bimbócsipeszt, amin nagyobb, kétszer nehezebb fémsúlyok lógtak, mint az előzőn. Bár a csipeszeket eredetileg a mellbimbók gyötrésére találták ki a gyártók, kitűnően beváltak a nemiszervekre akasztva is. Több tucat csinos punci kéjtől nedves bőrét nyújtottam már velük az elmúlt években nagy szakértelemmel. A könnyű változatot egyébként a hölgyek kisajkaira szoktam csíptetni, a nehezet pedig a nagyajkakra. Néha még az is előfordul, hogy a cicikre akasztom valamelyiket, ha szükségesnek látom. Természetesen minden használat után fertőtlenítőszeres vízben lemosom őket, ahogy a vibrátorokat is, mert pedáns ember vagyok, aki rendet tart a lányszerszámokkal teli szekrényében.
Letérdeltem a bige mögé, alulról véve szemügyre a kidomborodó popsit és a formás combok közt megbúvó, borotválatlan ágyékot. Sok ilyen fiatal pinavirággal volt már dolgom, akik kivétel nélkül őszintén élvezték a testük legintimebb pontjának feldíszítését. Csak néhány pillanatba került rácsíptetni az ékszert gyönyörű foglyom védtelen ágyékára, majd elengedni, had lógjanak a pár dekás súlyok a lábai közé. Edit persze felnyögött, mikor a segédeszköz nyújtani kezdte benedvesedett szeméremajkait. Annyira nem nehéz, hogy a csipeszek lecsússzanak a nedves bőrről, de ahhoz pont elég, hogy különleges gyönyört és fájdalmat okozzon a kipirosodott bőrlebenynek. A hölgyek többsége szívesen viseli fenekelés közben a "szeméremhúzogatót", ahogy magunk közt hívom a kelléket. Remélhetőleg Edit is értékeli majd az igyekezetemet, amivel próbálom felejthetetlenné tenni számára a mai randevúnkat.
Izgattam még egy kicsit a felajzott puncit az ujjam hegyével, aztán felpattantam és nekiláttam a fenyítés második részének. Kezemben a korbács suhogva csapott le a remegő popsira, halvány csíkokat rajzolva a bársonyos bőrre.
- Ááhh! Jajj, nee...! Aóó...! Ááóó...!
A kémnő riszálni kezdte csípőjét, amitől a súlyok himbálózni kezdtek, odaütődve a faállványhoz és a combjai belső oldalához. Mintha egy ingaórát látnék, úgy mozogtak a láncok a csapások nyomán, amíg csak a derekát szorító kötél engedte. Fél kézzel a fényképezőgépet tartva, újabb fotókat csináltam az izgalmas műveletről, középpontban a piros popsival és a kék pillangócskával. Roppant elégedetté tett a látványuk.
- Maradj nyugton szépen!
- De ez fáj! Túl nehéz a súly...! Vedd le rólam! Hallod? Ezt nem akarom...!
- Csönd legyen! Egy kémnő csak akkor beszélhet, ha a vallatója kérdezi!
Azt persze nem mondtam el Editnek, hogy nem közönséges fényképezőgépet használok. Drága cuccot vettem, aminek van elég memóriája ahhoz, hogy rövid videófelvételeket is készíthessek a számomra fontos dolgokról. Most végre elérkezett az ideje a filmezésnek. Többek között ezért is kötöttem be a szemét, hogy ne tudjon róla, mit művelek a háta mögött titokban. A számítógépemen egész nagy kép és filmgyűjteményem van már a vendégeimről. Kevéske szabadidőmben ezeket szoktam nézegetni, elgyönyörködve a meztelen leánytestek vonaglásában, a vöröslő farpofák szépségében.
A többségük valószínűleg nem egyezne bele, hogy videóra vegyem az elfenekelését, azért válaszottam ezt a rejtett módját a rögzítésnek. A nők félnek attól, és joggal, hogy visszaélek a felvételekkel, például közzétéve őket az interneten vagy árúba bocsájtva azokat a pornópiacon. Egyelőre azonban nem áll szándékomban efféle ostobaságot művelni. Az üzletem virágzik, egymásnak adják a kilincset a kuncsaftok. Ilyen idilli körülmények között ostobaság lenne megkockáztatni a médiaszereplést egy ennyire kis országban. Majd ha már visszavonultam az iparból, és lakhelyet változtattam, gondosan eltüntetve a nyomaimat, hogy ne találhassanak meg az áldozataim... Elvigyorodtam a saját gonoszságomon. Sok pénzt fogok még keresni ezzel öreg napjaimra. Kelleni fog nyugdíjnak!
- Aóó...! - kiáltott fel éppen a cicamica egy újabb erőteljes suhintást követően. A kamera bemozgott a kezemben, ezért gyorsan leraktam az asztal szélére, gondosan beirányozva a lencséjét a főszereplőre. Ha Edit pornófilmezésre adná a buksiját, ő lehetne a fenekelős szexfilmek koronázatlan királynője, ezt büszkén mondhatom. Van érzéke a színészethez, teljesen bele tudja élni magát a szerepébe. Ráadásul úgy "énekel", mint egy puccos primadonna. Ezt külön imádom benne.
- Lazítsd el magad és lélegezz mélyeket...! Úgy!
- Ááóóhh...! Áááhhh...!
- Jól van! Lazábban!
Próbált engedelmeskedni az utasításaimnak, de elég nehezen ment neki a lazítás.
- Ááóóhh...! Uuúúhh...!
- Túl feszült vagy! Engedd el magad! És domborítsd ki szépen a popsidat!
- Ááóó...! Aaaahh...!
- Tudom, hogy szereted mereszteni a picsádat a férfiaknak! Igaz?
- Igen, uram! Jaaajj...! Aaahh!
- Nekem is tetszik, ahogy kelleted magad előttem, de azért ne vidd túlzásba! Próbálj meg mozdulatlan maradni! Hallod? Te cafka...!
- Ááááh! Igen...! Aahh!
Nem igazán ment neki az engedelem, pedig igyekezett, ezt láttam jól rajta. Időnként szépen kidomborította hátrafelé a seggét, tökéletes célpontot kínálva nekem. Élvezet volt megdolgozni a csajt, ez az igazság.
- Úgy ficánkolsz, mint egy kiscsikó a gazda ostorától! Nyughass már, te...!
- Aaúúhh...! Aaúúhh...!
- Na még egyet! - huszonötödjére suhintottam oda a popókra, az utolsót kicsit erősebben mérve rá a korbáccsal. Ennyi elég lesz, már biztosan nagyon elzsibbadtak a karjai. A feneke szépen kipirult, vékony csíkok borították el a szapulás eredményeképpen. Kikapcsoltam a felvevőt és odaálltam a szexi pillangó mögé.
- Áááhhh...!
Foglyul ejtett kémnőm fújtatva lélegzett, időnként ellökve törzsét a gerendától, máskor meg görcsösen hozzásimulva. Fejét lehajtotta, karjai tehetetlenül lógtak a köteleken. Ideje leszedni a falról és találni számára valami kényelmesebb pozitúrát a folytatáshoz.
- Tetszett? - kezem végigvándorolt a hátán, vállaitól lefelé. A bőre drága parfümtől és kezdődő izzadtságtól illatozott, egyszóval észbontóan intenzív nőstényszaga volt. Gyöngéden megcsókoltam a bal lapockáját.
- Igen! De nagyon fájt uram!
Mohó vággyal tapogattam végig karcsú testének hajlatait és domborulatait, hátul, oldalt, majd elöl kutakodva érintésre szomjazó ujjaimmal. Nem törődtem a szövegelésével, csak fogdostam a csípejét, a combjait, lapos hasát, köldökpiercingjét, kerekded melleit. Már nagyon kívántam ezt a töltött galambot.
- Ne is figyelj rá! Majd elmúlik, emiatt ne aggódj!
Két kézzel ragadtam meg a duzzadó csöcsöket, ahogy finoman ringatóztak a légzése ütemére. Rendesen megmasszíroztam őket, összenyomva, széthúzva, majd felemelgetve puha testüket. Editnek csodásan telt, gyönyörű emlői vannak, amiket hátulról is lehet látni, ha felemeli a karját. Az ilyen dudáknak szexfilmben a helyük, olyan izgalmasak. Normálisan enyhén szétállnak, és amikor siet valahová a tulajdonosuk, büszkén rugózva jelzik mindenkinek, a város talán legszebb lökhárítói követelnek tiszteletet és utat maguknak.
- Aaahhh! - nyögdécselt a cickók gazdája elégedetten. A gerendához lapult, odaszorítva a kezemet, ezért kénytelen voltam erővel elhúzni tőle. Ágyékomat közben a hátsójához nyomtam, had érezze ágaskodó férfiasságomat.
Mikor percekkel később végre sikerült erőt vennem a rámtörő kangörcsön, nekiláttam leoldani a kezeit. Azok, ahogy várható volt, teljesen elhidegülve, bénán hullottak alá, s a lány majdnem hanyatt dőlt, nem bírva megkapaszkodni a gerendázatban. Úgy kellett gyöngéden megtartanom, aztán rájöttem, hogy nem fog elesni, mert a derekát átfogó kötél szerencsére megtartja.
- Mindjárt eloldom a lábadat is! - biztattam kedvesen. Nem szólt semmit, csak lihegett türelmesen. Mikor kiszabadult, lehúztam fejéről a selyemsálat és odatámogattam az ablak előtti piros kerevethez, amire egy puha párnát tettem a kedvéért. Leültettem, mire kényszeredetten felnyögött a fenekében zsibongó fájdalom miatt.
A kémnő karjaiba fokozatosan tért vissza az élet, fél perccel később már tudta mozgatni őket, és fájdalmas grimasszal masszírozta zsibongó felkarjait. A lábai közt lógó súlyokat észre sem vette, ahogy megcsapkodott popsija sajgása miatt sem emelt panaszt, mikor lehuppant a párnázott ülőalkalmatosságra.
Elégedett voltam a nőszeméllyel. Végre észhez tért és feladta dacosságát. Ha most jól bánok vele, örökre magamhoz láncolhatom ezt a ledér rózsaszálat, és hosszú évekig élvezheti még nálam a szexrabszolgaság gyönyöreit. Az én legnagyobb örömömre és anyagi hasznomra.

11. HÁTSÓ SZÁNDÉKOK

- Teljesen elzsibbadtak a karjaim! - panaszolta Edit nyafogó stílusban. Dühösen pislogott rám, kényelmetlenül fészkelődve fájó ülepén, aztán a combjai közé nyúlt, óvatosan felemelve a súlyokat.
- Ezt levehetem?
- Nem! - intettem szigorúan felé. - Maradjanak csak rajtad! Illik hozzád az a kis ékszer! Még különben is büntetésben vagy a kémkedés miatt!
Mindketten elmosolyodtunk a tréfán, én gúnyosan, ő szomorúan. Visszatettem a korbácsot és a köteleket a szekrénybe. Elővettem egy másik, nagyon hosszú madzagot és odaálltam elé.
- Most mit akarsz velem csinálni?
- Amit a lovászfiúk művelnek az ilyen rakoncátlan kancákkal, amikor befogják őket! Szépen kipányvázlak a lasszómmal...! Állj fel! Menj odébb!
Kelletlenül engedelmeskedett, jobb kezében tartva a súlyokat, hogy ne lógjanak a lába között. Másik kacsójával addig a popsiját markolászta, aggódva pislogva hátrafelé. Biztosan sejtette, hogy ezzel még nincs vége a mai műsornak.
Meg kellett igazítanom a kerevetet, hogy körbe tudjam majd járni a következő percekben. Ezt a bútort pár hete vettem csupán, de máris jó tapasztalatokat szereztünk vele kapcsolatban a lányokkal. Kellően alacsony, és széles ahhoz, hogy egy rakoncátlan boszorkányt ráhasaltassak némi botozás és megkettyintés céljából. A kerevet előtt egy kis szőnyeget helyeztem el, hogy ne a kemény padlóra kelljen térdepelniük a bátor amazonoknak, majd szigorúan intettem a foglyomnak.
- Állj négykézlábra...! Hasalj ide!
- Miii...? Csak ha megesküszöl, hogy egyedül a tenyered fogja megérinteni a fenekemet! - emelte föl fejét éledő daccal és büszkeséggel Edit. Összevont szemöldökkel bámult rám, rejtett haraggal. Kitört a nyílt rabszolgalázadás!
Mély levegőt vettem és igyekeztem olyan fenyegetően nézni a szukára, amennyire csak tudtam.
- Mit mondtál ribanc? Hogy merészelsz ellentmondani az uradnak?
- Figyelj Robi, én nem vagyok a rabszolgád! Szabad ember vagyok, felnőtt nő! És nem azért jöttem ide hozzád, hogy hagyjam magam ilyen csúnyán megveretni!
Láthatóan megsértődött a szigorú bánásmód miatt és ezt nyomban tudatta is velem, meglehetősen durcás képpel.
- Hanem? Akkor miért jöttél hozzám? - csípőre tett kézzel megálltam előtte, azt mérlegelve, mi legyen a következő lépés. Alkalmazzak nyers erőszakot vagy fogjam inkább engedékenyebbre a modort? Ha elvétem, sose látom viszont többé a csajt. És ezt nagyon nem szerettem volna.
- Miért leskelődtél utánam hetekig?
- Mert kedvelem, ahogy gyöngéden bánsz velem! Ne okozz nekem olyan erős fájdalmat, már többször mondtam! Ez nekem nem tetszik! - a bula makacsul a sarkára állva védelmezte gömbölyű alfelét.
Nyomban megértettem, hogy túlzásba vittem a fenyítését. Még nem alakult ki benne a feltétel nélküli engedelmesség és a gátlástalan mazochizmus, mint a régebb óta járogató hölgyeknél. A női lélek furcsa dolog, időt kell neki hagyni, hogy megtörjön és bármit elfogadjon tőlem, amit csak adni akarok neki. Ügyes idomítással viszont szelíd kancát faraghatok a legdacosabb musztángból is. Később majd ő fog nekem könyörögni, hogy alaposan rakjam meg, s ne kíméljem a csinos kis sejhaját.
- Értem! Akkor bocsáss meg légy szíves! Lehet, hogy tényleg túlzásba vittem, amiért elnézést kérek! Azt hittem, élvezed! Komolyan mondom!
- Végül is élveztem Robi, de azért jobban esett volna, ha kisebbeket ütsz! - vallotta be őszintén a lány, s én vigyorogva vettem tudomásul, hogy megfogtam a bébit. Lassan közelebb léptem hozzá, aztán gyöngéden átkaroltam, megsimogatva a hátát. Ahogy az várható volt, nem húzódott el, hanem lehajtott fejjel tűrte közeledésemet. Ő is átölelt, elengedve a lába közt lógó súlyokat. Előbb tétován, majd határozottabban szorított magához.
- Jól van! Ne haragudj! - suttogtam a fülébe bizalmasan, s megcirógattam a haját. Éreztem rajta, hogy megremeg az érintésemtől, s még jobban odabújik hozzám. Lám, egy kis megjátszott kedvesség csodákra képes, ha ügyesen alkalmazzák!
Egy teljes percig álltunk a szoba közepén, szorosan összeölelkezve és gyöngéden simogattuk egymást. Immáron biztos lehettem abban, ezt a csitrit is sikerült magamba bolondítanom. Nem egy barátnőm vallott már nekem szipogva szerelmet, miután megpálcáztam a formás seggét. A nők már csak ilyenek. Ha rendesen próbálnék meg nekik udvarolni, mondjuk egy szórakozóhelyen, a többségük nemet mondana. Így viszont nem elég, hogy fizetnek a büntetésért és megfarkalásért, de még belém is zúgnak és boldogan tűrik, hogy jól kihasználjam őket. Szerintem megérdemlik, amit kapnak. Én pedig szétélvezhetem az agyam rajtuk és a farkam bennük.
Végül kissé eltartottam magamtól, és kíváncsian a szemébe néztem, hogy szuggesztív tekintetemmel teljesen megbabonázzam ezt a naiv, buta libát. Sötétzöld szemei nedvesen ragyogtak, ajka szétnyílt, láttatni engedve hibátlan fogsorát. Ellenállhatatlan volt a szépsége. És végre az enyém volt, immáron testestül, lelkestül.
Magamhoz húztam és határozottan megcsókoltam a száját. Nem ellenkezett. Csak bámult rám, elakadó lélegzettel, kissé rémülten. A második csókot már viszonozta. Tapasztalatból tudom, ilyenkor hagyni kell, hogy magasra csapjon a szenvedély és a nőstény újra felajzott állapotba kerüljön. A nyelvünk találkozott, mohón és szomjasan simogatva egymást, s éreztem, hogy ujjaival matatni kezd a nadrágomon.
- Akarlak! - nyögte a cicababa vérmesen, az arcomat, fülemet puszilgatva. Aztán elém térdelt, hogy segítsen levenni a nadrágomat. Meztelen farkam kőkeményen meredezett előre, s miközben leráncigáltam magamról az ingemet, ő máris ráfonódott előváladéktól síkos hímtagomra. Először kézzel, majd szájjal. Kellemes melegség borította el legérzékenyebb testrészemet, ahogy mélyen magába nyelte rózsaszín makkomat. Napok óta nem szopott le senki, úgyhogy kimondottan jól esett a figyelmessége.
Kis terpeszben álltam előtte, két kezemmel a fejét tartva, miközben ő szorgalmasan polírozta a bohócomat, fürgén körbenyalintva érzékenyebbik végét. Vékonyka, hosszú körmű ujjai a herezacskómat gyúrogatták, óvatosan játszadozva a telten feszülő golyókkal, s mikor kezdtem már sóhajtozni az élvezettől, erősen elszorította árbócomat a tövénél.
- Ennyi elég lesz! - elléptem előle, búcsút mondva a szajhának és kedvesen intettem a kerevet irányába. Edit értette a parancsomat, mert zokszó nélkül odamászott és nyögve ráhasalt a piros kárpitra. Úgy, ahogy egy jól idomított rabnőnek cselekednie kell. Combjai közt halkan csilingeltek a himbálózó fémsúlyok.
Én közben lehúztam lábamról a nadrágot és immáron teljesen meztelenül odaléptem mögé.
- Terpeszbe azokkal a csinos lábakkal! - biztattam elégedetten, kézbe kapva a hosszú kötelet. Letérdeltem hozzá és nekiláttam ráhurkolni a combjait a bútordarab saroklábaira, majd a két kezét oldalra húztam. Van gyakorlatom a kikötözési technikákban, így nem okozott gondot egy madzaggal mind a négy végtagját szorosan rögzíteni. Ezzel a szaktudással akár cowboynak is elmehetnék a vadnyugatra, véltem elégedetten.
- Így ni...! Mindárt kész vagyok szivi!
- Basszál meg uram! - lehelte türelmetlen mohósággal, kéjesen nyújtózkodva a kereveten. Erre nem mondtam semmit. Világos, hogy nem fogja megúszni lyukon hajintás nélkül! Egy ilyen tüzes vadmacska? Kizárt!
Fél perc múlva ismét fogoly volt, négykézláb hasalva az alkalmatosságon. Pucér feneke szépen kigömbölyödött hátul, még mindig vöröses árnyalatban pompázva, én pedig a hátára tetovált pillangóra helyeztem a tenyerem, miközben előre dőlve benéztem a lába közé. A csipeszek kicsit elmozdultak a nagyajkain, ezért meg kellett igazítanom őket, nehogy leessenek. Szerencsére a láncok rövidek voltak, így a súlyok nem lógtak le a földig. A szeméremajkak megnyúltak, de nem vészesen, viszont szépen kipirosodtak mostanra az izgalomtól. Megsimogattam a combjai belső oldalát, majd a hüvelynyílás környékét, s mikor újra nedvesek lettek az ujjaim, dörzsölni kezdtem a szabadon feltáruló végbélnyílását.
Egyszer majd análisan is szét fogom kúrni ezt a picsát, de spéci óvszerrel, aminek a végén kis tüskék vagy rücskök vannak. Igaz, hogy a nők szinte kivétel nélkül mind viszolyognak a hátsó kapun történő behatolástól, ami nekem sem okoz egyébként akkora örömet, mint egy lucskos punci, de azért nem árt erőltetni a szexnek ezt a formáját sem. Főként mert különleges élményt nyújt benyomni a hímvesszőt egy olyan szűk helyre.
- Jól van Edit! Akkor most ismét bekötöm a szemedet, hogy ne leskelődj állandóan hátrafelé!
S amit ígértem, jó szokásom szerint megcselekedtem. A fogságba esett kémnő ezúttal nem tiltakozott, sőt büszkén emelte föl fejét, elfogadva a puszta valóságot jótékonyan homályba borító sálat.

12. GYÖNGÉD SZIGORRAL

Ismét azzal kezdtem, hogy készítettem róla pár fotót. Az utolsó, egészen közeli felvételen csak a nunája látszott, meg a ráfüggesztett ékszer. Prímán fog kinézni a falon, kinagyítva. A husika türelmetlenül mozgolódott, tornáztatva az ágyékát, mire a súlyok odakoppantak a kerevet széléhez.
- Most fényképezel uram?
- Igen! Lazulj el és maradj nyugton!
Odébb tettem a gépet, majd letérdeltem a lába közé, a sarkamra ülve. Izzasztani akartam egy kicsit a bulát, mielőtt tovább ütöm a magam örömére. Két kézzel simogatni kezdtem a lábszárait, majd vastag combját, végül a szemérmetlenül felkínált, halványpiros gömbölyűségeket. Ezt persze a legnagyobb elégedettséggel fogadta, végre ellazítva erős farizmait. Csak akkor csaptam egy nagyot a bal felére, egész tenyérrel, hogy belerengett a húsa.
- Aóó! - jegyezte meg, felkapva fejét. A műveletet kisvártatva megismételtem a jobb felével is, majd a szemérmét kezdtem dörzsölni, lassan de határozottan.
- Megujjazom a likadat! - közöltem vele, mikor mutatóujjam a lucskos résbe csúszott.
Azt szerettem volna, hogy élvezzen a lány, hörögjön az orgazmustól. Így két kézzel dolgoztam egyszerre, mélyen befurakodva a hüvelyébe, egy, két, három, majd négy ujjal. Közben a klitoriszát babusgattam, ingereltem szünet nélkül. Hátranyomtam róla a bőrt, hogy hozzáférjek a kéjtől duzzadó csiklómakkjához, mire vonaglani kezdett, nem bírván moccanatlan megállni ténykedésem. Nincs az a nő, aki ezt az édes tortúrát sokáig bírná sóhajtozás nélkül. Edit sem bírt csöndben maradni, természetesen. Boldogan nyögdécselt a kereveten, remegő altesttel.
- Ez az! Jól van! Érzem, tüzes szuka vagy te!
- Aaahhh! Aahh! Ááhh! Ááóóhh...!
- Tetszik a dolog, szépseggűm?
- Igen! Aaahhh...! Aahh...!
- Addig fogom csinálni, míg el nem élvezel! Gyönyört akartál, hát most megkapod! És utána alaposan megkeféllek, mint csődör a kancát!
- Aaaahhh! Aaahhh...! - ennél több válaszra nem futotta a hölgyemény szájából.
Legalább öt percig dolgoztattam a nemiszervét, hogy iszamosak lettek ujjaim a hüvelyváladékától. Egy idő után már valósággal nyüszített, és kapkodta a levegőt, görcsösen rángatózva a kéjtől, amit kíméletlen tempóban adagoltam neki.
- Jól van...! Ez az...! Jól van! Ez kell a pinának, mielőtt megbasznák...!
Biztos vagyok benne, hogy többször is eljutott a csúcsra, mert szabadon maradt lábfejeivel bőszen dobolt a padlón egy ideig, ajkát pedig önkéntelen sikolyok hagyták el. Ismerem ezeket a hangokat, gyakran csendülnek föl ebben a szobában. Minden nő élvezete egyedi, mégis tisztán felismerhető. Ha akarnák, se tudnák eltitkolni előlem gyönyörüket. Fontos, hogy Edit megkapja tőlem, amire szüksége van. Így később is szívesen jön vissza és fizet a boldogságért.
- Uuuhhh! Juuuhhh! Áááhhh...!
- Jól van! Ügyes kislány vagy! Ez az...! - kihúztam ujjaim a forrón lüktető lyukból. Kénytelen voltam befejezni a szórakoztatását, mert elfáradt a kezem.
A szekrényhez mentem, hogy megszabaduljak a ragacsos váladéktól, ő addig teljesen elalélva heverészett, s elégedetten szuszogott. Persze még mindig nincs vége a játszmának. Most jön a finálé, ahogy mondani szokás!
Kivettem a mogyoróvesszőből készített pálcát a gyűjteményemből és elégedetten álló fütykössel visszasétáltam hozzá. A gyönyört fájdalomnak kell követnie, amiképp a fájdalom után is gyönyör dukál az ilyen vérbő asszonyállatoknak. Még nem kapott ki eléggé, véleményem szerint.
Letámasztottam a pálcát a bútordarabhoz, s első lépésben beállítottam a fényképezőgépet a lába közé. A következőket muszáj filmre venni!
- Most pedig kapsz a fenekedre, búcsúzóul! - mondtam szigorúan, mikor elindítottam a felvételt.
Terpeszben föltérdeltem a kerevetre, lábaim közé fogva a testét és óvatosan ráültem a csaj hátára, mintegy fordítva ülve meg a lovat. Nemiszervem a bőréhez simult, mire felkapta fejét, felnyögve izgalmában. Hosszú göndör haja a fenekemet csiklandozta, miközben körbesimogattam a valagát. Aztán tenyérrel szorgalmasan elkezdtem püfölni, először csak bal kézzel, majd mindkettővel. Lassan indítottam, fokozatosan gyorsítva a tempón, és alaposan megsoroztam mindkét félgömböt, hogy csak úgy rengtek az ütlegeléstől. Edit nyögdécselt és vonaglott alattam, de jól tűrte a bemelegítést. Nem tudta még, mi vár rá...
- Tetszenek ezek a dobok! Jól szólnak! - közöltem pajzánul, mielőtt befejeztem volna. - Szereted ha dobolnak rajtad?
- Igen! - felelte boldogan, besétálva az alattomos csapdába. Erre kézbe vettem a mogyorófát. Ha jól emlékszem, legutóbb mikor a csaj itt járt, ezzel kapott vagy ötvenet. És bizony zokon vette a szigorú büntetést, amiért elkésett a randiról.
- Akkor most adok neked a dobverővel is! - azzal lesúlytottam szépen pirosló seggére.
- Aaaóóó! - rándult össze hevesen a cicamica. Teljes meglepetésként érte a vesszőcsapás, erre igazán nem számított. Hiszen megígértem...!
- Ne! Ezt ne... Robi! Kérlek!
- Had szóljon az a dob! - dünnyögtem elégedetten, elhelyezve a másodikat is a jobb sorsra érdemes hangszeren.
- Áááóóó! De hát azt ígérted...!
- Ne aggódj, csak négyet kapsz, búcsúzóul! Ennyit igazán kibírsz! Jót fog tenni a bőrödnek...!
És még kétszer lesúlytottam rá, tényleg búcsúzóul. Ennyi elég lesz, figyelmeztetésnek, hogy tudja, hol a helye. Nem adhatok neki többet, mert megint megsértődik és elmegy a kedve a folytatástól. A piruló fenéken négy függőleges csík jelent meg egymás mellett, kettő - kettő a farpofákon.
- Áááóóó!
Letettem a pálcát, megsimogattam a popókat és lemászva a hátáról kikapcsoltam a felvevőt. Kész az újabb izgalmas film a gyűjteményembe.
- Látod, csak ennyi volt! Ki lehetett bírni, ugye?
S már térdeltem is oda mögé, a derekára támaszkodva, hogy jól beakasszak a faros menyecskének hátulról. Nem szólt semmit, én pedig boldog izgatottsággal illesztettem a megfelelő lyukba a péniszem végét. Egy erőteljes lökés és máris benne voltam, nagyjából megúszva a borostája szúrásait. Ezúttal nem tiltakozott az ellen, hogy csupasz vagyok. Pedig tavaly hogy hisztizett, mert nem használtam gumit! Remélhetőleg azóta megtanulta, hogy óvszer nélkül sokkal kellemesebb a behatolás...
- Most pedig keményen megbaszlak! - tájékoztattam a rá váró sorsról, sebes dugattyúként járva lucskos vaginájában ki - be.
- Aaaahhh...! Aaahh...!
Edit jól tűrte a gyömöszölést, igaz mást nem is nagyon tehetett volna. Biztosan égett a tompora, és fájt neki, valahányszor hozzáütődött ágyékom vöröslő alfeléhez. Tövig hatoltam belé, erővel tágítva ki szűk vagináját, de nem panaszkodott. Tudta jól, mi a dolga. Befogadni a répámat és a méhébe spriccelő spermát, amivel megajándékozom rövidesen. Mert a nők lényegében azért vannak, hogy egy jót élvezhessünk beléjük.
- Ez az...! Ez kell az ilyen tüzes kancáknak...! Huhh...! - nyögtem lehunyt szemmel, erősen kapaszkodva a csípejébe. De rég vágytam erre a pillanatra!
Alul a súlyok halkan kopogtak a bútordarabon, vonaglásunk ütemére. A csipeszek szerencsére nem zavartak a behatolásban, bár éreztem a fém kellemetlen súrlódását a bőrömön. Aztán hirtelen feljutottam a csúcsra és már semmi másra nem figyeltem, csak a saját gyönyörömre. A közösülés pillanataiban nem szoktam törődni vele, hogy különösebben jó legyen a lányoknak. Előtte megkapták amiért jöttek, most én következem. A pénz csak fizetség, a gyönyör viszont jutalom. Amiért érdemes ezt a lélekölően fárasztó munkát végezni nap, mint nap.
- Ááhh...! Óóoohh...!
Kirobbanó erővel sültem el, szinte fájt az orgazmus, olyan intenzívre sikerült. Bőséges adagban spricceltem a nőstény méhe felé spermámat. Löktem még rajta kettőt, aztán csak lihegtem, majd elszédülve a kéjtől. Meg kellett kapaszkodnom a derekában, hogy tövig benne maradhassak, míg csillapul bennem a láz. Ez jól esett!
Edit meg se moccant, csak lehajtott fejjel szuszogott a kereveten, megadóan tűrve megérdemelt sorsát. Egy perccel később csúsztam ki belőle, s megköszönve neki a nászt, búcsúzóul megveregettem a popsiját. Vöröslő valaga meleg volt és enyhén szederjes az ütlegektől. Szépen kikészítettem ezt a picsát is, ahogy kell.
- Huhh...! Ez nagyon jó volt! Gratulálok bébi!

13. ŐSZINTE VALLOMÁS

Gondosan elpakoltam a pálcát és a fényképezőgépet. Leszedtem Edit pinájáról a csipeszeket és megtörölgettem lucskos ágyékát egy papírzsebkendővel. Az ondóm egy része kibuggyant belőle, hoznom kellett neki még egy zsepit, hogy felitassam. Aztán kényelmesen felöltöztem, mielőtt nekiláttam volna kiszabadítani csinos rabszolgámat a gúzsból. Végül lerogytam a fotelomba, és bágyadtan néztem, ahogy feltápászkodva sajgó fenekét vizslatja, dörzsölgeti óvatosan, majd odaáll elém. Ezúttal nem panaszkodott.
- Letusolhatok?
- Persze! Csak nyugodtan! Mára befejeztük! Nagyon jó voltál Edit, őszintén elégedett vagyok veled!
Kiment a szobából, én pedig lehunyt szemmel vártam, hogy visszatérjen. Negyed órával később jött be, dereka köré tekerve nedves törölközőjét.
- Felöltözhetek?
- Igen.
Láttam rajta, hogy kimerítette a tortúra. Fáradt mozdulatokkal húzta magára a ruháit, haja kócosan lógott a szemébe. Mégis gyönyörű volt, nem tudtam betelni a látványával. Illett hozzá a sötétkék farmer és a piros pulóver, mintha ráöntötték volna.
- Nem kell sietned! Pihend ki magad ha elfáradtál! - ajánlottam jóindulatúan.
Összeszedtem magam és átmentem a másik szobába italért. Aktus után jól esik egy pohárka torokégetően tüzes whisky. Mindkettőnknek töltöttem és odavittem hozzá a poharakat.
Edit a dolgozószoba közepén ácsorgott, határozatlanul. Bár véget ért a játszadozásunk, még mindig a rabszolgámnak tekintette magát, azt hiszem.
- Egészségedre!
Elfogadta az italt, megittuk az egészet.
- Nagyon kifárasztottál Robi! - mondta mélyen a szemembe nézve, mintha olvasni akarna a gondolataimból. Büszkén rávigyorogtam és elvettem kiürült poharát.
- Te is engem! Feküdj le az ágyra és pihenj egy kicsit! Ráérsz hazamenni!
- Te nem akarsz mellém bújni? - kérdezte óvatosan, félénk kislányos modorban. Imádtam a stílusát. Szó nélkül megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem.
Mindketten hasra feküdtünk a gyűrödt lepedőn. Ő a sajgó ülepe miatt, én pedig mert úgy találtam kényelmesnek. Aztán csak néztük egymást, elégedetten pihegve a délutáni csöndben. Dolgozott bennünk az alkohol.
- Ez tetszett, kivéve a pálcázást! - mondta percekkel később, s megsimogatta a farmerben feszülő tomporát. Én is megsimogattam, had örüljön szegényke a figyelmességemnek.
- Holnapra elmúlik, meglásd! - biztattam optimistán. Ez persze nem volt igaz, mert több napba is bele fog telni, mire rendbe jön a hátsója, de úgy éreztem okosabb kegyes hazugsággal áltatni őnagyságát.
- Remélem! Tudod, szeretnék máskor is eljönni hozzád, de csak ha tényleg nem ütsz meg többé azzal a bottal!
- Mi kifogásod van a vesszőzés ellen? Ez a lányok egyik kedvence! Gyönyörűen ki lehet vele pirosítani a hátsó fertályatokat!
Elfintorodott, szakértő véleményem hallatán. Persze megint füllentettem, mivel igazából a pálcázástól félnek legjobban a csajok. Fokozatosan, hónapok kitartó munkájával lehet csak rászoktatni őket az élvezetére. Edit is meg fogja tanulni becsülni idővel a vesszőcske erejét, ebben biztos vagyok. Ez a hatékony fenyítőeszköz ad igazi ízt a perverz erotikus játékoknak. A számomra legalábbis.
- Én mégsem szeretem! Maradjunk inkább a tenyereseknél vagy próbálj ki rajtam más eszközöket!
- Mikre gondolsz konkrétan?
- Hát, például a fakanálra, hajkefére, ping - pong ütőre...! - elfordította arcát, még mindig a farpofáin tartva kacsóit. Megsimogattam a haját, gyöngéden, szinte már szeretettel. Ez a nőszemély bizony nagyon rászorul a verésre. Sokat kell még dolgoznom rajta, azt hiszem.
- Semmi akadálya! Gyere el minél hamarább és megkapod őket! Egyébként azok is fából vannak, szóval tényleg nem értem, mi nem tetszik a vesszőn!
- Túl nagy sérüléseket okoz és sokáig tart, amíg begyógyul a nyoma. Egyébként nem állok valami jól anyagilag mostanában, tudod! Szóval nem tudok fizetni ezért...!
- Neked ingyen lesz akkor mostantól a randevú...! De csak abban az esetben, ha minden hónapban legalább egyszer eljössz hozzám!
A megállapodás megszületett, s tíz perccel később mindketten felkeltünk. Kikísértem a bulát az előszobába. Először a fekete bőrkabátját vette föl, majd leguggolt, hogy beköthesse cipőjét. Mikor kinyitottam az ajtó zárját, gyorsan átkarolt. Arcon, majd szájon csókolt.
- Viszlát Robi!
- Viszlát kedvesem! - megöleltük egymást. Két tenyerem a fenekére csúszott, hogy elbúcsúzzon a formás testrésztől. A bögyöske lélegzete picit elakadt, aztán egy szót suttogott a fülembe, szégyenlősen, mielőtt kibontakozott volna erős karjaimból.
- Szeretlek!
- Én is téged! - súgtam vissza habozás nélkül. Barátságosan mosolyogva nyitottam ki előtte az ajtót. A kémnő távozott, finoman riszálva rendesen megdolgozott valagát. Elégedetten néztem utána, ahogy a gazda a derby győztes ménjére.
Bár nem számolom, de ő volt kábé a tizedik ügyfelem, aki ezt mondta nekem. Nem rossz eredmény. S én mindegyiknek ugyanazt válaszoltam. Had örüljenek! Elégedett vigyorral, ökölbe szoruló kézzel rohantam vissza a szobába, előkapni a fényképezőgépet.
- Igen! Ez az!
El sem tudom mondani, mennyire elégedett voltam magammal. Életem alighanem legjobb nőjét szereztem meg ezen a délutánon, méghozzá milyen romantikus körülmények között! Ezt a kancát is sikerült betörnöm, mint eddig mindegyiket az igazán tetszők közül. Nagyszerű kihívás volt rajta dolgozgatni!
Tíz perc múlva már javában töltöttem a laptopomra a képeket és filmecskéket, hogy aztán hosszan elgyönyörködjek bennük. Azt hiszem sok izgalmas felvételt fogok még készíteni a kedvenc női hátsómról, és odaadó tulajdonosáról, amint profi módon ügyködöm a gömbölyű alfele kipirosításán...

VÉGE
Szavazz Te is!

Átlag: 8.08 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherkalman1 2016. 11. 27. vasárnap 00:29
Mit lehet élvezni az erőszakon?
#4 A57L 2014. 03. 25. kedd 05:54
Nagyon jó történet.
#3 Ram Agile 2008. 10. 27. hétfő 20:52
Nekem speciel nem is ez a kedvencem, hanem a következő, 5. rész, de hát ízlések és fenekesek különbözők...
#2 tamás 2008. 04. 13. vasárnap 10:03
Nagyon-nagyon jó sztori(k), szinvonalas a stílus.
Nekem nagyon bejött, max pont.
#1 Törté-Net 2008. 04. 11. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?