A+ A-

Egy emlékkönyv lapjára 1. rész

- Képtelen vagy kicsit csendben lenni? Nehezedre esne felemelni azt a szart a rugdosás helyett? Ha már itt tartunk, örömmel tapasztaltam, hogy az ajtót is csak bebaszva lehet becsukni!
Vivien éles hangja pisztolygolyóként süvített át az agyamon, elűzve az édes álmot, melybe a hétköznapok elől menekülhettem. Nem tartott sok ideig, míg felmértem a helyzetet. A velem együtt lakó lány nyilván egyik másik albérlőtársunkkal üvöltözött a konyhában. Négyen laktunk egy kis belvárosi lakásban - ketten lányok, és ketten fiúk - csendes helyen, jó környéken, nem túl messze az egyetemtől, azt hiszem nem is kívánhattam volna többet. Bár most hogy így belegondolok, de mégis; ordibáló lakótársamtól örömmel megváltam volna.
Sóhajtva hanyatt feküdtem az ágyamban, s elgondolkoztam, mit csinálhatott szegény Dani, hogy ez a sárkány megint így ráförmedt. Szerencsére a lány már egy hete bejelentette, hogy elköltözik, de azóta gyakorlatilag még az addiginál is nehezebben lehetett elviselni. A fiúkkal már szinte csak nevettünk a hiszti-rohamain, s igyekeztük minél messzebbre elkerülni őt. A helyére hamar találtunk új lakót, a kellemes kis szoba bérleti díja megfizethető volt, a lakás rezsije alacsony, a környék szinte tökéletes. Az új lakó, Balázs, már csak arra várt, hogy Vivien elmenjen, s ő birtokba vehesse új szobáját.
Ezen a reggelen a plafont bámulva eltöprengtem, vajon milyen lesz három fiúval együtt lakni. Természetesen eredetileg nem így terveztem, ám utólag egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Pár hét alatt kellemes, baráti viszony alakult ki addig idegen lakótársaimmal, s ma már egyiküket az igazán jó barátaim közé sorolhatom. "Talán jobb is, ha még egy fiú lesz, ők kevesebbet vannak a fürdőben" - gondoltam magamban, s egykedvűen felültem az ágyban. Pár perc múlva ajtócsapódás jelezte, hogy Vivien elviharzott, így magamra kaptam valamit és kimentem a konyhába.
Dani az asztalnál ült, arcán a megszokott huncut mosollyal, amiből azonnal gondoltam, hogy az előbbi közjáték szándékos volt. Ha jól sejtettem, elhatározta, hogy az őrületbe kergeti Vivient a hátralévő pár nap alatt. Valahogy nem tudtam rá haragudni...
A napok lassan csordogáltak egymás után, a hétköznapok szürkeségét csak néha törte meg egy-egy baráti beszélgetés, kávézás, vagy éppen egy kiadós veszekedés az egyre harapósabb Viviennel. Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor végre eljött a kiköltözés napja. A lány némán az asztalra dobta a kulcsát, s egyikünk sem lepődött meg, hogy köszönés nélkül távozott.
"Vége nyugtunk lesz..." - gondoltam elégedetten, de fogalmam sem volt, hogy mekkorát tévedek.
Következő nap beköltözött Balázs. Én éppen nem voltam a lakásban, hazautaztam pár napra, így mire újra a fővárosba értem, Balázs már kellemesen berendezkedett és kezdte otthon érezni magát. Már az első pár napban nagyon kellemesen elbeszélgettünk, nyitott volt és kedves, sokkal alkalmazkodóbbnak és kompromisszumképesebbnek tűnt, mint az elődje, így meg is nyugodtam hamar, hogy minden rendben lesz, és nem kell újra albérlőtárs után kutatnom.
Nos igen... minden rendben is volt, egészen addig, míg egyik nap Balázs fel nem hozta egyik legjobb haverját. Természetesen ez önmagában egyáltalán nem volna gond, hiszen én sem kértem soha engedélyt, ha valaki jött hozzám, de azt hiszem az én vendégeim nem mentek a lakótársaim idegeire. Mikor aznap kiugrottam a konyhába főzni egy teát, Balázs és az említett haver egy kávé mellett tárgyalták meg a világ nagy dolgait. Azt hiszem, ha a srác nem szólalt volna meg, még kifejezetten jóképűnek is mondtam volna, azonban mikor először kinyitotta a száját, ez teljesen mellékessé vált. Miután Balázs hanyagul bemutatott minket egymásnak a haver, Laci első megnyilvánulása a következő volt: "Elég csinos kis tyúk, az szent igaz. Gondolom, három naponta azért te vagy a soros, barátom." Láttam, hogy Balázs értetlenül és kissé zavartan bámul. Laci folytatta: "Gondolom így, hogy hárman laktok egy csaj mellett, minden nap más dugja." - magyarázta higgadtan, gúnyos mosollyal a szája sarkában.
Eddig azt hittem, elég éles nyelvem van ahhoz, hogy az ilyesmit ne hagyjam szó nélkül, de most csalódnom kellett magamban. A dühtől tehetetlenül borítottam a forró vizet a mosogatóba, beviharzottam a szobámba, és színpadiasan magamra csaptam az ajtót. Attól a naptól kezdve gyűlöltem.
A következő hetek, hónapok, csak fokozták ezt az érzést, hiszen Laci láthatóan jól érezte magát nálunk, és egyre többször tette tiszteletét Balázsnál. Ilyenkor sosem mulasztotta el az alkalmat, hogy valami szemtelen és csípős megjegyzést tegyen rám, persze mindig kizárólag olyankor, ha senki más nem hallhatta. Egyik délután mikor Balázs és Laci éppen valami idióta játékkal játszottak, én kint ültem a konyhában Danival, és mivel egyre nehezebben tudtam elfojtani halmozódó dühömet, így hadarva kitálaltam, sokkal inkább magamnak beszélve mint Daninak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2015. 12. 3. csütörtök 09:54
Nincs befejezve, ez így értékelhetetlen. A java biztos ezután jön.
#2 man 2008. 03. 27. csütörtök 19:50
itt nem illik befejezni!
#1 Törté-Net 2008. 03. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?