A+ A-

Dogio Smoke élete 1. rész

Sokszor azt mondják rám, hogy nem értek a nők nyelvén, ezért nincs soha stabil barátnőm, pedig egyszerűen csak nem találtam még meg az igazit. Pedig keresem folyamatosan.
.. A gimit leszámitva már vagy húsz éve... De most már nem annyira érdekel... Régen persze más volt...
Abban az időben lettem húsz, végre szereztem egy valamire való verdát és volt egy kis legénylakásom az egyetemhez közel (na jó csak bérelték a muteromék, de ezt nem kötöttem feleslegesen mindenkinek az orrára, ugye megérted). Tomboltak bennem a hormonok, kis túlzással megdugtam volna az élő egérfogót, ahogy szegény nagyapám mondaná...de volt egy problémám, nevezetesen az hogy mindig a balhés csajokra buktam.
Nem tehetek róla, de az öntörvényű, mindenre és mindenkire fittyethányó nők voltak a gyengéim. Ha netalán olyan filmet néztem ahol nő volt a gyilkos én mindig neki szurkoltam... Egy lélekbúvár biztosan azt mondaná erre is (mint mindenre), hogy gyermekkori trauma eredménye... Na persze. Mintacsaládban nőttem fel, a szüleim imádtak engem is meg egymást is, soha nem voltak otthon nagy cirkuszok, mint másoknál, nálunk mindig összetartott a család, ha gond volt együtt kerestünk megoldást, ha valamelyikünknek rossz kedve volt, a többiek igyekeztek felvidítani, egyszóval nem értem honnan ez a vonzalom a problémás csajok iránt...
Gondolom sejted hogy ezek után nem volt túlzottan rendezett a szerelmi életem... Nők jöttek, nők mentek, de hát kit érdekelt? A család ugyan elejtett néhány megjegyzést, az "én a te korodban..." címszó alatt de engem nem zavart. Éltem a gondtalan kis életem, lógtam amennyit csak bírtam és hajtottam a nőket...
Azt is mondták rám akkoriban hogy jó seggem van, meg jóképű vagyok (de persze nem kell mindig hinni a nőknek, csak akkor hízelegnek ha akarnak valamit), minden esetre sohasem volt gond egy csajt, pontosabban egy átlagos anyuci pici lánya típust megdönteni. Később azon morfondíroztam whiskeyt kortyolgatva a kis erdőszéli házam verandáján, hogy talán ezért is vonzottak a nehezebben befűzhető spinék, talán a kihívást kerestem bennük... mint amikor egy új bankot rámolsz ki... Na de ne menjünk ennyire előre, egy kissé elkalandoztam, sok év eltelt azóta és mostanában van időm gondolkodni...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 06. 24. kedd 08:20
És a folytatást elfújta a szél.
#3 papi 2013. 12. 13. péntek 06:00
Egész jó
#2 genius33 2012. 10. 10. szerda 08:00
Nemrossz smile
#1 Törté-Net 2008. 03. 24. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?