Fekete-tengeri nyaralás

Még a Szovjetunió szétzüllesztése elötti utolsó percekben történt:
Élvezve és kihasználva, hogy mi már Nyugat vagyunk búcsulátogatást tettünk a közismert fekete-tengeri üdülőhelyre, megsejtve, hogy hamarosan zavaros idők járnak arra is. Magam, pár év elött már jártam ott, – még mint kiskamasz – akkor iskolástársaimmal, most – mint legényember – apámmal.
Érezhető volt a változás szele, egyrészt már a reptéren gyanús alakok környékezték meg az utazót, másrészt nem csak vanillia-fagylaltot lehetett kapni, két ostyalap közé odaloccsantva.
De nem kortörténeti dokumentumnak szánom eme kis szösszenetet, úgyhogy térjünk a lényegre.
A szállodai recepciónál végeztük az adminisztratív hercehurcát, amikor felfigyeltem a nőre. A hallban lévő szocreál kanapén ültek a férjével, kissé fáradtan, fásultan, de reménykedve, hogy végre megkapják a számukra kiutalt szoba kulcsát. Németek voltak. Ez már megszólalásuk elött látszott. Hogy a keleti fertály, vagy a nyugati rész volt e az otthonuk, nehezen lehetett megmondani, én inkább nyugatiaknak néztem őket – nem börszandál volt a lábukon – de mindenképp az a tipus aki elő-, vagy utószezonban jár nyaralni, társasutazással. A nő harmincöt es negyven közötti, barna, melirozott, rövid hajjal, szürke szemmel, szeplős-pettyes fehér bőrrel. A csipején látszott, hogy szült már, de ez kifejezetten jót tett az alakjának. Megfigyelésem szerint a német nők között van egy olyan csoport, akik az első gyerek után megszépülnek. Lesz mellyük, faruk, megasszonyiasodnak, lefogynak, kivirágoznak. Na ez egy ilyen nő volt.
Tekintetünk összeakadt, és nyugodt, acélszín szemeiben megvillant az a valami, amit póriasan csak kéjvágyként szoktunk emlegetni, de én jobb szeretném, ha az "eljövendő kamatyolások remenysége "-ként aposztrofálnánk. Azután idegesen összerezzent, annál is inkább mivel férje, aki mind ez idáig kapkodta a fejét, mint egy örmesterét vesztett baka, határozottan jobbra bámult, ( amerre ő ült ) és fujtatott.
De csak a kulcsokat hozta meg az idegenvezetőjük, és megkezdődött a névsorolvasás.
A férj amúgy jó ötvenes lehetett, ritkás, őszes haja volt, aranykeretes szemüvege, kecskeszakálla, , és pecsenyevörös böre. Hogy hol tudott igy leégni az alatt a fél óra alatt, amig a airporttól idáig beértek – rejtély.