A+ A-

Engedj adni...!

Előtted térdelek. Minden kívánságodat lesem, ez az a pillanat, amikor mindent teljesítenék, amit csak ki mersz ejteni a szádon.
Régóta kértelek rá, hogy bújj ki egy kicsit a visszahúzódó énedből, csak egy igazán kicsit, próbálj meg úgy tenni, mint aki elhiszi magáról, mennyire vonzó férfi. Mert az vagy, de még mennyire, most is remegek, csak a közelségedtől. Felvetted az önbizalom álarcát, ez most új nekem, és nagyon tetszik.
Mindig is büszke nőnek ismertek, aki egyenrangúnak érzi magát a párjával (minimum...), nem tesz meg bármit, nem ad fel mindent a szerelem kedvéért. Pedig nincs ellenemre elismerni valakiről, hogy joggal kapta meg a Teremtés Koronája címet, csak bizonyítson is érte. Az már nem az én hibám, hogy a sors sokáig nem hozott össze igazi Férfival. De rólad tudom, az vagy, ha szerény is, ha visszahúzódó is, de te vagy, akire vártam.
Ezért térdelek előtted. Már akkor elállt a lélegzetem, amikor megláttam, mi van rajtad. Pedig igazából semmi különös, halványmintás, fekete ing, sötét farmer -hogy az alatt mi.. még nem tudom- zokni nincs, hogy a kontraszt meglegyen a hófehér bőröddel. Éjszínű hajad lazán hullik a válladra, nem érződik idáig, de biztosan finom illatú, látom rajta, hogy nemrég mostad meg. Talán még nyirkos is.
Gyanútlanul ücsörögtem a kanapén, amikor elém álltál. Fogalmam sincs, mit láttam a szemedben, mert ilyet még soha. Kihúztad magad, erről időnként megfeledkezel, magasságod érvényesülhetett, igazán fel kellett néznem, hogy lássam az arcodat. Teljesen komoly tekintettel figyeltél, semmi félmosoly. Nagylevegő, nagynyelés, nagyon hatsz rám.
Lágyan hátrasimítottad a hajad, tekinteted kifejezéstelenül fúrta arcomba magát. Hosszú ujjaiddal végigfutottál az ingeden, fentről le, nem bírtam megállni, hogy ne kövessem, s pirulva néztem újra a szemedbe. Egyik kezed a hajaddal kezdett babrálni, majd újra lefelé kalandozott, minden gombon egyenként röviden időzve. Ravasz játék ez, jól tudod, mennyire szeretem a kezeidet, csak nézni is. Így nem volt nehéz elérni, hogy már ne próbáljam menteni a büszkeséget, elvarázsoltál. Groteszk fehér pókként cikázó ujjaid a fekete anyagon elérik, hogy már nagyon érinteni akarjalak...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.71 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2012. 10. 5. péntek 07:19
Érdekes.
#1 Törté-Net 2008. 01. 12. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?