A+ A-

Baleset az Északi sarkon

Megkaptuk a felszállási engedélyt a kisgépre, de a pilótám helyett valami tartalék vezetőt kaptam, aki viszont késett. Halálra bosszankodtam a pontatlanságán. Nem lehet egy katonás ember, aki képes lekésni az indulását. Amikor megérkezett végül, nem is zavartatta magát, csak bemászott a helyére. Sandán pislogott rám, mintha még neki lenne kifogása a helyzet ellen. A mérgemet nem tudtam hol kiadni, na akkor gyerünk mielőbb!!

Kutatóbiológus vagyok a tengeri planktonokat tanulmányozom. Több vasat tartok a tűzben, a Nemzetbiztonsági Hivataltól van egy titkos megbízásom, meg egy kozmetikai cég is finaszírozza a kísérleteimet, arckrémhez való összehúzódást elősegítő hatóanyagot keresek. Azt nem találtam ugyan, amiről a projekt szól, egészen másra bukkantam véletlenül. Ugye a nagy felfedezések mindig véletlenül születnek. Ez a privát titkom, a finanszírozó nem tudhatja, hogy a költségére olyan hatóanyag előállításán munkálkodom, ami a férfiak tartósabb merevedését célozza. A planktonokból olyan vegyületet nyerek, ami a meglévő erekciót azon a szinten tartja hosszan, nagyon hosszan.

A kérdés évek óta foglalkoztat, ugyanis halál idegesítő módon a férfiak a szex során egyszer csak elsülnek és én még messze nem járok ott, hogy nekem is vége lenne. Bármily kellemes is az előjáték, bármily hosszú is - igazán jólesik, el is jutok egy platóra és ott aztán órákig lehetne hegedülni, de a férfiak nem bírják. Évek óta nincs is hapsim emiatt, mert akárkivel próbálkoztam, nem hozott igazi kielégülést. Türelmetlen és nyűgös lettem, haragudtam a férfiakra, meg a többi nőre is, hogy nekik megy, nekem meg nem.
Katalógusból rendeltem egy kis elektromos játszópajtást, hogy alkalmasint kipróbálnám azzal, végül is én vagyok a legtürelmesebb magamhoz. Éppen a mai postával jött meg, de nem akartam a többi poggyászommal a bázison hagyni, nehogy meglássa ott bárki illetéktelen. Nem azért hoztam magammal, mert ma használni tervezem, ez egy rövid expedíció lesz, de mégiscsak megnyugtatóbb, ha velem van.

A pilótám egy ifjonc, nyilván nincs semmi problémája ilyen területen. Mit is mondott bemutatkozáskor, hogy hívják? Csak nem azt a nevet, akinek az orgiáival volt teli a sajtó hónapokon át? De mégis, mintha azt a nevet mondta volna. Na, szép, pont egy ilyen csődört fogtam ki, aki tizenketted magával éjt - nappallá téve kéjelgett az előző expedícióján.
Úristen éjt - nappallá téve bírták? Lehet, hogy még velem is végig tudná vinni? Hmmmm? Lehet, hogy ez a pasi tud valamit, amit más nem? Ki tudja. Legjobb volna kipróbálni valakin a szert, amire a kutatás során bukkantam. De kin? Hisz ez nem olyan körülmény. Azok a párok, akiknek megy magától is, azok nem jó tesztalanyok ehhez. Velem kéne kipróbálni, valami pasinak, hisz magam vagyok a mértékegység. De nincs senkim.

Ez a pilóta is - ugyan jól néz ki, az előzmények alapján nem is amatőr a pályán, de semmi érdeklődést nem mutat felém. A francba minden krapekkal. Kicsit kóstolgattam az út során, de elég morcinak tűnik, csak bámulja a csillagokat, a különleges fényeket meg a műszerfalat, hagy engem a saját ügyemen merengeni. Sőt mintha ellenséges tekintettel vizsgálgatna. Nyilván nem vagyok az esete. Amikor rákérdeztem, hogy vajon ő volt - e a főkolomposa annak az űrorgiának, még némi hencegést is láttam azokban a szép meleg fényű szemeiben. Persze, férfiak. Ezeknek minden dugás extázis, én meg itt gyötrődhetek a hiányától. A szemem alatt is ezek a sötét karikák ugye, bezzeg jól kisimulna a bőröm egy jó kis..., na hagyjuk.

Az előbb meg randit kért. Micsoda önhitt, azt hiszi, hogyha tizenketted magával ment egész éjjel, akkor én meg a fél fogára elég leszek. Hogyisne, pfű.
Vagyis hát, nem is tudom. Kénytelen leszek több barátságosságot mutatni felé, hátha mégis összejönne velem is egy ilyen egész éjszakás kaland.

Ugyan hátraszólt nekem, hogy nézzek ki, milyen szépek a fények, de én ki se pillantottam az ablakon, hogy az északi fény csodájában gyönyörködjek.
Csakis a saját gondolataimba merültem, nem figyeltem semmi egyébre. Így aztán nem is tudatosult, hogy valami előzménye lett volna, hanem egyszer csak felsivítottak a hajtóművek, belepréselődtem az ülésembe, billegett a gép, hátra szaltó, majd kidőltünk oldalra, fordultunk a tengelyünk körül.
Láttam amint pilóta tágra nyílt szemekkel meredt a műszerfalra, bizonyára valami műszaki probléma adódott. Rebbent a szeme, átkozódott, hogy nincs hidraulikája. Csikorgatta a fogát, amikor azt mondja, hogy nincs kenés.
Fejemen áthúztam a táskám hosszú fülét, jobb vállam átdugtam a kantár alatt, akkor aztán már hangosabban kiáltotta újra, hogy nincs kenés, besülünk, vagy bennsülünk.
Rám kiáltott, hogy az ülésem alatt lévő katapult kioldómat rántsam meg erősen mire számol, s már mondta is. Szót fogadtam azonnal, éreztem, hogy nagy baj van. Érte nyúltam, KIRÁNtottam. A sűrített levegő kilőtt székestül. Szemeimet szorosan behunytam, akaratomon kívül történtek az események. Kibomlott az ejtőernyőm, a kupola jelentősen fékezte az ereszkedést.
Hasít a hideg, szerencsére szél nincs. Puha hóra esünk, az ernyő selyme beborít, alig tudok kibújni alóla. Amikor előbukkanok végül, láthatom a roncs magasra csapó lángjait, magasra csap az elkeseredésem is. Itt már ugyan nem lesz plankton begyűjtés, a felszerelésem is odavan.

A puszta életünkről van szó. Metsző a hideg, a bélelt overall nem véd sokat, a bomberdzseki ugyan meleg, de vajon mikor találnak meg bennünket?
A pilóta a selyem hajtogatásával foglalkozik, én is nekifogok a magaménak. A monoton munkától lehiggadok egy kicsit, széjjelnyitom a nyakamban csüngő táskát. Jelzőrakétát keresek, az nincs, egy távcső van a tetején, de meglehetősen sötét van, nincs mit nézni. A férfi érte nyúl, majd körbepásztáz. Nyilván nagyobb hóbuckát vagy hasadékot keres, ahol meghúzódhatunk.
- Ott van a dobozunk, amit elvesztettünk, az leszakadt rólunk - mutat mögém - tán 500 méternyire. Megnézzük, mi van benne, hátha lenne rádiónk, muszáj segítséget hívni.

Nekiindulunk, csikorog a hó, gyönyörű tiszta az ég, jelentős fénye van a hullámzó északi fénynek. Máskor gyönyörködnék. A láda deformálódott kicsit, de nem törött össze, fölfeszítjük. Hatalmas medvebundával van takarva a tartalma, italok, konzervek, valami zsák, egy - két szerszám, lapát, tőr, zsineg, pecabot. Legjobb a medvebunda. A leltár után aztán - javaslatára - nekilátunk valami jégkunyhószerű védelem készítéséhez. A hosszú késsel meg a lapáttal dolgozunk, nem beszélünk semmit. Úgy látom ért hozzá, mert szakszerűen hasogatja a jeget táblává és rámoljuk egymás tetejére a tömböket. Én megemelni is alig tudom, ő meg kétkézre kapva hordja egyiket a másik után. Imponál ez a fiú nekem, már bizakodóbb vagyok az éjszakára nézve így is, meg ÚGY IS.

Amikor már az iglu határa áll, a doboz fenekét betesszük a közepére, hogy később majd azon üljünk, ne a jégen kelljen. Legnagyobb nehézség az épitmény befedése. Túl nagy jégtábla kell oda, túl nehéz lenne a helyére emelni. Végül aztán a láda tetejét teszi rá (mintegy gerendaként, arra aztán havat hordunk bőven. Jól odapaskolom, hogy résmentes legyen. A picikére hagyott bejáraton bevonszoljuk a láda tartalmát (ő elsősorban az italokat hozza, naná). Az ejtőernyőt többrétesen leteregetem a láda fenekére, lassan egészen komfortos lett.
A baleset után most ülünk le először, kinyitja a whiskyt. Nagyon jóféle szesz. Kell is ilyenkor, bár egyébkor nem iszom, de most átforrósodik tőle a gégém, majd robban a gyomromban és máris érzem, hogy forró a fülem, mint szerelmeskedés közben szokott. Á... ez meg most miért jut az eszembe? Valami Freud, vagy ki üzenget nekem. (?)
A zsákból faszén kerül elő, bár hiába, ha nincs gyufánk, de úgy látom elég leleményes a fiú, máglyába rakja a szeneket. Ha nincs gyufa legalább elemek kellenek, és bár roppant kínos nekem, de csak elő kell vegyem azt a bizonyos műfütyit ami a mai postacsomagban érkezett, hogy az elemekhez jussunk.
Jól látom a kaján vigyort a képén? Rajtam kajánkodik? Dühítő! De mit tehetnék, tűrnöm kell, ha az izzó parázstól melegedni szeretnék.
Kérek még inni, tölt magának is, nem szóltunk. Amikor már a harmadikat tölti, kimegy még elbúcsúzni a csillagaitól. Ha valamit remélek az éjjeltől, most kell cselekednem! Máris a táskámba kotorászok a kicsi fiola után, s mindet az utolsó csöppig belelottyintom a whiskyjébe. Ízetlen, nem fog feltűnni neki.

Amint bevackoltam mindent, eldőlök, és magamra húzom a medvebőrt. Fázom így is.
Bejön egy idő múlva, ott toporog tanácstalanul. Miért nem jön már, miért ilyen lassú! Nem hiszem el, hogy az apja több millió spermájából épp ez az egy volt a leggyorsabb.

Aztán csak elszánja magát és mellém kucorodik. A bőr bizony elég kicsi kettőnknek. Huzatol mindenhol. Visszahúzom a vállamra, mert nagyon fázom. Tétovázik. Mi lesz már nagyfiú, itt fekszik az öledben egy jó kis nő, neked meg víz folyik az ereidben? Kicsit fészkelődik ugyan, de annyi. Nem is hiszem el AZT az orgiát! Hiába kínálom oda a popsimat egy kis cirógatásra, semmi nem történik.
Ez a pasi még annyira se működőképes, mint a többi, akivel kísérletet tettem!

Megemelem a fölső kezét, előrehúzom egészen. A csuklóján fölcsúszott a mandzsetta. Kitolom a nyelvem és a hegyével finoman megérintem a belső csukló vékony bőrét. Annyira finoman simogatom a nyelvemmel, mint egy könnyű pille szárnya. Éreztem, hogy beleborzong a csiklandó puszilgató kezdeményezésembe.
Néhány borzongó remegés, és csak ennyi? Épp eluralkodik rajtam a veszteségérzet keserűsége, amikor mintha úgy tűnt volna, hogy félve, nagyon gyöngén megcsókolta a nyakamat. Vagy nem? Jobban figyelek, és újra! Hurrá legalább próbálkozik!
Sőt több picike puszival hinti teli a nyakam a tarkómat, a vállgödrömet, közben meg - megáll, nyilván a reakciómat lesi, hogy tűröm - e. Persze hisz alig várom, hogy végre megöleljen már valaki.
Erősebben hozzányomom a popsim, had érezze, mire gondolok, meg aztán had érezzem én is, hogy arra gondol - e már ő is. Meleg tenyerével kalandra indul, úgy simogat, olyan gyöngéden, alig érintve, mégis érzem, amint SUGÁRzik az ujjaiból a melegség.
Cirógat, vándorol, nagyon élvezetes az érintése. Hát igen, egy műfügyi így nem érint meg. Végre már az overall cipzárját keresi. Amint megbirkózik vele, finom meleg ujjaival életre kelti dermedésre hajlamos vágyamat. Nagyszerűen simogat. Már a kisnadrágom száránál kalandoz, s be is siklik alá egy pillanat alatt. Szeméremdombomon elakad, mintha csodálkozna kopaszságán. Aztán nagy sóhajjal megmarkolja erősen.
Ez az, kandurkám, sóhajtozz csak, eszerint lassan azonos hullámsávra kerülsz velem. Aztán csak elhagyja, egyéb felfedeznivalót kutat. Úgy látom, zavarja a trikóm, megpróbál alábújni valahogy. Mostmár követelőzőbb, a szuszogása is ajzottabb állapotára utal. Feltápászkodom egy pillanatra, hogy a ruháim csapdájától megszabadítson.
Úgy gyönyörködött bennem, úgy legeltette sóvár tekintetét, hogy az öröm borzongatott tőle. Amint térdepelt előttem, ölem arcával egy magasban, s láttam, amint orra remegve szimatolja, úgy gyönyörködött, mint aki az összes érzékszervének be akarja mutatni az új ismerőst. A szeme mosolygott, az orra remegett, ajkai elnyíltak és nyelvhegye előbukkant, hogy köszöntse a várakozástól reszkető kis mézesbödönt.
Imádom látni, ha valaki ennyire elragadtatottan örül nekem. Ez felemel engem, könnyebben szárnyalok, ha a partnerem visszajelzései ennyire lángolók.
Éppen csak finoman, de teljeskörűen megnyalintotta, - mmm - milyen óvatos, ismerkedő, egy forró, izgatott csókot nyomott az ajkaimra, majd magához húzott és jó kis punciízű szájával lecsapott rám. Nyelvével keresőn bolyongott fogaim kerítésén túl, vissza újra az ajkak belső felét becézgetve. Nagyon élveztem, ahogy csókolt, olykor a számsarkánál elidőzve nyalogatta csak a csücskét, olykor az egész puha ajka birtokba vette az enyémet. Bizsergett az egész szám, reméltem, hogy sosem hagyja abba. Még sosem csókolt senki ilyen izgatóan, ennyi lágy követelőzéssel. Szinte kihűlök, amikor abbahagyja.

Látom már miről van szó. Cibálja az overallját, lesodorja magáról, hogy a bőrét az enyémhez érinthesse. Izgató nézni, ahogy vonaglik, ahogy tolja kezéről, lábáról a ruhát. Nem kerüli el figyelmemet, hogy az alsónadrág anyagát messze előrefeszíti dorongja. Le se tudom venni a szemem róla. Már nyúlok is érte, hogy érezzem a markomban keménységét.
Kedvem szerint való, igazán. Végigsimítok a hosszán, kissé belengetem a zacskókat, de főleg csak a farka állagára figyelek. Milyen meleg és feszes, érzem az ujjaimmal a szíve dobogását. Össze sem hasonlítható a bolti játékszerrel ez az eleven erő. Miközben egyre csak tapogatom, simogatom, amire bukkantam, ő letolja rólam a maradék trikót és máris a melleimet csodálja. A sorrend ugyanúgy, mint lent, előbb a tekintetével habzsolja a látványt, aztán az orrát a két halom közé dugja, ott szimatol élvezettel, majd előbukkan nyelve hegye és már birtokba is vette, szopogatja, csókolgatja, két kezével gyúrogatja.
Isteni.
Kezemért nyúl és a saját bimbóira húzza, hogy cirógassam ott. A mellén némi szőr is, azt borzolgatom - beleborzong az egész teste.
Váratlanul letérdelt újra, a sarkára ült, az a peckes meg magasra kinyújtott nyakkal feszülten figyel. Kié itt a főszerep, csakis az övé lehet.
Odaguggolok két combja köré, mellkasunk már összeér, de nem csusszanok bele a fütykösébe azonnal, csak virágszirmaimmal körülcsókolgatom a hegyét. Aztán újra, csak éppen érintve, főleg a hegyét. Ez jó,... újra,... mmmm... csak a hegyét. Ez nagyon jó.
Nem is akarom máshol, csakis evvel a jó ruganyos, kemény fejjel nyomogatni, dörzsölgetni a puncim gombját. Oh, de finom, csak jó sokáig tartson.
- Remélem jól hat rád az ajzó keverék. Ugye nem veszed zokon?
Amilyen hirtelen eltolt magától, azonnal rájöttem, hogy hangosan csúszott ki a számon a gondolatom. Szemeit összehúzta, már közel sem az a meleg, simogató tekintet.
- Micsoda? Hogy merészelsz manipulálni engem? Miről van szó, ki vele!
Megszeppentem kicsit, de csak beismertem, hogy mit löttyentettem a whiskybe. Erre csak azt felelte, hogy ő kiöntötte az utolsó italt. Szentséges ég! A kísérletem odavan, ez most csak egy hagyományos aktus lesz, aminek megint nem lesz vége! A tehetetlen harag végigsöpört rajtam. Nem hagyhatom! Ha már ennyire felhúzott, hogy a fülemben zsibong a vér, nem hagyhatom, hogy itt hagyjon félúton.
Láttam a méltatlankodást az arcán, úgy érzi csaltam valahol. Holott én érezhetem becsapottnak magam.
Innéttől kezdve már csak azon vagyok, hogy minél biztosabban meglegyen a gyönyöröm. Tövig nyomom az ágyékom, befogadom a teljes fütyköst, és szaporán dörzsölgetni kezdem az öléhez magam, közben vadul csókolom. Ha az előbb annyira tudtam élvezni, ahogy csókol, jó lesz az most is. Egyre hevesebb a ritmus, őrjítő ez a tánc, el kell jutnom a végéig, ugye segítesz nekem? Ne hagyd, hogy itt torpanjak meg ezen a remek hullámzó bizsergés közepén, ahonnét nincs kiút, ugye nem hagysz magamra?
- Remélem nem mész el nélkülem! Erősen szorítom az ágyékom, szívom, szorítom a tartalmát, színes fényszikrák előttem már, csak sikerül egyszer, olyan közel vagyok én is. Ó mennyire nagyon szeretném...
- Gyere, gyere, még, erősebben! - hörgöm, már alig kapok levegőt. Persze én is azon vagyok, hogy igazán remek legyen a vége. Mindenféle ficánkolással segítem, látom rajta is, hogy mennyire izgatott. Látom a szemén, arra törekszik, hogy az annyira áhított kéj végül elborítson egészen, biztosan nem megy el nélkülem!

Akkor aztán olyan erővel tör rám a gyönyör, olyan hevesen, mindenestül magával ragad, érzem amint a hüvelyem erősen szorít, szeretném ott benntartani, minél tovább. Még tovább. Egészen kimerevítem a törzsem, nem mozdulok, csak hagyom ezt az eufórikus csodát végigsöpörni rajtam, csak élvezem, amit annyira vártam, annyira hiányzott. Heves összerándulásaimra forrón, lüktetve elárasztja bensőmet. Érzem, amint hevesen kilövell, nagyokat nyög belé, úgy élvezi.

Határtalan örömmel tölt el, hogy képes volt tovább repíteni engem a mennyország felé. Egészen a végéig.

Miközben elernyedten a vállára omlok, hálásan a nyakára csókolok, váratlanul megcsap a kinti jeges hideg, belehasít felhevült testembe. Rémület tölt el, amikor tudatosul, hogy épp összeomlik hevenyészve tákolt iglunk. Rengve, recsegett - ropogott az egész jégmező.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.71 pont (340 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#23 david70 2015. 02. 11. szerda 20:00
Szerintem nagyon jó. Jól megírt, nem a megszokott tőmondatok.
#22 A57L 2014. 11. 11. kedd 06:27
Egynek elmegy.
#21 Clown85 2014. 07. 24. csütörtök 10:38
smile
#20 feherkalman1 2014. 06. 4. szerda 10:06
elég zavaros.
#19 papi 2013. 08. 28. szerda 06:09
Nagyon jó
#18 tutajos46 2013. 07. 12. péntek 05:49
Ezért semmiképpen nem mennék az északi sarkra, inkább valami tengerpart.
#17 genius33 2013. 02. 3. vasárnap 06:21
Hű, nem is rossz.
#16 xy 2010. 07. 13. kedd 19:01
Hát végül is jó!
De lehetne benne kicsit több az orális szex! Főleg az a része, amikor a fiú nyalogatja a lányt!!Attól még ha nem is látom,vagy csinálom,akkor is be tudok egy kicsit indulni!!!!
#15 csaniman 2009. 11. 8. vasárnap 10:18
Nagyon jó!
Még pár ilyet, és 100 pontos maximumot adok nektek:d
#14 Dallara 2008. 10. 30. csütörtök 16:19
Izgató a történeted, van fantáziád. Nő vagy, s ezt onnan tudom, hogy az oral témát nem is érintetted-:)
Veronica,másfél sorod igazságaiból azt vettem ki, Te is tudnál hasonlót. Próbáld meg, várom !! :)
#13 erno 2008. 09. 19. péntek 18:46
nagyszeru
#12 veronica 2008. 08. 28. csütörtök 14:56
Jó ez a történet. Tisztán látszik a női szenvedéj s a vágyakozás az orgazmus felé. Hát igen... a pasik nemtudják milyen csodákat tehetnek a nőkkel... ;)
#11 todi 2008. 05. 31. szombat 21:03
ez a tortenet tecik.......
kira az egesz csak télleg hianyzik a szopas
#10 toto 2008. 04. 17. csütörtök 10:13
ja
#9 tiborg 2007. 09. 15. szombat 07:49
Nagyon kifinomult kis kroki.
Van fantaziad!!
Engem ugyan nem csapsz be
angyalom,tudom ,hogy te
puncis vagy!!!
#8 haraposmén 2007. 08. 23. csütörtök 11:58
nem rossz
#7 Rosali 2007. 07. 25. szerda 10:27
Jó kefélés csak a szopás hiányzik
#6 gaga 2007. 01. 28. vasárnap 12:10
Nagyon cool!
#5 Zsu 2002. 07. 25. csütörtök 02:38
Ez tényleg nagyon jó, főleg a tükörtörténettel együtt.
#4 Denzel 2002. 03. 6. szerda 18:58
hogy hagyhattak ki az elojatekbol a jeget ?! :)