Igaz történetek, egy nagyon fiatal lánytól

A történetemben azt, nézzétek, hogy milyen a mai tinik világa.

Lovainkkal a földútról letérve, a szúrós akácfák közé vettük az irányt, egészen addig haladtunk a sűrűjében, míg nem értük el azt a távolságot, hogy úgy érezzük, itt már nyugtunk lehet az idegen szemek, elöl. Az utóbbi időben több izgalmat éltünk át a lazaságunk miatt. Nem gondoltuk, hogy ennyi természetet kedvelő ember van, és mindenki kivétel nélkül nagyon boldog lesz attól, hogy két legelő és a hozzájuk tartózó, ruhájukat fölkapkodó személyekkel találkozhat kirándulása alatt.
Lovainkat kikötve, levettük róluk nyergeinket, az izzasztók nem áztak át, ezért leterítettük egy fa tövébe. Laci ráült és a hátát a fának támasztotta, én beülök a lába közé és a fejemet a mellkasára, hajtom.
– Laci kérlek, mesélj!
– Miről meséljek. – kérdi, minden tiltakozás nélkül.
– Mindegy, csak mesélj. De kezd már el! Légy szí!
– Jó, rendben.
A fejem elmozdulásán érzem, hogy vesz egy mély levegőt, majd belekezd egy új történetbe.
– Osztálykirándulásról jöttünk vonattal, hazafele.
– Hányadikos voltál?
– Hetedikes, 13 éves lehettem akkor. A legjobb fej haverjaimmal és a legnagyobb szájú lányokkal voltam egy fülkében, jókat nevettünk, jól érezte mindenki magát, de nekem valaki hiányzott. Hiányzott a társaságból az új lány, Csilla. Az év elején érkezett hozzánk és a kifejlett alakja, hatalmas formás mellei miatt nem tudott beilleszkedni a lányok közzé, mérhetetlenül féltékenyek voltak rá, ezért nem is engedték, hogy a fülkében lehessen.
Rá gondoltam, és egyre kevésbé tudtam egy idő után felvenni a ritmust a többiekkel. Inkább elindultam megkeresni. Három fülkével feljebb meg is találtam, szerencsémre volt még szabad hely. Belépve hozzájuk Csilla mellé túrtam be magam. Kimért beszélgetést folytattak, de rövid idő alatt sikerült olyan jól feldobnom a hangulatot, hogy sok nevetés mellett, csakhamar Csilla combmasszírozását végeztem, Csabi, osztálytársammal együtt. A két masszírozási technika szembetűnően különbözött, én egészen a felső hajlatokig elhaladtam, Csabi, Csilla első figyelmeztetése után, csak a térdkalács fölötti részén merte az ujjait zongoráztatni.
– Hiszen te már 6 éves korodban tudtad, hogy nem mindig szabad komolyan venni a tiltakozásokat! – Szakítom félbe Lacit, majd még szorosabban befészkeltem magam karjai ölelésébe.
(Szerzői megjegyzés: ha itt nem tudjátok, miről van szó, akkor olvassátok el, előző írásomat)