Szép emlék csupán

Szavazás átlaga: 4 pont (13 szavazat)
Megjelenés: 2007. november 20.
Hossz: 10 349 karakter
Elolvasva: 722 alkalommal
Csütörtök volt, szeptember eleje. Bár ősznek kellett volna lennie és hűvösnek, szép idő volt. Nekünk kedvezett és én ezt pontosan tudtam. Bár beszélgetésnek indult, hamar felhagytunk a kedveskedő mondatokkal és másra használtuk szánkat. Ajka puha volt, mintha soha nem érintette volna szél. Nem merten tovább kezdeményezni, mert nyilvános helyen voltunk, de az is nagyon jó volt nekem. Annak a napnak hamar vége volt, mert mennem kellett dolgozni – így is 18. 00 helyett 22. 30-ra mentem be. Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy csak hétfőn tudunk találkozni, mert mindkettőnknek dolga volt. Másnap reggel egy rövid üzenet várt a telefonomon: Hétfő messze, találkozzunk még ma.

Édes volt a reggelem és megbeszéltünk, hogy délután ismét találkozunk. A délután és kora este ugyan olyan szépen telt, mint az előző. Fájó volt a perc, mikor válnunk kellett, de a muszáj nagy úr. Szombaton vidékre voltam hivatalos, ahová a családdal kellett mennem, de beszéltünk másfél órát telefonon. Úgy volt az éjszakát ott töltjük – 240 km-re Pesttől-, de végül hajnali fél kettőkor hazaindultunk. Hajnali 4-re értünk haza és egyből lefeküdtem aludni. Miután felébredtem, gyorsan felhívtam, hogy délután akár rá is érek, amire nem mondott nemet. Találkoztunk, és előrébb hoztuk a jövő heti Gellérthegyi túránkat. Gondoltam megnézhetnénk Pest esti fényeit. Sétálgattunk, beszélgettünk minden féléről és nem volt semmi testi kontaktus, csak egymás kezét fogtuk. Találtunk egy helyet ahonnan szép kilátás tárul elénk és sorba elmutogattuk egymásnak azt, amit ilyen távolságból is felismertünk. Sok minden volt. Én például végig tudtam mutatni az utat a hegy lábától hazáig. Hamar ránk sötétedett és kerestünk egy eldugott és csendes helyet, ahol kicsit összebújhatunk. A sötétség és a fák árnyéka is segítségünkre volt.

Tökéletes takarás volt, csak az vett minket észre aki lejött, de mindenki hamar rájött, hogy ott neki sok keresnivalója nincsen. Viszonylag voltunk csak nyilvános helyen, mégis vissza kellett fognunk magunkat, de nem annyira, mint 2 nappal előtte. Ami addig, nem lett volna tisztességes a környezettel szemben, az most szabad volt, mert nem látta senki. Hamar felfedezőútra indultam a fölsője alá, de a hidegre való tekintettel, nem állt szándékomban kitakarni a derekát.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 4 pont (13 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. április 24. 13:15
#7
Nekik  legalább jó volt.
1
én55
2022. október 20. 09:44
#6
Ez nem sikerült.
1
Andreas6
2021. május 25. 07:23
#5
Ezt sem kellett volna elolvasni.
1
a
A57L
2014. október 8. 06:45
#4
Nem lett rossz.
1
p
papi
2014. március 31. 06:11
#3
Nem rossz, csak közelében sincs a valóságnak.
1
pierre19
2007. december 13. 23:00
#2
Aszongya, hogy: "A hasamra fektetett és rám ült. Teste lassan, de nagyon magabiztosan mozgott fel, s alá. Nem tudta, nem tudhatta mekkora örömet okoz nekem ezzel."
Tessék? Hogy van ez? Ha valakit hasra fektettek, akkor az hason fekszik. Eddig stimmel. De akkor a partnere hol és hogyan mozgott fel, s alá, ha egyszer ráült -méghozzá úgy, hogy ezzel még örömet is tud okozni? A szöveg helyenként nagyon költői, de a logikája nem egészen stimmel.
1
T
Törté-Net
2007. november 20. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1