A+ A-

Szép emlék csupán

Csütörtök volt, szeptember eleje. Bár ősznek kellett volna lennie és hűvösnek, szép idő volt. Nekünk kedvezett és én ezt pontosan tudtam. Bár beszélgetésnek indult, hamar felhagytunk a kedveskedő mondatokkal és másra használtuk szánkat. Ajka puha volt, mintha soha nem érintette volna szél. Nem merten tovább kezdeményezni, mert nyilvános helyen voltunk, de az is nagyon jó volt nekem. Annak a napnak hamar vége volt, mert mennem kellett dolgozni- így is 18.00 helyett 22.30-ra mentem be. Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy csak hétfőn tudunk találkozni, mert mindkettőnknek dolga volt. Másnap reggel egy rövid üzenet várt a telefonomon: Hétfő messze, találkozzunk még ma.
Édes volt a reggelem és megbeszéltünk, hogy délután ismét találkozunk. A délután és kora este ugyan olyan szépen telt, mint az előző. Fájó volt a perc, mikor válnunk kellett, de a muszáj nagy úr. Szombaton vidékre voltam hivatalos, ahová a családdal kellett mennem, de beszéltünk másfél órát telefonon. Úgy volt az éjszakát ott töltjük - 240 km-re Pesttől-, de végül hajnali fél kettőkor hazaindultunk. Hajnali 4-re értünk haza és egyből lefeküdtem aludni. Miután felébredtem, gyorsan felhívtam, hogy délután akár rá is érek, amire nem mondott nemet. Találkoztunk, és előrébb hoztuk a jövő heti Gellérthegyi túránkat. Gondoltam megnézhetnénk Pest esti fényeit. Sétálgattunk, beszélgettünk minden féléről és nem volt semmi testi kontaktus, csak egymás kezét fogtuk. Találtunk egy helyet ahonnan szép kilátás tárul elénk és sorba elmutogattuk egymásnak azt, amit ilyen távolságból is felismertünk. Sok minden volt. Én például végig tudtam mutatni az utat a hegy lábától hazáig. Hamar ránk sötétedett és kerestünk egy eldugott és csendes helyet, ahol kicsit összebújhatunk. A sötétség és a fák árnyéka is segítségünkre volt.
Tökéletes takarás volt, csak az vett minket észre aki lejött, de mindenki hamar rájött, hogy ott neki sok keresnivalója nincsen. Viszonylag voltunk csak nyilvános helyen, mégis vissza kellett fognunk magunkat, de nem annyira, mint 2 nappal előtte. Ami addig, nem lett volna tisztességes a környezettel szemben, az most szabad volt, mert nem látta senki. Hamar felfedezőútra indultam a fölsője alá, de a hidegre való tekintettel, nem állt szándékomban kitakarni a derekát. Mesés felfedezéseket tettem és nem foglalkoztattam a hideg puszta gondolatával sem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 10. 8. szerda 06:45
Nem lett rossz.
#3 papi 2014. 03. 31. hétfő 06:11
Nem rossz, csak közelében sincs a valóságnak.
#2 pierre19 2007. 12. 13. csütörtök 23:00
Aszongya, hogy: "A hasamra fektetett és rám ült. Teste lassan, de nagyon magabiztosan mozgott fel, s alá. Nem tudta, nem tudhatta mekkora örömet okoz nekem ezzel."
Tessék? Hogy van ez? Ha valakit hasra fektettek, akkor az hason fekszik. Eddig stimmel. De akkor a partnere hol és hogyan mozgott fel, s alá, ha egyszer ráült -méghozzá úgy, hogy ezzel még örömet is tud okozni? A szöveg helyenként nagyon költői, de a logikája nem egészen stimmel.
#1 Törté-Net 2007. 11. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?